Fucking love..

41.

20.Fejezet
                          • Léna •

Egy hónapja vagyok Párizsban és nagyon tetszik. Be iratkoztam egy művész suliba és munkát kaptam annál a divattervezésel foglalkozó cégnél ahol Nat a fő tervező. Már az első héten fel fedeztek, ugyanis Nat el lopott pár ötletet amit unalmamban firkáltam és a főnöke azonnal le csapott rájuk. Nem sokkal Nat akciója után meg is keresett és egy ebéd kíséretében elém is tette a szerződést, amit persze hülye lettem volna vissza utasítani. Így fel vettek és azóta is fontos tagja vagyok a csapatnak. Nat nagyon büszke rám és hogy őszinte legyen én is iszonyú büszke vagyok magamra. Természetesen az otthoniaknak is azonnal el újságoltam ezeket a fantasztikus híreket és ők is nagyon de nagyon büszkék rám. Úgy fest hogy mégiscsak össze jön minden amiről valaha is álmodtam sőt annál sokkal több is. Milán és Vera minden nap hívnak szóval semmi sem változott pusztán annyi hogy több száz km-re vagyok tőlük. De hétvégén jönnek meglátogatni engem annyira várom már.
Épp készülődök a suliba mikor valaki hív skypen a laptophoz lépek és Milán arcát pillantom meg rajta, ágyra telepszek a géppel együtt.
    - Szia édesem. - fogadom a hívást és boldogan szólok bele.
    - Szia kincsem. - villant egy hatalmas mosolyt az én szerelmem. Istenem annyira hiányzik már.
    - Hali csajszi. - bukkan fel Vera és Klaus is. Igen mióta el jöttem nagyon sok időt töltenek együtt. Többnyire Zénó is velük van.
    - Sziasztok, miújság.? - mosolyok a kamerába. Közben fel állok és el kezdem össze pakolni az ecseteket meg egy pár festő vászont. Lassan indulnom kell de semmi képp nem nagyom ki egyszer sem hogy beszélhessek velük 
    - Itt minden okés épp kajálni indulunk csak gondoltuk előtte rád nézünk. - mondja Vera és látom hogy közben ő is készülődik.
    - Na az szuper, Zénó is megy.? - kérdezem, miközben laza kortyba fogom a hajam.
    - Igen jön. Valamit el kell intéznie azért nincs most itt, de azt mondta majd este fel hív titeket. -  magyaráza Milán.
    - Jah jólvan, Nat biztos beszélt már vele. Na de nekem indulnom kell a suliba. Ha végeztem beszélünk. Nagyon hiányoztok már. - mondom le bigyesztett ajakkal.
    - Rendben kicsim. Te is nagyon hiányzol nekünk, de hamarosan itt lesz már a hétvége és repülünk hozzád. - válaszolja Milán és dob egy puszit.
    - Igen már csak két nap. - ujongok.
    - Akkor később. Érezzétek jól magatokat és jó étvágyat a kajához. Sziasztok. - mondom majd bontom is a beszélgetést. Fel veszek egy kényelmes lapos talpú cipőt fel kapom a cuccaimat és le sietek a lépcsőn. Nat épp a kanapén ül laptoppal az ölében, valamit nagyon gépel.
    - A srácokkal beszéltél.? - néz fel egy pillanatra 
    - Igen, már alig várják a hétvégét. Mondjuk nálam nem jobban de várják. - nevetek. Fel veszem a vaj színű bőr dzsekimet, és a vállamra dobom a táskámat.
    - Azt el is hiszem. - mosolyog rám, aztán vissza tér a géphez.
    - Na én megyek, suli után még lesz egy találkozóm az egyik kuncsaftal aztán sietek haza. El viszem a kocsidat. - nyomok egy puszit a homlokára és fel kapom a kulcsot.
    - Holnap már tényleg el kell mennünk nézni neked egy kocsit. - szól utánam.
    - Igen már ideje lenne. - nézek vissza az ajtóból.
Be teszem a hátsó ülésre a cuccokat, be ülök a kormány mögé és tövig taposom a gáz pedalt. Imádok itt vezetni, soha nincs nagy forgalom és ha kicsit többel is mész a megengedettnél, lazábban kezelik mint otthon. Út közben el kezdett esni az eső is, itt mintha még ez is másabb lenne de lehet csak én érzek ennyire másnak mindent. Le parkolok a suli be járat elött, ki veszem a felszerelésemet és gyorsan be szaladok az épületbe ne hogy el azzon valami is. A terem felé menet sokan rám köszönek oda jönnek puszit adni. Nagyon kedvesek itt az emberek és már most sok új barátot szereztem. Ma új oktató érkezik hozzánk aki minket fog tanítani és már nagyon kíváncsi vagyok rá hogy mien. Mikor be lépek a terembe látom hogy az összes lány a tanár asztala körül áll és nevetgél, a tanárt nem látom de ezek szerint igen meg nyerő személy lehet. Hátra megyek a padomhoz és le ülök. Mindig is a leghátsó padsórban ültem otthon is ezt a szokást itt is be tartottam. Fel pillantok a táblára, a mai téma az önarckép. Oké ez menni fog. Ki pakolok minden szükséges ezközt és neki is látok a munkának. Nagyon el merültem a feladatban, ugyanis ha csinálok valamit akkor szeretek mindent bele adni és a maximumot ki hozni magamból.
    - Ezt már szeretem. Emberek na ilyen egy elhivatott művész. - hallok meg egy mély hangot a hátam mögött. Fel pillanatok és a tükörben meg látok egy igen csak jó pasit amint hol engem néz a tükörben hol a munkámat vizsgálja.
    - Ö jónapot bizonyára ön az új tanár. - pattanok fel a székről és nyújtok kezet. Persze mindezt franciául mondom, eléggé töröm a nyelvet de próbálkozok és minden másnap járok tanárhoz is. El mosolyodik és meg rázza a kezem.
    - Igen Marcel vagyok. És te minden bizonnyal nem ide valósi lány vagy. - mondja immár magyarul de a kezemet még mindíg nem engedi el. Huh de jó hogy beszél magyarul és nem kell itt le égettem magam a gyér francia tudásommal.
    - Nem, vagyis igen. Nem rég költöztem ide és még most tanulom a nyelvet. Léna vagyok.  - hebegem zavartan. Mi ütött belém.?  Zavarba jövök az új tanár miatt.? Vajon az igen csak megnyerő megjelenése vagy azok a gyönyörű tenger kék szemei váltották ezt ki belőlem.? Minden esetre gyorsan vissza kell zökkennem a valóságba. Ebben szerencsére segítségemre van a csengő ami épp most szólalt meg a fejem felett.
    - Nos hát Léna akkor üdvözöllek a gyönyörű bár unalmas városunkban. - mosolyog rám majd vissza sétál az asztalához és leül. Fel kapom a táskámat és ki rohanok a teremből, elsétálok a kijelölt dohányzó helyig és rá gyújtok. Egész szünet alatt csak Marcel jár az eszembe éj fekete haja, gyönyörű tenger kék szeme. És az a test, még az ingen keresztül láttam hatalmas izmait. Úristen nem kéne ilyenekre gondolnom. Nekem ott van Milán akivel jegyben járunk és nem mellesleg két nap múlva ide utazik csak miattam. De az új tanár akkor is iszonyúan szexi, és nem lehet sokkal több 23 nál. Gyorsan el hesegetem ezeket az én helyzetemben nem igazán szép gondolatokat. El oltom a cigit és vissza megyek az órára. Leülök és egy ideig csak figyelem Marcelt ahogy körbe jár és mindenkinek segít. Észre veszi hogy őt figyelem ezért gyorsan le hajtom a fejem és úgy teszek mintha a rajzomon dolgoznék. Pedig egyáltalán nem tudok koncentrálni rá. Igazság szerint semmi más nem ragadja meg a figyelmemet csak is a tanár úr, és ez nagy gond. Biztos vagyok benne hogy ebből valami nagyon nem jó fog kisülni.
    - Na Léna akkor mesélj egy kicsit. Hogy hogy ide költöztél és miért pont ezt a szakot választottad.? - ül le a mellettem lévő székre. Leteszem a ceruzát és felé fordulok.
    - Hát igazából nem volt tervbe véve hogy én itt fogok élni. Ez egy hírtelen ötlet volt, a nénikémel elég jelenleg. És hát mindíg is szerettem rajzolni, gondoltam most meg tanulhatok rendesen és szépen is. - válaszolom gyorsan és tömören.
    - Várjunk csak, jól értem hogy azt mondod hogy szeretsz de nem tudsz olyan jól.? - úgy néz rám mintha a világ legnagyobb hülyeségét mondtam volna.
    - Pontosan ezt mondom. - vágom rá egy kevés gúnyal a hangomban. Úgy érzem hogy ha kissé távolság tartóbb leszek vele akkor nem lesz gond. És normális tanár diák viszony fog ki alakulni köztünk is mint mindenki mással. De ez kicsit nehéz mert érzem a vonalmat kettőnk között, viszont nem keveredhetünk bele semmibe. Neki és nekem sem lenne a legjobb döntés.
    - Ne butáskodj már, hisz te nagyon tehetséges vagy és gyönyörű amit csinálsz. Láttam pár alkotásodat és le vagyok nyűgözve. - mondja őszinte arckifejezésel.
    - Tényleg úgy gondolja hogy van hozzá tehetségem.? - fogom meg s kezét.
    - Öhh, elnézést. - gyorsan el kapnom a kezem. Basszus mi az ördög ütött belém.
    - Semmi baj, és igen szerintem nagyon is tehetséges vagy. A műveinek a múzeumban lenne a helye. Kevés ilyen tehetséggel meg áldott húsz éves lány van mint te. Használd ki ezt a tehetséget én azt mondom. - vajon honnan tudja hogy húsz éves vagyok.? Biztos bele nézett a naplóba. Idő közben meg szólal a csengő is ami az utolsó óra véget jelzi. Ma csak két óránk volt megtartva aminek most kimondottan örülök.
    - Hát köszönöm a biztatást. Nekem most mennem kell. - mosolygok rá, gyorsan össze szedem a cuccaim és hatalmasat léptekkel indulok el ki felé.
    - Az ilyen lányok egy kis biztatásal akár a csillagos égig is el juthatnak. - meg állok és vissza fordulok.
    - Az ilyen lányok.? - kérdőn néztek rá. Vajon miért így mondta.? És a hangsúlyaban is volt valami.
    - Az ilyen tehetséges de vissza húzódó lányok. - rám kacsint és érzem hogy el vörösödök.
    - Maga mégis honnan tudhatná hogy mien lány vagyok.? Azt tudhatja hogy jól rajzolok de a többiről fogalma sincs. - vádlón nézek rá. Fel bosszant az arcátlansága.
    - Léna hagyjuk el a magázódást ha lehet. És nem úgy értettem ahogy azt te gondolod. Igaz nem ismerlek, de ezen könnyen változtathatunk. - pimasz vigyort villant felém.
    - További szép napot tanár úr. - hátat fordítok és be csapom magam mögött az ajtót. Csak hogy kicsit éreztessem vele a sértettségem súlyát. Ki viharzok az épületből meg sem állok egészen a kocsimig be vágom hátra minden cuccomat aztán be ülök a kormány mögé.
    - Seggfej, azt hiszi hogy azért mert ő tanár azt mondhat amit csak akar. - kiáltom, és rá csapok egy nagyot a kormányra.
    - Héj Léna minden rendben.? - kopog be az ablakon Melissa. Le engedem az ablakot és mosolyt erőltetve válaszolok neki.
    - Persze minden oké, csak nem túl jó hírt kaptam a munkahelyemről. - hazudom. Nyilván nem lenne a legjobb ötlet azt mondani hogy az új tanár dühített fel így.
    - Ohh sajnálom. Amúgy arra gondoltam hogy este meg nézhetnénk a bárt ami most nyit. - mosolyog rám. Kedves lány mindíg jó kedve van és tényleg nagyon jó társaság.
    - Jól hangzik, menjünk. -mosolyok vissza. Ránk fér egy kis kikapcsolódás.
    - Szuper, akkor este kilenckor a bár elött.? - kérdezi közben le írja a címet.
    - Igen a kilenc jó.
    - Rendben akkor ott találkozunk. - a kezembe nyomja a papírt a címel és el sétál. Elő veszem a telefonom fel hinom Verát. Ki hangosításra rakom és közben el indulok.
    - Haló. - hallom meg a hangját már a második csengés után.
    - Szia, hallod nem fogod el hinni mi történt ma a suliban. - mondom fel háborodottan.
    - Na mesélj, ahogy a hangodból hallatszik valaki eléggé fel kurta az agyad. - izgatottsággal teli a hangja. Mindíg ilyen mikor tudja hogy egy izgi sztori elött állunk.
    - Na szóval új rajz tanárt kaptunk. Nem lehet több a srác 23- nál, a haja éj fekete, a szeme pedig gyönyörű tenger kék, ahh és a teste... Még ingen keresztül láttam a feszülő izmait. - kezdek mesélni.
    - És ez a fél isten tanár bosszantott fel ennyire.? Mert ahogy ki veszem a szavaiból maximum azzal tudott fel idegesíteni hogy iszonyú jó pasi. - nevet a telefon másik felén, és bár nem látom biztos vagyok benne hogy az ágya közepén vergődik a nevetéstől.
    - Nem azzal bosszantott fel. Hanem azzal hogy beszélgettünk és mondta hogy látta a műveimet és nagyon tehetségesnek talál. Aztán ki csengettek és várj idézem a beszélgetést. - szusszanok egyet mert úgy le daráltam a sztori felét hogy még a levegőm is el fogyott.
   
"- Hát köszönöm a biztatást. Nekem most mennem kell.
    - Az ilyen lányok egy kis biztatásal akár a csillagos égig is el juthatnak.
    - Az ilyen lányok.?
    - Az ilyen tehetséges de vissza húzódó lányok.
    - Maga mégis honnan tudhatná hogy mien lány vagyok.? Azt tudhatja hogy jól rajzolok de a többiről fogalma sincs.
    - Léna hagyjuk el a magázódást ha lehet. És nem úgy értettem ahogy azt te gondolod. Igaz nem ismerlek, de ezen könnyen változtathatunk.
    - További szép napot tanár úr." - játszom el a tanáral folytatott beszélgetést.

    - Te jó isten mit képzel magáról.? Azt hiszi hogy mert ő tanár azt mond meg úgy ahogy az neki jól esik.? - mérgelődik a barátnőm.
    - Hát látod, de nagyon téved hogyha azt hiszi hogy ez akarkinek is be jön. Jaj de látnod kéne az osztályomban az a sok francia lányt ahogy körbe rajongják, isszák minden szavát. Esküszöm hányni tudnék tőlük. - ezt őszintén mondom, mert  ha be is jön egy pasi akkor sem kéne így olvadozni pusztán már csak attól hogy ránk néz.
    - Hát az ilyen kis picsák mindenhol ugyan olyanok ezek szerint. - gúnyosan röhög.
    - Van benne valami.
    - Szivem nekem mennem kell meg jött Kalaus, majd még beszélünk puszi. - hadarja.
    - Puszi. - mondom de már rám is nyomta a telefont.
Miközben telefonáltam érkezett egy üzenet az ügyfelemtől amiben meg írta hogy tegyük át a találkozót honlapra. Ezért úgy döntök hogy a délutánt Natal töltöm. Haza érek és látom hogy még mindig ott gubaszt a kanapén mint mikor el mentem itthonról.
    - Szia, megjöttem. - veszem ki az öléből a laptopját.
    - Szia, nem úgy volt hogy egy ügyfélel ebédelsz.? Történt valami.? -kérdezi rémült arcal.
    - Nem nyugi csak át tettük holnapra. Szóval a tiéd vagyok délutánra. El megyek zuhanyozni nem sokára itt a pizza meg tennéd hogy ki fizeted majd.? Ott a pénztárcám a táskába. - mosolyok rá.
    - Igen persze menj csak. - áll fel a kanapéról.
Gyorsan le zuhanyoztam, Nat közben át vette a pizzát és már az ágyban fekszünk.
    - Na mit nézzünk.? - kérdezi miközben a filmek közt keresgél.
    - Nézzük meg a „Lány tesók" - at. - vágom rá rögtön. El indítja és csendben el kezdjük nézni.