Fucking love..

53.

32.Fejezet
                     • Léna •

Két év múlva haza utazok anyáékhoz igaz hogy nem örökre,de őszintén megmondva sokkal jobb hogy itt lakok már véglegesen. Nat egy éve haza költözött Zénóhoz ezért el adtuk a házat és vettem egy másikat Marcelhez közel. Nem, nem vagyunk együtt bár nagyon sok mindenki ezt gondolja mikor meglát minket együtt, de mi teszünk rá. Az óta a bizonyos este óta szinte minden nap együtt vagyunk. Ő segített át sok mindenen mellettem volt a legrosszabb pillanatomtól egészen a legjobbig és még azután is. Ő lett a legjobb barátom, a bizalmasom és én is ugyan ez az övé. Segített be lépni a a művészek világába, neki hála már ismerik az én nevemet is. Rengeteg interjúra járunk együtt és külön is, és nagyon sok ember kér fel egy- egs portré festése es hasonlók. Szóval nagyon sokat köszönhetek neki, amit tett azt én soha az életbe nem tudom majd vissza fizentni neki. Most is velem utazik magyarországra, nem is tudom mit kezdenék nélküle. Mert oké haza megyek de semmi se lesz olyan mint régen. A barátaim egy olyan ember barátai is akinek már hosszú ideje meg csak a nevét sem mondom ki, és sokszor nem tudják hogy mit mondhatnak előttem és mit nem... Ezért is örülök hogy Marcel ott kesz velem végig.
    - Min gondolkozol ennyire Léna. - bök oldalba egy szivóslszálal.
    - Mi.?  Jah semmin, csak nézem a felhőket. - villantok felé egy mosolyt és vissza foedulok az ablak felé.
    - Ez nem igaz te kis hazug. - nevet és rám teszi a lábát.
    - Ne már össze nyomsz. A lábaid nyomnak vagy húsz kilót. - le lököm a lábát és most én teszem fel rá az enyémet.
    - De szemét vagy. Na de most komolyan min gondolkodsz.? - el kezdi maszirozni a lábam. Ahh imádom ahogy masziroz.
    - Áhh semmi fontos, csak azt képzeltem el hogy mien lesz újra velük találkozni. Tudod ők nem csak az én barátaim és olyan nyomasztó már csak a videó chatelés is velük mióta. Tudod. - mondom el végül hogy mi aggaszt ennyire.
    - Nyugi szivem ha ott leszel és ők is ott lesznek teljesen más lesz. Olyan lesz minden mint régen. - észre veszem mikor hazudik, és most pontosan azt teszi. Ő sem tudja hogy mi vár rám ahogy én magam sem tudom. De tudom hogs ő ott lesz és végig fogja majd a kezem, és ez meg nyugtat.
    - El értük a cél állomást, köszönjük hogy minket vlasztottak. - hallom meg a pilóta hangját a hangszórón keresztül.
    - Na pattanj, Naték már biztos várnak ránk. - ledogja a lábam és fel áll. Bele bújok a cipőbe és felé nyújtom a kezem hogy segítsen fel.
Míg ő össze szedte a csomagjainkat és el szaladtam a mosdóba hogy fel frissítsem magam. Ki lépünk a nagy ajtón és egyből meg pillantom Natot és a baratimat ahogy ott állnak. Még egy táblát is készítettek a nevemmel.
Le dobok mindent a kezemből és oda szaladok hozzájuk Vera azonnal a nyakamba ugrik és a többiek is szorgosan átölelnek csak Kalus álldogál még mindig ott magában. Mikor el engednek a többiek oda sétálok hozzá.
    - Héj mi van tőled már egy puszit sem kapok.?  - kérdezem vigyorogva.
    - En azt hittem... Szóval tudod mikor két éve Párizsban volt az az eset. Azt hittem hogy engem is utálsz, mivel az én legjobb barátom és tudnom kellett volna a dolgairól. De nem tudtam róla, és így megakadájozni sem tudtam. Nagyon sajnálom Léna. - magyarázza a földet bámulva.
    - Ne butaskodj nem a te hibád. Téged attól ugyanúgy imádlak. Gyere ide te idióta. - mondom mosolyogva, mire fel kap és meg pördül velem. Vaku villanásra leszek figyelmes, oldalra nézek és látom hogy Vera már elő kapta a gépét.
    - Várj csinálj egy ilyet is.. - át akarom ölelni Kalaust de fel kap a nyakába és úgy pózolunk. Zénó és Marcel már be pakolták a cuccokat a csomagtartóba és beszélgetnek. Úgy látom jól ki jönnek aminek kimondottan örülök.
    - Na indulás, mi megyünk elől. - szól oda Nat Verának.
    - Rendben, akkor induljunk.
    - Mi van.?  Le tetted a jogsit.?  - meredek rá mert nem is mesélte.
    - Igen, és már saját kocsim is van. Egy Audi A7 - es. - büszkén mutat a fekete kcsijára.
    - Na kislány ez nem semmi. Gratulálok. Ezt meg kéne ünnepelni nem gondoljátok.? - körbe nézek és mindenki együtt értön bólogat.
    - De csak piával. - kacsint rám Marcel.
    - Ezt miért így mondtad haver.? - néz hol rá hol rám Zénó fel húzott szemöldökkel.
    - Hát mikor meg történt az az eset, a kisasszony elég szépen rá kapott a "boldogító" szerekre, szóval újra rá szokott, és nagyon hosszú folyamat volt a normális életbe rázódás szóval pián kívül másnak a közelébe se mehet. - meséli el azt amiről azt hittem hogy a sírba visszük. De hát a barátaim muszály tudniuk róla.
    - De már nem csinálom Zénó. - meg ölelem mert látom rajta hogs kicsit meg ilyedt.
    - Szerencsédre. - simogatja meg a hátam.
    - Marcelnek köszönhetem azt hogy most nem egy rohadt el vonon vagyok. És minden mást is neki köszönhetek. - szorítom meg a legjobb barátom kezét mire el mosolyodik.
    - Már most érzem hogy mi jóba leszünk. - vállon veri Marcel és be szállunk a kocsiba. Mi Zénóékkal megyünk de Veráék is közvetlen mögöttünk jönnek.
    - És ti össze jöttetek már.?  - néz hátra ránk Nat fülig érő szájjal.
    - Hej Nat ilyet nem illik kérdezni. - vigyorgok rá.
    - Nem még nem jöttünk össze. - bök oldalba Marcel mire ugrok egyet.
    - Még.?  Miért mert tervezzük.? - kérdezem nevetve.
    - Ki tudja mit hoz még a jövő szivi. Ma még csak legjobb barátok, holnap meg már egy pár.? Nem hangzik romantikusan.? - vigyorog rám közben Nat reakcióját figyeli.
    - Hülye, ne szívd már a vérét. A végén még tényleg bele éli magát hogy tervezünk ilyet. - csapok a mellére, mire közel húz és szorosan át ölel.
    - Igaza van, ne viccelődj ilyennel mert a végén még véletlen Léna pasijaként mutatlak be otthon. - fenyegetőzik nevetve Nat. Nagyon hiányzott már. Rossz egyedül lakni, vagyis rossz az a néhány nap mikor véletlen egyedül alszok nem Marcelel. Amúgy nem is értem miért vettem saját házat mikor soha nem egyedül vagyok.
     - Hahaha, nagyon vicces vagy Natasa. - csak akkor hívja Natasának mikor fel akarja idegesíteni, de én imádom hallgatni ahogy húzzák egymás agyát.
    - De amúgy most viccet félre téve nagyon jól mutattok együtt. Kívül állókénk simán el hinném hogy ti egy pár vagytok. - Zénó is azt támasztja alá hogy nekünk össze kéne jönnünk szuper.
    - Köszönjük köszönjük. Látod ez a bulikban kapóra jön ha mondjuk rád mozdul egy pasi vagy ilyenek. Egy jel rendszert is ki találtunk külön az ilyen esetekre. - mesélem boldogan.
    - És ezt a híres jel rendszert láthatjuk is ma.? - kérdezi Nat és látom hogy a szája sarkában meg jelent egy kis mosoly. Ő ismeri az ilyeneket mert ő is mindig ezt csinálta, olyan volt mint én persze még Zénó elött.
    - Persze ha lesz olyan helyzet akkor sima. - mondja Marcel, és pacsiznak Zénóval. Azta gyorsan össze barátkoztak.
Nat be fordul az utcánkba, kinézek az ablakon és csak nézem a házakat és a kis utcát ahol fel nőttem. Meg áll a házunk előtt, kiszállok és meglátom hogy mindenki az előtéren áll  egy hatalmasat plakáttal "ISTEN HOZOTT ITTHON LÉNA". Nagyon imádom a családom. Vera szülei is itt vannak, persze ez természetes mert ők is a csaldunkhoz ratoznak.
     - Lénaaa. - sikítva szalad oda hozzám Máté és Molly. Le gugolok és szorosan magamhoz ölelem őket.
    - Hűha ti aztán jól meg nőtetek. Mikor el mentem még csak kis sszarosok voltatok, most meg.?  Már kész asszony meg férfi. - mondom nevetve. És el engedem őket had menjenek játszani.
    - Anya, istenem úgy hiányoztál. - magamhoz szorítom és el sem engedem legalább egy percig.
    - Had nézzelek kicsikém. Egy örökké valóságnak tűnt míg nem voltál itthon. - mondja és újból meg ölel.
    - Héj hagyj a lányodból nekünk is. - kiáltja Seron és meg áll a lépcső alján széttárt karokkal.
    - Hát Seron te nem öregedtél semmit. - vigyorgok rá és adok egy hatalmas puszit az arcára. Márkot és Ottót is meg ölelem, aztán hirtelen eszembe jut hogy nem egyedül jöttem. Vissza sietek Marcelhez és be mutatom őt is.
    - Embereket, nem fogom mindenkinek egyesével be mutatni szóval jól figyeljetek. - mondom nevetve.
    - Ő Marcel a volt tanárom, és mára már a legjobb barátom. - mondom el részletesen hogy mindenki meg értse mi van köztünk
     - Édesem te meg majd idővel meg tudod mindenki nevét. - adok egy puszit az arcára, de bár ne tettem volna. Mindenki vigyorogva bámul ránk.
    - Szia, azt hittük ám hogy Lénuska fiúja vagy. Zsuzsi vagyok . - mutatkozik be anya.
    - Majd meg szokod. - súgja oda neki Zénó.
    - Gyere, kipakolunk. - meg fogom a kezét és  magam után húzom a házba.
    - Ha végeztek gyertek le.
    - Jó anya majd megyünk. - kiáltom le és be csukom az ajtót.
    - Jó nagy családod van. - jegyzi meg Marcel és körbe néz a szobámba.
    - Vera szülei és húga is itt van most. De ők is olyanok mintha a második szüleim lennének, szóval igen elég nagy. - mondom nevetve. Le dobom magam az ágy közepére és le hunyom a szemem.