Fucking love..

6.

Nem mond semmit csak kikerül és sétál tovább, szorosan a nyomában haladok de ő befordul az öltözőbe, oda csak nem mehetek utánna. Vagy mégis? És mi lenne ha igen.? Kiabálna velem hogy azonnal menjek ki.? Vagy talán más történne.? Ott állok és bámulom az öltöző ajtaját miközben ezek járnak a fejemben. Édes gondolataimból apám nehéz keze ránt vissza a valóságba ahogy a válamra nehezedik az.
     -Jól vagy ? Miért bámulod annyira azt az ajtót? Ne várj, csak nem azt akarod mondani hogy a híres nőcsábászt Nagy Milánt lepatintotta ez a bombázó.? - Viccelődik,de én egyáltalán nem tartom ezt szórakoztatónak, annál inkább szomorú ez a helyzet.
Mert ő más mint a többi lány,nem tudom megmagyarázni magamnak sem, de mikor a szemébe néztem valami megmozdult bennem. És nem, most nem a farkamra gondolok.
    - Nem apa ez nem úgy van ahogy gondolod, ő más, meg akarom ismerni rendesen. Kérlek ne kavarj be.
   -Jólvan nem fogok nyugi. Nem állok útjába a buja vágyaidnak, de aztán gumit használjátok. - Kacsint majd elsétál.
Próbálom megőrizni a nyugalmamat de nagyon nehéz, most nagyon felbosszantott mégis lenyugszok. Eközben Léna már rég vissza ment az eladó térbe, észre sem vettem,hogy lehet ez.?
Én is kimegyek utánna,
nézelődök,pakolgatok, és már látom rajta hogy minden vágya az hogy eltűnjek a közeléből. Mi? Talán zavarban van, ezt látom az arcán?
Olyan édes és ártatlan, ugyan akkor nagyon dögös és azonnal beindítja a fantáziámat. Vörös haját ahogy félre söpri arcából, rám néz és találkozik a tekintetünk. Egymást nézzük, bejárom a tekintetemmel minden látható porcikáját. A kezén megakad a tekintetem, te jóságos ég olyan kis ártatlannak tűnik de a tetoválásai alapján most inkább mégis át gondolnám ezt az ártatlanság kérdést. Ezt a meghitt pillanatot apám hangja szakítja meg. A franc essen belé, mit keres még mindig itt.? És ami még fontosabb miért rontja el az én pillanatomat?
    - Léna tudnál jönni egy kicsit.? - hallom apámat.
   -Igen Erik máris megyek. - mondja és mint egy angyal olyan kecsességel indul el az apám felé.
    -Kérlek ne játszadozz a fiam érzéseivel, és mondj neki igent a vacsora meg hívásra. Tudom hogy te is szeretnéd csak attól félsz hogy mi lesz ha a főnököd fiával randizol jol mondom? Gondold át, aztán csak ügyesen.- hallom apám szavait,és ugy látom nagyon élvezi a helyzetet,szegény Léna köpni nyelni nem tud, csak bólogat.
Apám végre tényleg elment. Léna mikor vissza tér és rám néz nem tudom meg állni el nevetem magam, erre ő olyan erővel karon üt hogy azt tényleg megérzem. Ohh mien erős, tehát már ezt is tudom nem ártatlan, és nem is törékeny hanem egy igazi bele való csaj. Pont hozzám való és minden áron meg fogom szeretni... El fogom érni hogy belém szeressen csak meg nem tud róla, és igazából még én sem tudom hogy csinálom majd. Eddig soha nem volt szükség arra hogy udvaroljak akárkinek is.
Bejön egy vásárló, de nem tud töllem dolgozni azt mondja hogy a lába alatt vagyok. Ami igaz is mert folyton mellette pakolok.
    -Figyelj szépségem,ha igent mondasz az esti vacsorára akkor most elmegyek és hagylak nyugodtan dolgozni. Ha viszont nem válaszolsz itt maradok és kénytelen leszek zárásig szórakoztatni téged. - nevetek mert amit mondok még én sem gondolom komolyan. De úgy tűnik be vált.
    - Jó oké elmegyek veled vacsorázni csak most menj el mert fel tartasz. - mondja mosolyogva.