Fucking love..

34.

15.Fejezet
                                     • Léna •

Kinyitom a szemem de a nap meg vakít ahogy be süt az ablakon. Hunyorogva körbe nézek, és akkor látom meg hogy Milán alszik mellettem. Ki fektetett le.?  Nyilván Milán. De mégis hogy a fenébe kerültünk haza.? Nem emlékszem tisztán az estére. Odáig még meg van hogy meg érkeztünk ittunk táncoltunk, Natnak be jön Zénó. Meg még az hogy Milánal táncolok de az este többi részéből csak kép foszlányokra emlékszem. Szét szakad a fejem és a kezem fel van kicsit dagadva. Mégis mi az ördögöt műveltem.? Ekkor be villan egy kép, amin épp kiabálok és Vera egy lányon ül és püföli a fejét. Viszont arra nem emlékszem hogy én is verekedtem volna. De mivel a kezem dagadt és lila foltok égtelenkednek rajta, arról árulkodik hogy be moshattam valakinek egy rendeset. Óvatosan ki kelek az ágyból, bele bújok a mamuszomba fel kapom a köntösöm és el indulok le a konyha felé. Útközben be nézek Nat szobájába de nincs bent. Lemegyek a lépcsőn, akkor hallom meg a hangját. Valakivel telefonál az udvaron.
    - Igen ma este rá érek. - mondja a telefonba vidáman. Vajon kivel beszélhet és hova megy este.?
    - Rendben,akkor majd este. Szia Zénó. - hallom újra a hangját. Úristen Zénó.? Zénóval fog vacsorázni vagy akármi ma este.? Azta nem vesztegették az idejüket. Meghallom ahogy nyitja a bejárati ajtót ezért gyorsan be megyek a konyhába és leülök.
    - Szia kicsim. - szólal meg anya a hátam mögött. A szívinfarktus hozzva rám.
    - Jaj anya szia. Meg ijesztettél. - mondom a mellkasomat fogva.
    - Nem kéne hallgatózni. Akkor talán nem ilyedeznél. - nevet, miközben elém tesz egy energia italt.
    - Én nem is. - próbálok mentegetőzni de a szavamba vág.
     - Akkor nem azért jöttél be és ültél le ilyen gyorsan mert kihallgattad Natasa beszélgetését és nem akartad hogy észre vegyen ugye.? - szegezi nekem a kérdést.
    - De igen anya pont azt csináltam. - mondom végül.
    - Ez nem szép dolog Léna, gondolj bele ha ő csinálná veled ezt. - mondja, miközben egy tálcára tesz pirítóst,eper lekvárt és még egy energia italt. Vajon kinek készíti.?
    - Épp ezt szokta. - nevetek.
    - De amúgy te tudtad hogy Zénóval telefonált.? - nézek rá kíváncsian.
    - Zénóval.?  Azzal a helyes fiúval akié az Éjeli fény.? - mered rám.
    - Igen anya az a Zénó aki sokat jár ide, és mindig hoz neked virágot. Ne játszd már meg hogy nem emlékszel rá. - mondom, kicsit gúnyosan.
    - Jójó tudom kiről van szó. De Natasa honan ismeri.? - értetlenkedik.
    - Tegnap az Éjeli fényben voltunk, és Nat látta még mondta is hogy be jön neki. De nem tudom mikor találkoztak és cseréltek telefon számot. - magyarázom.
    - Egyébként a tegnap estéből, nem is emlékszem sok mindenre. Arra se sikerült még rá jönnöm hogy mi lett a kezemmel. - mutatom meg neki a lila foltokat rajta.
    - Szépen néz ki. - mondja semleges hangon. Meg se lepődött, biztos Nat már elmesélte neki az egész estét.
    - Meg se lepődsz.? - kérdezem.
    - Nem,hisz nem rég beszéltem Seronal, és ő mesélte hogy tegnap Verával szinte fel holtra vertetek egy lányt. - mondja büszkén.
    - Hogy micsoda.?  Mien lányt vettünk meg.? - nézek értetlenül anyára.
    - Nem tudom kicsim. Seronak is Ottó mesélte mert éjszaka pont össze futott Verával meg a barátjával mikor haza értek. És ők mondtak pár szót neki erről. Jah amúgy ha már barátoknál tartunk, ezt majd vidd fel Milának. - teszi elém a tálcát mosolyogva. Amire az elöbb a kaját pakolta.
    - Azta,jól szét csaptam magam tegnap este. Vajon ki lehetett az a lány.? És mégis mit tehetett hogy mind ketten neki mentünk.? - szörnyűlködök magamon. Ekkor lép be az ajtón Natasa is.
    - Szia,hogy van a kezed, meg az állad.?  - kérdezi miközben le ül mellém és meg nézi a kezemet.
     - Szia, hát kicsit fáj a kezem. De mi lenne az államal.?  - nézek rá értetlenül.
    - Hát Milán exének sikerült egyszer állba vágnia. - mondja.
    - Tehát Milán exét gyepáltuk meg.? - kérdezem, bár nem akarom hallani hogy meg erősíti azt amit az előbb mondott.
    - Igen. Hűha kislány,te aztán jól szét csaptad magad ha nem is emlékszel rá. - mondja nevetve, és anya is vele nevet.
    - Héj ne nevessetek már. Nem hogy arra nem emlékszem hogy Milán exét vertem meg, de még arra se hogy én egyáltalán verekedtem. - mondom kicsit dühösen.
    - Az kemény Léna, pedig meg se látszott rajtad hogy annyira ki ütötted magad. Sőt még haza is akartál vezetni. Ezek szerint még jó hogy Milán nem engedte. - szigorú arcot vág.
    - Jólvan már. Ne gúnyolj inkább meséld el hogy mi a fenét csináltam még..! - förmedek rá.
     - Nyugi igazából csak ennyit,de Zénó el simította a dolgot. - mostmár meg jelent egy kis komoly az arcán.
    - Akkor jó. Apropó Zénó.? - vigyorgok rá, anya is kíváncsian hajol közelebb Nathoz.
    - Mi van vele.? - úgy néz rám mintha nem tudná miről beszélek.
     - Hát én is ezt szeretném tudni. Vele telefonáltál az előbb és hallottam hogy este elmentek valahova együtt. - szegezem rá a tekintetem.
     - Mikor és hogy.? - csak ennyit kérdezek,mert szeretném hogy minnél hamarabb el mesélje és vissza mehessek Milánhoz. Egy ideje már lent vagyok anyával.
    - Még az este a balhé után oda jött bemutatkozni, és el kérte a számomat. Én meg hát hülye lettem volna nem oda adni egy ilyen álom pasinak a telefon számomat. - meséli.
     - Na látod én megmondtam hogy tetszel neki, és hogy nagy eséllyel rád fog hajtani. Erre legalább még emlékszem.. - nevetem el magam.
     - Na és hova mentek este.? -    faggatom tovább.
      - Elvisz vacsorázni aztán moziba megyünk. - áradozik.
      - Na az szuper. - mondom majd fel állok meg fogom a tálcát és el indulok.
      - Majd segítek készülődni. -  szólok vissza és fel sietek a lépcsőn.