Fucking love..

46.

25.Fejezet
                           • Veronika •

    - Gyertek már fiúk, a végén még le késsük a gépet. - szólok a srácoknak akik még mindíg a kanapénkon ülnek kényelmesen és a szüleimmel beszélgetnek.
    - Nyugi időben oda fogtok érni. - mondja lágy hangon anya.
    - Jó de akkor is... Lehet hogy nagy lesz a forgalom, vagy akármi történhet. - kezdek nagyon hisztérikusan viselkedni, ebben nyilván az is közre játszik hogy nagyon de nagyon félek a repüléstől.
    - Héj hiszti királynő, ne aggodalmaskodj már annyit, nyugi nem lesz semmi gáz. - veszi ki a kezemből Zénó a bőröndöket.
    - Nem vagyok hiszti királynő. - hátba vágom kifelé menet. Apu ragaszkodott hozzá hogy ő visz ki minket a reptérre hogy ne álljon ott egy hétig egyikünk kocsija se.
    - Nagyon vigyázz magadra kicsikém, és add át üdvözletem a csajoknak majd. És csinálj sok képet nekem. - anya nehezen bólintott rá erre az útra, és látom a szemében hogy még mindig azon ragódik hogy biztos jól döntött -e. De igen, nagy lány vagyok már,tudok magamra vigyázni és amúgy sem leszek egyedül.
    - Rendben anya úgy lesz. - meg öleltem és gyorsan be szállok én is a kocsiba. Nem szeretek búcsúzkodni főleg anyától, mindíg meg nehezíti.
Egy óra múlva már a reptéren vagyunk, apa segített a bőröndökkel és gyorsan le lépett. Ő sem igazán szeret búcsúzkodni ezért hát nem is teszi. Fel ülök az egyik bőröndre és úgy gurulok egy darabon.
    - Héj valaki toljon meg. - szólok oda a fiúknak akik épp azt próbálják kideríteni hogy honan indul a mi gépünk.
    - Jaj Vera most ne gyerekeskedj kérlek. - állít talpra Zénó.
    - Igen is apuu.. - vágok egy grimaszt a háta mögött, de pont oda néz ezért úgy teszek mintha én is a táblát tanulmányoznám.
    - Láttam ám. - mosolyodik el. Klaus kezébe adom az egyik bőröndömet és belé karolok. Vegre meg találtuk a mi gépünket is.
    - Vigyáz Párizs jövünk. - kiáltom ahogy végig sétálok az ellenőrző ponton. Egyáltalán nem tetszik hogy ez a pasi itt végig tapiz de nincs mit tenni hát nyugodtan tűröm. Le adtuk a fel cimkézett bőröndöket és végre már a gépen vagyunk, de bár még fel sem szálltunk már most azon agyalok hogy vajon hogy lehet még el jutni Párizsba hogy legközelebb ne kelljen fel ülnöm erre a halál masinára, amivel fent az égben ha történik valami meg is halok.
    - Gyertek a mi jegyünk az első osztályra szól. - mondja Zénó és rám mosolyog.
    - Ez az ott talán nem halunk meg ha le zuhan a gép. - próbálok viccelődni de úgy látom csak rontottam a helyzeten. Több utas is úgy bámul engem mintha akkora nagy hülyeséget mondtam volna. Inkább csendben maradok és követem Zénót a helyünkhöz. Az ablak mellé ülök Kalaus mellém Milán és Zénó meg velünk szemben. Áhh szóval ezért első osztály, már értem. Egy nő lép oda hozzánk kezében egy tálcával amin különböző italok vannak.
    - Jó estét, örülünk hogy minket vlasztottak, egy kis frissítőt.?  - eléggé nyugtató hatással van rám a kedves mosolya.
    - Köszönjük. - mosolyog vissza Milán és el vesz négy narancs levet.

    - Ébredj kicsim, itt vagyunk. - ráz meg Klaus. Nem is emlékszem hogy mikor aludtam el. De nagyon úgy néz ki hogy át aludtam az egész utat.
    - Mi.? Megjöttünk.? - nézek ki az ablakon. Úristen meg jöttünk..!  Fel tápászkodok az ülésből és Klaus után sietek. Be sétálunk egy hatalmasat csarnokba ahol Milán és Zénó már össze szedték a cuccainkat és csak ránk várnak. Biztos Léna is itt van már valahol. Meg fogom a bőröndjeimet és elindulok egy hatalmas ajtó felé ami fölé az ki van írva nagy betűkkel hogy EXIT a három fiúval a nyomomban. Még jó hogy a kijárat majdnem mindenhol ugyan az. Kilépek az ajtón és azonnal Lénat kezdem keresni, meg is pillanatom,ahogy épp egy hófehér BMW - nek támaszkodva cigizik. Fekete szoknyában van fehér pólóval, gyönyörű vörös haján meg csillan a nap sugara nagyon szép. Látszik rajta hogy jót tett neki a környezet változás. Mindent el dobok a kezemből és el kezdek felé szaladni.