Fucking love..

38.

18.Fejezet
                          • Léna •

Három hét telt el a buli óta, és szerencsére azóta sem hallottam Milán exéről. Minden bizonnyal ez azt jelenti, hogy már nem is lesz ebből az ügyből semmi. Vagyis én nagyon bízom ebben. Ma van az utolsó munka napom itt a pékségben, mert holnap el utazok Natal Párizsba és egy ideig vele fogok ott élni. Nem szeretne egyedül vissza menni, és úgy gondolja hogy ez nekem is egy jó lehetőség lehet. Meg amúgy is régóta vágyom az ottani életre, hát most itt a lehetőség. Úgyérzem most jött el az én időm is. Persze ez jöhetett volna kicsit korábban is, mikor tényleg el akartam tűnni és új életet kezdeni az életem sötét részében. Most kicsit nehezen indulok el, tudva hogy Milánt itt kell hagynom egy időre. De majd minden nap beszélünk, és meg tud látogatni ott is szóval nem félek ettől sem annyira, és legalább Natal tölthetek kicsit több időt úgy mint régen mikor még itthon lakott velünk. Nagyon boldog vagyok most, minden kisebb félelmem ellenére is.
    - Szia szépségem. - karol át hátulról Milán. Ugrok egyet, mert nem számítottam rá hogy valaki is van itt rajtam kívül.
     - Basszus a szívbajt hoztad rám. - csapok a mellére.
    - Nem akartam, csak gondoltam el jövök érted mert mondta Zénó hogy reggel pont egyszere indultatok és be hozott. - le ül a székre és onan néz fel rám.
    - Már ennyi az idő.?  Amúgy igen, el is felejtettem. Köszönöm hogy el jöttél értem. - ülök az ölébe és csókolom meg végül.
    - Menj öltözz át, én addig bezárok. Van egy meglepetésem számodra. - veszi le a kulcsot a helyéről.
    - Mégis mien meglepetés.? - nézek rá. Van egy olyan érzésem hogy sírás lesz a vége ennek a napnak.
    - Majd meg tudod, de siess Vera és Natasa már várnak ránk. - nyom egy puszit a homlokomra, és én engedelmesen el indulok az öltöző felé. Vajon mien meglepetés lehet hogy Vera és Nat is benne van.? Gyorsan átöltözök és ki megyek az utcára, Milán a kocsinak támaszkodva cigizik. Mikor meg lát el nyomja a cigit és kinyitja nekem az ajtót,ő is be ül a kormány mögé és indulunk is. Haza érve már hallom a zenét ami nyilván az én szobámból jön. Ki bújok a cipőm és fel megyek a szobába, Milán is követ. Be nyitok az ajtón és amit látok az csodálatos de ugyan akkor könnyeket csal az arcomra. A szoba tele van virággal lufikkal és egy hatalmas felirat lóg az erkély ajtó felett. „BOLGOD 20. SZÜLETÉS NAPOT LÉNA..❤️„ ez áll rajta. Úristen de hülye vagyok. Ki az az idióta aki el felejti a saját születés napját.?  Hát ez a csaj itt.
    - Boldogságos születésnapot kincsem. - jön be az erkélyről Nat és át ad egy kis dobozt.
    - Úristen Köszönöm, nem kellett volna. - mondom, már könnyes szemmel. Pompás tudtam hogy nem úszhatom meg az utolsó napomat. És így hogy születés napom is van még kétszer olyan nagy fel hajtás lesz. Ahogy Verát ismerem biztos nem egy szűk körű vacsorát szánt nekem.
    - Boldogat, vagy valami ilyesmi. - vigyorogva adja át Vera is az ajándékot. Egy elég nagy dobozt nyom a kezemben, vajon mi lehet benne.?
    - Nagyon figyelmesek vagytok, köszönöm. - tényleg nem számítottam semmi ilyesmire, és nagyon jól esik.
    - Nyisd ki gyorsan őket. - parancsol rám a barátnőm. Le ülök az ágyra és fel tépem a csomagolást először a kis dobozkán. Egy arany lánc van benne szív alakú medálal. Istenem annyira gyönyörű, szorosan meg öleltem Natot.
    - Istenem Nat ez gyönyörű.
    - Gyere segítek fel tenni. - el veszi tőlem és a nyakamba rakja. Jöhet Vera ajándéka. Izgatottan le tépem a nagy dobozról is a csomagolást és le veszem a tetejét. Két kissebb dobozt találok benne. Ez valami vicc.?  Dobozokat ad nekem ajándékba.? Fel húzott szemöldökkel nézek rá. El neveti magát mert le esetet neki hogy mit gondolok.
    - Nyugi nem csak dobozokat kapsz, nyisd ki azokat is. - le ül Nat mellé és már együtt nevetnek rajtam. Ki veszem a valamivel kissebb dobozt és egy arany színű magassarkú van benne, aminek a sarkát végig szegecsek díszítik. Gyorsan ki nyitom a másikat is. Valamien ruha van benne ki veszem, uram isten ez egy a cipőhöz illő arany színű ruha.
    - Vera.. - csak ennyit tudok ki nyögni és a nyakába ugrok.
    - Remélem ma este ezt fogod viselni. - mondja miközben elő hoz meg két ruhát a gardróbból.
    - Este.?  Miért mi lesz ma este.? - nézek értetlenül hol rá hol Natra.
    - Meglepetés. - kacsint és Nat kezébe ad egy rózsaszín ruhát. Körbe nézek és akkor veszem észre hogy Milán már nincs is itt. Hová tűnhetett.?
    - Héj Milán hová ment.? - kérdezem mert biztos tudják.
    - Van egy kis dolga,de nyugi egy óra múlva újra találkoztok. Most viszont menj zuhanyozni és készülj el. - magyarázza Nat, és fel veszi a rózsaszín ruháját.
    - Jólvan, akkor ne mondjatok semmit. - nyújtom ki a nyelvem és el megyek zuhanyozni. Gyorsan végeztem a fürdésel és már fel is öltöztem csak a smink van hátra. Nagyon kíváncsi vagyok hogy miben mesterkednek és kicsit izgulok is mivel most tényleg sejtésem sincs hogy mire számítsak.
    - Na kész van a szülinaposunk.? Indulnunk kéne. - libben be Nat kezében két pohár pezsgővel.
    - Igen, egy pillanat és kész is vagyok. - be teszem a fülbevalót és ki veszem a kezéből az egyik poharat. Gyorsan meg iszom a tartalmát és vissza csúsztatom a kezébe, nem szól semmit csak néz rám.
    - Na akkor indulás. - csap a fenekemre.
    - Héjj. - kiáltok fel nevetve. De csak el neveti magát. A konyhába érve Márkék várnak ránk.
    - Hát itt van a mi gyönyörű nagy lányunk. - kiáltja anya és meg ölel.
    - Hát itt vagyok. - mondom
    - Nagyon boldog születésnapot Léna. Ezt tőlem és anyádtól kapod. - nyújt át egy borítékot Márk. Ohh csak ne hogy pénz legyen benne. Ki nyitom és tíz meg húsz ezreseket látok benne sorakozni. A lélegzetem is meg áll egy pillanatra de gyorsan össze szedem magam és sikerül szóhoz jutnom.
    - Uristen ezt én nem. Édesek vagytok de ezt nem fog adhatom el. Ez rengeteg pénz. - nyújtom vissza Márknak de nem veszi el.
    - Meg érdemled, és szükséged lehet még rá. És mi ezzel járulunk hozzá egy új élet kezdetéhez. - puszilja meg a fejem búbját Márk, mire a nyakába ugrok.
    - Két és fél millió van a borítékban, hogy ha úgy alakul is legyen mihez nyúlnod. - ölel át szorgosan anya is.
    - Köszönöm. - ennyit mondok csak, mert egyszerűen nem találom a helyes szavakat.
    - Idő van,és ne sírj nincs időnk újra sminkelni.! - szól rám Nat, és mögötte bólogat Vera.
    - Jólvan lányok menjetek és éreztek jól magatokat. De Lénának ne engedjétek hogy sokat igyon. - mosolyog anya. Adok még egy puszit nekik és ki lépek az ajtón. Úton vagyunk, igazából még mindíg nem tudom hova de lassan minden kiderül. A könnyeim is fel száradtak. Az Éjeli fény parkolójában álltunk meg. Szóval itt lesz a buli vagy mi gondolhattam volna