Fucking love..

23.

    - Úristen Léna azonnal kelj fel. - ráz fel álmomból Vera. Azonnal kipattanok az ágyból.
    - Mi van.? Mi a baj.? - kérdezem álmosan.
    - Jah nincs baj nyugi. Menj nézd meg mi vár rád az ajtó előtt. - mondja túl izgatottan. Mégis mi várhat rám az ajtó elött.? Nagyon kíváncsi lettem, bele bújok az egyszarvús mamuszomba fel veszem a köntösömet és el indulok kifelé. Vera is szorosan a nyomomban halad. Kilépek az ajtón és egy hatalmas kosárnyi virág tárul a szemem elé. Te jóságos ég, ez valami gyönyörű. Vörös rózsa, és liliom van benne. A kedvenceim, de vajon kitől van? Egy kártyát pillantok meg a csodaszép virágok közt. Ki veszem, de mielőtt el kezdeném olvasni el veszem Verától a cigimet és rá gyújtok. Iszok egy kortyot az energia italomból és ki nyitom a kártyát.
    - Olvasd hangosan, hallani akarom mi áll benne. Mert ugye az nyilvánvaló hogy kitől van.! - szólal meg mellettem,miközben ő is rá gyújt.
    - Nem, nekem még nem egyértelmű hogy kitől van. Tehát akkor olvasom. - mondom, majd megköszörülöm a torkom és fel olvasom.
    - „Jóreggelt szépségem, remélem tetszenek a virágok. Laura mondta hogy ezek a kedvenceid. Igazság szerint nem tudtam hogy is kezdjek neki ennek az „udvarlás„ dolognak. Ne haragudj hogyha bénának és olyan ódivatúnak találod ezt a gesztust, ígérem majd igyekszem bele jönni ebbe is. De ez még csak egy elő ajándék, ez úton szeretnélek el hívni ma vacsorázni. Majd hívlak. Szeretettel Milán.❤️„ - az utolsó pár szót már csak épp hogy hallható hangon ejtem ki. Istenem annyira figyelmes és édes és ahh egyszerűen nem találok szavakat. Nagyon meg lepet. Szerintem minden lány álma ilyenre ébredni.
    - Úristen Léna, ezt el sem hiszem. Annyira cuki ez a fiú, remélem igent mondasz majd neki a vacsorára. Muszáj leszel igent mondani.! - újong, és szorosan át ölel.
    - Igen mindenképp el megyek vele, annyira gyönyörűek ezek a virágok. Meg amúgy is hianyzik már, hianyzik az a hülye feje, és hianyzik a közelsége. Érezni akarom a melegséget ami a közelében tölt el.
Jah és egyébként is tiszta vizet akarok önteni a pohárba, meg kell beszélnünk hogy van e értelme udvarolnia meg minden. - magyarázom miközben meg fogom a kosarat és a konyha felé veszem az irányt.
    - Helyes minden képp meg kell beszélnetek ezt az egész helyzetet, és tudom hogy jól fogsz dönteni. - mosolyog rám lelkesen. Bemegyünk a konyhába és leülünk az asztalhoz, anya már készíti a reggelit. Szuper, már éhen halok. Márk is fent van már épp olvassa a reggeli újságot.
    - Jóreggelt, sziasztok. Nézetek mien gyönyörű virágokat kaptam. - mutatok rá a kosárra.
    - Jóreggelt gyönyörű, tudjuk látuk már. Hisz mi nyitottunk ajtót a fiatal és jóképű udvarlódnak. - nagy mosolyt villant rám anya.
    - Hogy mi van.? Ti találkoztatok Milánal.? - kérdezem elszörnyedve.
    - Igen, Vera nem is mondtad neki.? - néz ránk Márk. Vera a szája elé teszi az úját, de pont látom a mozdulatot és kérdőn nézek rá.
    - Szóval te tudtad hogy Milántól van, és azt is tudtad hogy nem postásal küldte hanem személyesen hozta el. Egyáltalán el akartad mondani ezt a kis apróságot.? - próbálok komoly maradni de az izgatottságom még mindíg nem csillapodott le.
    - És amúgy honnan tudja hogy hol lakok.? - vonom fel a szemöldököm.
    - Hát Kalusal beszéltem épp, mikor egyszercsak Milán hangját hallottam a vonal túlsó végén. És addig addig erősködött míg kénytelen voltam meg adni neki a címet.
    - Persze gondolom mennyire kellet erősködnie. - nevetem el magam.
    - Tudod hogy szeretlek. - mondja vigyorogva.
    - Szerintem az a lényeg hogy próbálkozik a fiú. - mondja anya lágy hangon
    - Igen de ajánlom neki hogy ne legyen túl nyomulos. - mordul fel Márk. Ha akarnék se kívánhatnék jobb nevelő apát magamnak. Mindíg ki áll értem ha kell, és úgy szeret mintha a saját lánya lennék. Csodálatos családom van az már biztos.
    - Jólvan már Márk ne legyél túl előítéletes szegény fiúval. Na ki éhes.? - hozza az asztalhoz a sült szalonnát, tükör tojást és pirítóst anya.
    - Én már éhen halok. - mondom,majd teszek is a tányéromra mindenből.
    - Hát akkor jó étvágyat mindenkinek. - mondja Márk és neki állunk a reggelinek.
    - Na szóval akkor mesélj, mi is volt azon a bizonyos éjszakán veled és Klausal.? - szegezem Verának a már rég halogatott kérdést.
    - Igazából semmi olyan amire te gondolsz. Hisz mind ketten atom részegek voltunk ahogy mindenki más azon az estén. Szóval haza mentünk beszélgettünk minden hülyeségről aztán el kezdtük nézni a felhők felett három méterelt.
    - Úristen mi is azt néztük Milánal. - vágok a szavába. De gyorsan a szám elé teszem a kezem és hagyom hogy folytassa a sztorit.
    - Hát csókolóztunk is, míg én a filmet néztem észre vettem hogy ő végig engem figyel. Aztán valamikor el aludtunk. Ennyi a nagy sztori. Jah meg hat igen valahogy össze jöttünk, azt ne kérdezd hogy meg mikor beszéltük meg mert egyikönk sem emlékszik rá. - meséli őszinte mosollyal az arcán. Most igazán boldog,nem is tudom mikor láttam ilyennek. De örülök a boldogságának őszintén.
    - Aztaa,ti aztán nem vesztegetétek az időt. - mondom majd a mosogatóba teszem a tányérokat. Majd később el mosom.
Felöltözünk el szívunk még egy cigit, aztán ő el köszön és haza megy.