Fucking love..

9.

Meg vacsoráztunk, kellemesen telt az este sokat nevettünk és úgy látom hogy kezd kicsit fesztelenebb lenni mellettem. Ez jo, nem.? Sétálunk még egy kicsit, a nem messze lévő gyönyörűen kivilágított parkban,olyan romantikus. Most hogy jobban belegondolok még soha nem voltam igazi randin. Ez az első, csak azt bánom hogy ilyen körülmények közt történt minden, és hogy nem úgy követték az események egymást ahogy kellett volna. Túl gyorsan történt minden, vagy mégsem? Mind1 is csodálatos volt az este és csak ez számít, egyenlőre.
    - Nagyon jól éreztem magam ma este veled, és a vacsora is valami Isteni volt. Köszönöm a meghívást, de mostmár elég fáradt vagyok és szeretnék haza menni. Vissza vinnél kérlek a kocsimhoz.? - Mondom mosolyogva.
Ekkor el kezd szakadni az eső. Pompás, más sem hiányzot mit hogy el ázzak. Befutottunk egy fedett helyre és így szól nevetve.
    - Én is nagyon jól éreztem magam veled, köszönöm hogy végül elfogadtad a meghívást. De biztos hogy szakadó esőben szeretnél vissza sétálni a kocsimhoz.? Szerintem jobb lenne ha itt meg várnánk míg kicsit le csendesedik. Ez csak egy nyári zápor, hamar vége lesz. - mondja lágyan.
    - Jó igazad van várjuk meg míg el áll. - mosolygok.
Majd kicsit arrébb állok hogy rá gyújtsak, ám ekkor megbotlok a saját lábamban és ismét a karjaiban kötök ki. Istenem hogy lehetek ennyire béna.? Az idő mintha csak megállt volna, ott állunk és egymást nézzük. Közelebb hajol és... Uram isten most meg fog csókolni.? - gondolom. De csak elmosolyodik és azt mondja.
    - Vigyázz jobban, nem lehetek mindig a közelemben hogy megmentselek. Tudom hogy szeretsz a karjaim közt kikötni de most azt hiszem kicsit lassítanunk kéne.- viccelődik közben olyan mosolyt villant rám hogy még jobban bele pirulok a pillanatba.
    - Nem ez nem igaz, ne gondold hogy minden lány arra vágyik hogy megmentsék. - felháborodtságot színtelek, de nem bírom sokáig és elnevetem magam. Ő is velem nevet.
Micsoda tökéletes pillanat, tudom hogy nem lenne szabad. Mégis az ajkaira vetem magam. Olyan tökéletes az ajka. Istenem ezt tényleg meg tettem.? Épp el huzodnék tőle, mikor megfogja az arcom és közelebb húz, olyan mohón és szenvedélyesen csókol hogy nem tudok betelni vele. A testem azonnal lángra lobban. Ebből a mámorban úszó pillanatból egy kocsi fényszórója szakít ki minket, ami épp a bejárat felé tart ahol állunk. Szégyenlősen elhuzodunk egymástól és elindultunk vissza a kocsijához. Közben az eső is el állt már, de mi észre sem vettük.