Fucking love..

39.

Mielőtt el indultunk a hatalmas épület felé el szívunk egy cigit. Persze Vera nem simát akart de le beszéltem róla, jobb nekünk a szarságot nélkül is. Épp indulnék be mikor Vera elém áll vigyorogva. Egy selyem sál van a kezében, vajon mit akar azzal.?
    - Azt kérték tőlünk hogy kössük be a szemed. És hogy őszinte legyek szívesen vezetlek a "vesztedbe. - mind hárman nevetésben törünk ki. Tényleg nem tudom mi szükség erre de oké mi bajom lehet belőle.?
    - Rendben, de ne vezess neki semminek mert meg öllek. - fenyegetőzök még mindig nevetve.
    - Le vehetem végre ezt a szart.? - türelmetlenkedek.
    - Igen már le veheted. - érkezik a válsz egy számomra igen kedves hangtól. Le veszem gyorsan és mikor körbe nézek nagyon sok embert látok gyönyörű fényekel van ki világítva a helyiség. A bár pulton rengeteg pia sorakozik és egy hatalmas torta. Ez nagyon szép.
    - Boldog születésnapot Léna. - kiáltja egyszerre ez a sok ember.
    - Ahhj srácok nagyon szépen köszönöm. - érzem hogy a könnyem újra el ered. Valaki be teszi a kedvenc számomat és az emberek szét szélednek van aki a piát rohamozza meg és van aki a tánc teret veszi célba. Zénó lép oda hozzám, fel kap és meg pördül velem.
    - Hát el jött a te napod is drága. Remélem tetszik amit össze hoztunk neked. - mondja és a fejemre tesz egy tiarát meg egy "Boldog 20. születésnapot" szalagot a vállamra.
    - Igen nagyon tetszik köszönöm. Bár nem kellett volna ennyit fáradozni értem.
    - De ez kellett.! Főleg így hogy holnap el utazol ki tudja mennyi időre. - mondja határozott hangon. Át néz a vállam fölött és szinte ragyog a boldogságtól.
    - Na érezd jól magad én oda megyek Nathoz. De ne tűnj el nagyon, nemsokára el kell fújnod a gyertyákat. - rám mosolyog és el sétál mellettem. Valaki hírtelen át ölel hátulról. Oda se nézek és már tudom hogy Milán az, fel ismerem a parfümét. Imádom ezt az illatot.
    - Hát itt van az én gyönyörűséges szerelmem. - mondja, csillog a szeme mikor rám néz. Remélem egy év múlva is ilyen rajongásal fog rám nézni.
    - Igen itt vagyok. - el csuklik a hangom, mert eszembe jut hogy már csak holnapig. Fel kap és úgy csókol meg. Istenem hogy mennyire fog nekem hiányozni ez az érzés, az érintése a csókja és mindene.
    - Ne sírj szivem, hisz nem örökre mész el és megígérem hogy majd gyakran meg látogatlak. - törli le a könnyeimet.
    - Tudom és nem is ezért sírok. Csak olyan megható ez az egész amit értem tett ez a sok ember. És bár tudom hogy nem örökre megyek majd el mégis kissé nehezen teszem meg. Mert hát itt vagy te a barátaim meg mindenki. - mondom a könnyeimet törőlgerve.
    - Tudom életem de ott lesz Nat és hidd el hogy mindenki imádni fog ott is. De ami a legfontosabb hogy én es ez a sok barátod mind itt fogunk várni mikor vissza térsz.
    - Remélem tényleg így lesz. - adok még egy puszit az arcára és be lépek a pult mögé.
    - Úgy lesz megígérem. - le ül az egyik székre és onnan nézi ahogy az italokat ki töltöm. Vera és Kalus is csatlakoznak hozzánk. A barátnőm le ül Milán mellé míg Kalus be jön hozzám a pult mögé.
    - Boldog születésnapot csajszi. - kap fel ő is. Mi van ma mindenki engem fog emlegetni.?  Meg ölelem aztán le tesz és nyom egy puszit a fejem tetejére.
    - Köszönöm, spanci. - mosolygok rá miközben a kezébe nyomom az egyik poharat. Nem gondoltam volna hogy mi ketten ilyen jóba leszünk majd de meg történt ez is és nagyon örülök neki. A többiek elé is oda teszem a piát.
    - Az én gyönyörű barátnőmre - emeli fel Milán a poharát.
    - Lénára, hogy egy ével öregebb lett. - vigyorog rám a barátnőm.
    - Hahaha. - színlelem gúnyosan a nevetést majd gyorsan le húzom a felesemet.
    - Táncoljunk. - kiáltom és egyszerre húzom fel Milánt és Klaust a székről.
    - Héj és velem mi lesz.?  - kiabál utánam a barátnőm.
    - Gondoltam tudod mi a dolgod. - nevetek. Oda jön hozzám és át vergődjük magunkat a tömegen a tánc tér közepére. Mikor el kezdünk táncolni pont a mi számunkat teszik be.
    - Húúh ez a mi számunk baba. - sikítja Vera és fel ránt magával a rúdhoz.
    - Ez az jól csinálod. - körbe táncolom miközben ő fel pattan a rúdra. Rég nem vadultunk már így, de most nagyon is élvezem. Milán és Kalus a színpad előtt állnak és minket néznek közben billegnek jobbra balra.
    - A mi csajaink a legjobbak. - hallom ahogy egyszerre ordítják. Vége a számnak, és mikor körbe nézünk észre veszem hogy mindenki minket néz.
    - Hát csajszi ezek szerint még mindig a diszkó sztárjai vagyunk. - kacsint rám a barátnőm.
    - Igen úgy tűnik még mindíg azok vagyunk. - nevetek majd viccesen meg hajlok. Át nézek a tömeg fölött és látom hogy Nat és Zénó már a tortába szúrkálják azt s rengeteg gyertyát. Annyira rájuk koncentrálok hogy észre se veszem hogy Vera meg lök csak mikor már zuhanok. Milán el kap és rám mosolyog.
    - Már úgy hiányzott hogy a karjaimba zuhanj. - mondja és meg csókol.
    - Nekem is hiányzott már kicsit ez a pozíció. - kacsintok rá. Adok még egy puszit a szájára és Vera felé fordulok.
    - Bocsi nem én akartam. - emeli magasba a kezét nevetve.
    - Egy kis figyelmet szeretnénk kérni. - hallom a mikrofonba Nat hangját.
    - Ez neked szól kincsem. - szólal meg Milán. Mind a négyen oda megyünk a pulthoz és le ülünk. Én a pult mögött keresek egy széket és ott foglalok helyet. Mindenki egyszerre el kezdi énekelni a boldog születésnapot dalt, én meg csak ott ülök és nezem ezt a sok embert aki ma csak miattam van itt. Nat elém teszi a tortát mire el húzom a számat.
    - Nem lett volna egyszerűbb egy sima 20.- as számot rá tenni.?  - nézek rájuk.
    - Most miért.?  Nekem tetszik ez a sok gyertya. - teszi a vállamra a kezét Zénó. Fel nézek rá és látom hogy alig bírja vissza tartani a nevetést. Szemetek.
    - Fújd el gyorsan a gyertyákat. - mondja Nat.
    - Ne felejts el kivánni. - mosolyog rám Vera. El fújtam a gyertyákat sokan hoztak nekem ajándékot figyelmesek voltak. Laura is be nézet de épp hogy csak át adta az ajándékomat meg ivott velünk egy kört el is ment. Buliztunk még egy nagyot bár nem sokat ittam többnyire csak üdítőztem, nem lenne jó ötlet az első repülő utamat másnaposan meg tenni így is rettentően félek repülni. Szóval el múlt éjfél és már úton vagyunk haza.
    - Szeretném ha nálam töltenéd ezt az utolsó éjszakát, van egy meglepetésem. - teszi a combomra Milán a kezét. Persze hogy vele töltöm, ki tudja mennyi idő után tud majd meglátogatni.
    - Rendben. De mien meglepetés.? - nézek rá boldogan.
    - Hát ma vagyunk együtt két hónapja, születés napod is van, ráadásul holnap el mész. Szóval jól össze jöttek ezek a dolgok, ezt meg szeretném ünnepelni kettesben is. - gyengéden simít végig a combomon.
    - Basszus kicsim.. El felejtettem és így nem is vettem semmit. Ne haragudj. - sütöm le a szemem. Olyan figyelmetlen vagyok mostanába minden ki megy a fejemből.
    - Semmi baj szivem amúgy is a legnagyobb ajándékot már meg kaptam tőled. Még pedig azt hogy az enyém vagy.
    - Ahhj annyira szeretlek.
    - Én is nagyon szeretlek életem. - meg fogja a kezem és gyengéden meg szorítja. Gyorsan elő veszem a telefonomat és fel hívom anyát. A harmadik csengés után fel veszi.
    - Szia kicsikém. - szól bele álmos hangon.
    - Szia anya, csak azért hívlak hogy Milánnál töltöm az éjszakát, és reggel korán megyek haza. Hogy legyen még időnk rendesen el búcsúzni. - mondom, közben Milán le parkolót a házuk táján előtt.
    - Jólvan kicsim, akkor majd reggel. - válaszolja gyorsan és le is teszi.
Milán meg fogja a kezem és úgy megyünk fel a lépcsőn.
    - Csukd be a szemed kérlek. - mondja, és én engedelmesen eleget teszek a kérésének. Be vezet a szobába és mikor ki nyitom a szemem, mintha valami romantikus regénybe csöppentem volna. Gyertyák mindenütt, az ágy tele rózsa szirmokkal és a közepén egy kis dobozka. Úristencsak nem az fog következni amire gondolok.?
    - Istenem Milán. - ugrok a nyakába. Meg csókolom majd el engedem. Az ágyhoz lép és fel veszi a dobozt.
    - Tudom hogy nem olyan régóta vagyunk együtt de én úgy érzem hogy nem tudnék nélküled élni ha akarnék sem. Szóval fel teszem a nagy kérdést. - térdel le előttem. A szám elé kapom a kezem és csak bámulok rá.
    - Léna Petrovi, hozzám jössz feleségül.? - ki nyitja a dobozt,és egy hatalmas gyémánt gyűrűt pillantok meg benne.
     - Milán én.. Igen, ezerszer is igen. - kiáltom a könnyeimet törölgetve. Fel húzza a gyűrűt és fel kap, úgy pördül meg velem.
     - Istenem, el sem hiszem hogy engem választottál, és kész vagy az egész életedet össze kötni az enyémmel. - már ő is könnyezik.
    - Szeretlek Milán, és ezen soha semmi nem változtathat. Soha..! - a hangm hatarozott ugyan akkor kissé lágy is.
    - Az én érzéseim sem fognak megváltozni soha ezt meg ígérem. Menjünk el fürdeni jó.? - letörli a könnyeket az arcomról majd a szekrényhez lép és ki vesz egy pólót meg egy boxert, és el megyünk fürdeni.