Fucking love..

54.

33.Fejezet
                    • Veronika •

Annyira örülök hogy Léna végre haza jött és hogy végre meg ismerhetem Marcel. Aki ott volt mellette mikor én nem tudtam. Így legalább nem kell minden alkalommal Klausal mennem mikor Milánal találkozik. Tudom hogy önző vagyok és saját célra fordítom azt hogy itt vannak de nagyon nehéz meg játszani hogy minden renden van és már nem neheztelek rá. És egyébként is nagyon hiányzott Léna, ezért amennyi időt csak tudok vele fogok tölteni. Fel megyek a szobájába be nyitok de nem számítottam arra a látványra ami fogadott. Az ágyon fekszenek mindketten és alszanak Marcel karja szinte teljesen rá van olvadva Léna derekára. Édesek együtt kár hogy nem akarnak össze jönni. Pedig nagyon cuki pár lennének. Nem bírom ki ezért elő veszem a telefonom lövök róluk egy kepet aztán halkan vissza csukom az ajtót és le szaladok a lépcsőn.
    - Héj Nat ezt nézd. - szólok oda neki és a telefonomra mutatok. Oda sétál és ki kapja a kezemből.
    - Ezt mikor csináltad.? Istenem mien édesek. - sikítja.
    - Csendesebben már, nem kell hogy mindenki őket nézze ahogy alszanak. - csitítom el.
    - Szóval most csináltad. - elmélkedve néz rám, majd fel szalad a lépcsőn. Utánna sietek de már késő bent van a szobába.
    - Ébresztő gerle pár. - lögdösi meg őket. Mire mindketten fel kelnek.
    - Mivan.?  Ahhj Nat menj ki. - nyöszörgi Léna és hozzá vág egy párnát.
    - Tudtam hogy még mindíg együtt alszotok. - suttogja nevetve Nat. De szemét, élvezi a helyzetet hogy most nem ők vannak terítéken Zénóval.
     - Hallgas már Natasa. - Marcel a fejére húz egy párnát és az oldalára fordul.
    - Nagyon cukik vagytok. - folytatja a cukkolást.
    - Tudjuk köszi. - morogja Léna és ki kel az ágyból az ajtóhoz sétált és be csukja.
    - Mit akarsz.? - ül az ágy szélére és álmosan bámul maga elé.
    - Jah amúgy csak annyit akartam mondani hogy mindenki titeket vár odalent. - végre a lényegre tért és nem csak piszkálja őket.
    - Basszus fel jöttünk és el aludtam. Marcel kelj fel. - meg rázza a lábát mire ő fel ül és csodálkozva néz körbe a szobába.
    - Mi van kicsi.? - kérdezi álmos hangon. Tényleg nagyon cuki, ha nem lenne barátom biztos le csapnék rá. Na jó nem, akkor is meg hagynám Lénának. Remélem hogy hamarosan meg jön az esze és észre veszi hogy élete legjobb választása majdnem minden nap az ágyában ébred, vagy épp ő a fiújéban de ez mellékes.
    - Pattanj el aludtunk, közben odalent mindenki minket vár. - hadarja és a tüköthöz lép, meg igazítja a sminkjét meg fésüli a haját aztán a barátjához vágja a hajkefét.
    - Héj, ne ijesztges már. - kiált fel Marcel.
    - Mondom pattanj.! Csak le megyünk beszélgetünk egy kicsit iszunk velük valamit aztán utánna aludhatsz még egy kicsit estig ígérem - Léna a kezénél fogva húzza ki az ágyból. Tényleg úgy viselkednek mint egy pár, még nekem is nehezemre esik el hinni hogy csak barátok. Biztos van köztük legalább csak néha kicsit több nem? Nem tudom de úgyis ki deritem. Léna részegen mindent ki kotyog szóval nem lesz nehéz dolgom.
    - Ahhj add ide majd én meg csinálom. - veszi ki a kezéből a hajkefét és be állítja a haját.
    - Menj mosd meg az arcod aztán menjünk, ott van balra a fürdőm. - mondja ellent nem tűrő hangon, és fura de Marcel engedelmesen meg is indul.
    - Nem öltözöl át.? - rá nézek és a fekete csipkés ruhára mutatok ami a gardrób ajtaján lóg.
    - Ohh de jó hogy szólsz. - le veszi a rajta lévő ruhákat és a sarokban lévő szennyesbe dobja.
    - Szóval Marcel tényleg iszonyat jó pasi. - mondom a tükör előtt állva.
    - Igen az. - mosolyodik el és terül el az ágyon.
    - És a tied lehetne ha nem lennél hülye. - vág egy grimaszt Nat.
    - Így is az enyém. - kacsint és az ajtó felé pillant. Marcel jött vissza a fürdőből. Be lép és Lénára pillanat aki még mindig fehérneműben fekszik az ágyon. Nem igazán zavartatják magunkat ebben a szituációban sem. Vajon hányszor láthatták már így egymást.? Biztos sokszor,szerintem minden nap.
    - Te meg mit csinálsz.? Nem úgy volt hogy sietünk le.? - le ül a fotelbe és be kapcsolja a tv - t.
    - Igen megyünk is csak fel öltözök. - mondja és gyorsan fel pattan és bele bújik a ruhájába.
    - Segítenél a cipzáral.? - fordít nekem hátat, fel húzom fel vesz egy fekete magas sarkút és kész is van.
    - Na mehetünk. - szól oda Marcelnek.
    - Ideje volt már. - el húzza a száját és követ minket a lépcsőn.