Belépek a szobába és Milán még mindíg alszik elterülve az ágy közepén. Istenem hozzá tudnék szokni ehhez a látványhoz, és ehez az egészhez hogy mellette ébredek. Na jó nem pont így, hogy sztorikat kell hallgatnom magamról hogy rájöjjek mi is történt éjszaka. De azon kívül minden mást csodás lenne minden egyes nap átélni. Gondolataimból Milán telefonja szakít ki ahogy el kezd csörögni. Klaus hívja.
- Szia,Milán alszik még mond. - veszem fel.
- Szia, ohh oké. Igazából csak azt akartam tudni hogy mikor menjek érte. - szól bele kissé rekedt hangon.
- Ö hát nem tudom mikor kel fel. Még hagyom had pinehjen. - mondom.
- Verát tudod adni kicsit.?
- Igen, ki vagy hangosítva itt van ő is. - válaszolja rögtön.
- Szia csajszi, na mi a helyzet.? - szól bele boldogan. Ismerem ezt a hangsúlyt, nyilván nekik legalább emlékezetesre sikerült az éjszaka.
- Szia, hallod basszus mi történt este.? Tényleg meg vertem Milán exét.? - kérdezem gyorsan.
- Igen, elég szépen helyben hagytad. Nem is emlékszel rá.? - hallom a hangjában hogy meg van lepődve.
- Ha hiszed ha nem, odáig még tisztán meg van hogy Milánal táncolok aztán még hogy a pultnál iszunk. De az este többi részéből csak kép kockák vannak. - hallom ahogy nevelésben tör ki.
- Hűha kislány,jól ki ütötted magad akkor este. Talán jobban is mint Ketrint. - nevet Klaus is már.
- Jólvan na. De amúgy lett valami baja a csajnak.? - kérdezem, és abban reménykedek hogy nemleges választ kapok.
- Hát elég szépen el kalapáltad, abból kiindulva hogy a ruhád is véres lett tőle, elég szépen át rendezhetted az arcát. - mondja, majd mind ketten el kezdenek nevetni.
- Bassza meg. Na mind1 ,amúgy nem fogjátok el hinni. Nat ma Zénóval megy vacsorázni meg moziba. - újságolom amit meg tudtam.
- Micsoda.? Ez komoly.? Nat és Zénó.? - sikolt fel örömében Vera.
- Igen hallotam mikor épp telefonáltak. Aztán ki faggattam. - mesélem büszkén.
- Azta, hát ők sem vesztegették az idejüket.
- Hát nem, az már biztos. Na de el kéne mennem végre fürdeni. Gyertek át ha gondoljátok. Le fürdők aztán Milánt is fel keltem, anya reggelit csinált neki meg minden. - mondom őszinte csodálkozásal a hangomban.
- Nanana, a végén még meg szeretik a barátodat. - ugrat a barátnőm.
- Na de akkor el készülök én is aztán megyünk. Szia. - hadarja és le is teszi. Le teszem a telefont az éjeli szekrényre,aztán el szaladok zuhanyozni.
Vissza érek a szobába de Milán még mindig alszik. Neki aztán jó alvókája van az egyszer már biztos. Be lépek a gardróbba és fel veszek egy fekete jóga nadrágog meg egy rózsaszín toppot. A tükörhöz megyek és ki fésülöm a hajam. A tükörből Milánra pillanatok, aki épp engem néz.
- Szia,hogy aludtál.? - kérdezem miközben mellé ülök az ágyra és hozzá bújok.
- Szia, egész jól. Főleg mert érezhettelek egész éjszaka. - mondja álmos hangon.
- Ennek nagyon örülök. Jah és amúgy ne haragudj hogy meg vertem azt a Ketrint. Nem rég faggattam ki mindenkit, mert nem is emlékszek erre a részre. - mondom halkan. Csak nem érdekelte annyira ha még most is az én ágyamban fekszik.
- Nem emlékszel.? Pedig nagyon állat voltál. - nevet, majd nyom egy puszit a fejem tetejére.
- Ahhj, ne kezd te is. - már én is nevetek. Elég vicces jelenet lehetett.
- Jólvan na. Imádom hogy ilyen kemény barátnőm van. - mondja mosolyogva közben vissza fekszik és engem is magával húz.
- Ne szivem, nem feküdhetünk vissza. Mingyárt itt vannak Veráék is. Jah amúgy hívott Klaus csak nem akartalak fel kelteni ezért fel vettem. - jut eszembe hogy még nem is mondtam neki.
- Mit akart.? - kérdezi.
- Csak annyit hogy mikor jöjjön érted,csak mondtam hogy alszol még de ha gondolják akkor jöjjenek át. Szóval lassan itt lesznek. - mondom. Legszivesebben vissza bújnék mellé az ágyba és egész nap ki se kelnék melöle, de nem engedek a csábításnak és fel állok
- Tessék, anya csinált neked "reggelit " .- teszem mellé a tálcát.
- Ohh nem kellett volna, nagyon figyelmes. - mondja. Fel ül és eszik pár falatot. Én addig meg szárítom a hajam.
- Hakikaaa. - nyit be Vera a szobába, Kalusak a nyomában.
- Sziasztok. - nézek rájuk.
- Csáó haver, te még mindig ágyban vagy.? - dobja le magát Kalus a fotelba.
- Csá tesó, látod a jobbaknak meg kaját is hoznak az ágyba. - vigyorog és dob felém egy puszit a levegőbe.
- Na azért ne szokj hozzá. - mondom nevetve, és én is le ülök a másik fotelbe.
- Késő, már hozzá szoktam. - nyújtja ki a nyelvét. Mind a négyen nevetünk rajta.
- Amúgy fel kéne hívnom Zénót hogy bocsánatot kérjek tőle. Meg esetleg súgjhatnék neki kicsit Natal kapcsolatban. - mire ezt végig mondom valaki kopogtat az ajtón.
- Hahó Zénó vagyok, be jöhetek.? - hallom meg a hangját.
- Egy pillanat. - kiáltok ki, és be dobálom a szét dobált holmikat a gardróbba. Milán is fel öltözött közben, nem tudom miért ágyban maradhatott volna attól hogy Zénó be jön.
- Szia,te itt.? Gyere be. - nyitom ki neki az ajtót.
- Ohh sziasztok. - Néz a srácokra.
- Szia. - érkezik is egyszerre a fiúk köszönése. Le ül az ablak alatti fotelba, mindíg ott ücsörög ha itt van.
- Pont most mondtam hogy fel kéne hvjalak hogy bocsánatot kérjek az esti incidens miatt. - mondom lesütött szemmel.
- Jaj ne butaskodj már, soha ne kérj bocsánatot azért amit jogosan tettél. - mondja,majd Milánra mosolyog.
- Jó de akkor se így kellett volna intéznem. Vagyis így csak kint az utcán. - vágom rá rögtön. De jobb lesz nem sokat beszélnem erről, mert ha csak bele gondolok hogy hozzá ért Milánhoz mikor nem voltam ott újra és újra forrni kezd a vérem.
- Na látod ebben egyet értünk, de szerintem ne beszéljünk erről többet. Látom már kezdesz vörösödni. - ugrat mire mindenki el kezd nevetni.
- Ne nevesetek már. - mondom kicsit idegesen.
- Nyugodj meg szivem. Kemény voltál este, és büszke vagyok rád. Ahogy ebben a szobában szerintem mindenki. - néz körbe Milán, és a többiek is bólogatnak. Leülök az ágy szélére és Zénó felé fordulok.
- Szóval Nat mi.? - vigyorgok rá, és bár nem látom,de biztos vagyok benne hogy Vera is ugyan olyan kíváncsi és egyben szúrós tekintettel néz rá ahogy én.
- Mire gondolsz.? - mered rám.
- Jaj Zénó,tudod te hogy mire gondolok. Hallottam mikor vele telefonáltál. - kacsintok egyet. Habár az én kacsintásom olyan mintha épp egy bogár szált volna a szemembe érti mit akartam vele.
- Csak ezt a kacsintást ne. Minden egyes alkalommal meg ilyedek tőle. - mondja nevetve, mire hozzá vágom a macimat ami mindig az ágyon van.
- Amúgy igen, tegnap pont kapóra jött a kis balhétok hogy utana beszélhessek vele. - vigyorog.
- Szóval ezekszerint tényleg csak csupa jó dolgot vont maga után az én kis balhém. - pattanok fel az ágyról.
- Éppen csak annyi hátránya volt, hogy míg te megismerted Nattot,Veráéknak felejthetetlen éjszakájuk volt, csak nekem esett ki majdnem minden.- mutatok körbe miközben, fel állítom a tényeket.
- Jah igen hallottam róla hogy film szakadásod van a tegnap este három negyedéről. - mondja Zénó az erkélyről.
- Igen az. Na de hova viszed Natot.? - bököm oldalba játékosan, mire fel kap és meg pördül velem.
- Hát vacsorázunk a Vadrózsában aztán el megyünk moziba. - vázolja fel boldogan.
- Úristen ez annyira romantikus, biztos tetszeni fog neki. - mondom őszintén. Natnak olyan az ízlése mint nekem, szóval biztos vagyok benne hogy el fog ájulni a Vadrózsától.
- Hát ha olyan jó ízlése van, és úgy imádja a romantikát mint te akkor biztosan fog neki tetszeni. - úgy néz rám mintha épp emlékek kerítenék hatalmába. Amúgy igen még a megismerkedésünk elején el kezdődött kettőnk közt valami. De inkább kovácsolódott testvéri mint romantikus kapcsolattá. Az emlékek most rajtam is kissé fájdalmasan söpörnek végig. Fura mert azóta nem is gondoltam erre az egészre. De ezután sem fog semmit változtatni a kapcsolatunkon,hisz ez már vagy két éve volt. És ami a legfontosabb soha nem tudhatja meg se Nat se Milán hogy mien úton is lett ilyen a kapcsolatunk.
- Nyugi, eléggé hasonlít ilyen téren is az ízlésünk, és Natal sokkal jobban jár mindenki mint velem. - mondom mosolyogva. Vera is ki jött és mellém áll.
- Minden okés srácok.? - néz ránk aggodalmas arccal. Biztos meg hallott valamit a beszélgetésünkből.
- Öhh igen, minden szuper. - vágom rá rögtön mert a fiúk is kijöttek már cigizni.
- Majd elmesélem.! - súgom oda a barátnőmnek miközben Milánhoz lépek.
- Na mik a tervek mára.? - kérdezem, aztán meg csókolom.
- Igazából, nekünk lassan mennünk kell. Laura most hívott hogy nagyiék haza jöttek két hétre, és látni akarnak. - ezt olyan hangon mondja hogy egyből le esik hogy a háta közepére sem kívánja ezt a találkozót.
- Ohh, rendben akkor ne várasd meg őket. - mosolygok és el indulok utánnuk, Vera is ki kíséri a barátját.
- Egy pillanat és itt vagyunk. - szól vissza Vera Zénónak, aki fel kapja a kedvenc könyvemet és le dobja magát az ágyra.
Ki kísérjük a fiúkat, el köszönünk és vissza sietünk a házba.
- Héj anya, Nat hol van.? - szólok be anyának a konyhába.
- El kellett mennie, valami papírokat intézni. - kiabál vissza, de én már a háta mögött állok.
- Mien papírokat.? - nézek rá.
- Nem tudom kicsim, nem sokára haza jön és meg kérdezhetes tőle. Amúgy Zénó nem kér kávét.? - kérdezi, de meg se várja hogy válaszoljak már készíti is a kávét.
- De biztosan inna egyet. - mondom.
El veszem anyától a kávét és fel megyek a szobámba. Zénó még mindig a könyvemet bújja Vera meg a zenét kapcsolgatja.
- Anya csinált neked kávét. - nyomom Zénó kezébe a bögrét.
- Köszönöm. - le teszi a könyvet és bele kortyol. A fali órára pillantok, úristen már este fél hét van. Hogy el telt a nap. Elő veszem a jóga matracot és le terítem a szoba közepén.
- Te meg mi a francot csinálsz.? - néz rám Zénó.
- Minek tűnik.? Edzek egy kicsit. - válaszolom kissé gúnyosan.
- Utánna egy jó cigi.? - vigyorog rám a barátnőm.
- Dehogy tudod hogy edzés után nem cigizek.
- Jaj nem olyan cigire gondoltam. - úristen ki ne mondja Zénó elött hogy a másikra gondolt.
- Shh. - teszem a szám elé az ujjam. De késő már elő vette és az orom előtt lebegtet egy túl jól meg tekert cigit.
- Ez csak egy hülye vicc ugye lányok.? - kapja ki a kezéből Zénó.
- Hát persze hogy csak vicc. - pattanok fel és el veszem tőle.
- Ez csak egy sima cigi csak néha meg tekerjük hogy úgy tűnjön hogy nem az. - próbálok hazudni, de túl jól ismer ahoz hogy elhidjen egy ilyen piti kis hazugságot. Picsába Vera már el felejtette hogy mien problémáim voltak a drogok miatt, és majdnem őt is magammal rántottam.
- Nekem ti ne hazudjatok.! Főleg ne ilyenekben. Már el felejtettétek hogy mien sok bajt okozott nektek ez a szar.? - kiabál magából kikelve.
- Nem dehogy felejtettük el. Ez egy olyan dolog amit soha nem lehet el felejteni. De ne akard nekem be magyarázni hogy, veled nem volt még olyan hogy valamiről tudtad hogy nem szabad mégis néha jól esett meg tenni.!! - mostmár én is megemeltem a hangomat.
- De igen, csak az én vágyakozásom nem ilyenekre irányul. - mostmár nem is tűnik olyan idegesnek, annál inkább mintha szomorú lenne.
- Tudjátok jól hogy túl fontosak vagytok nekem ahoz hogy csak így hagyam hogy tönkre basszátok az életeteket. - el veszi tőlem a cigit és apró darabokra tépi össze.
- Igen tudjuk, de nem a te feladatod hogy így vigyázz ránk. - teszi a vállára a kezét Vera.
- Akkor kié.? A szüleiteké akiket szinte be se engedtek a szobába. Azoké akiknek sejtésük sincs arról hogy mit műveltek a zárt ajtó mögött.? Igazgatok van nem az én dolgom lenne, hanem a tiétek. Nektek kéne hogy legyen annyi eszetek hogy nem csináltok eféle hülyeségeket. - mondja, de már olyan hangon mint aki épp lemondani készül a felelősségről. De hisz ez tényleg nem az ő felelősége, igaza van nekünk kéne gondolkozni és okosan cselekedni.
- Igazad van sajnáljuk. Ezt nem kellett volna meg tudnod. Nem csináljuk már rendszeresen tényleg hidd el. Csak van mikor néha el gyengülünk és engedünk a kísértésnek. De látom hogy te nagyon a szíveden hordod ezt a dolgot. Ezért meg ígérjük hogy nem engedünk többet az e fajta csábításnak. - oldalba bököm Verát, mire ő is együtt értőn bólogat.
- Jólvan,de ha most be csapatok akkor tudjátok hogy végleg le mondhattok majd a támogatásomról ugye.? Soha nem felejtek el semmit. Csak el engedem a dolgokat,de van amit soha nem fogok tudni el engedni.- mondja az ágyam közepén fekve. Az előző pillanatban még fel s alá járkált a szobámban, hogy csinálja.?
- Ő most arról.? - súgja oda Vera, de belé folytom a szót.
- Tudom Zénó, és tudod én sem felejtem el a dolgokat, csak utat engedek másnak is. Az elfogadás nem egyezik a felejtéssel. - mosolygok, és ezzel be is rekesztem ezt a beszélgetést. Még jó hogy pont a végére is értünk, mert nyílik az ajtóm és Nat suhan be rajta boldogan.
- Szia Nat. - mosolygok rá, majd a pillantásom s kezében lévő szatyrokra vándorol.
- Sziasztok. Ohh,te itt.? - mered az ágyam közepén heverő Zénóra, aki egyből fel pattan és üdvözli Natot.
- Szia, igen. Át ugrottam meg nézni hogy a lányok hogy vannak. De gyorsan el szaladt az idő, szóval itt meg várom míg elkészülsz rendben.? - mondja miközben átöleli. El indul lefelé a lépcsőn de utána szólok.
- Te meg hová mész.?
- Le megyek Zsuzsival beszélgetni amíg ti segítetek Natasának el készülni. - mondja, és el is tűnik a lépcsőn.
- Istenem olyan jó pasi. - suttogja Nat miközben az ágyamra pakolja ki a szatyrok tartalmát.
- Igen tényleg jó pasi, és nem sokára a te jó pasid lesz. - mondom kicsit szomorú hangon, aztán az ágyra fekszek onan nézem ahogy készülődik. Vera is mellém fekszik és meg fogja a kezem.
- Majd ha Naték el mentek meg beszéljük az imént történteket. - súgom oda neki.
- Rendben. - válaszolja, de nem engedi el a kezem én is meg szorítom így tudatva vele hogy nincs gond minden rendben lesz.
- Na és tudod hogy hová visz vacsorázni.? - kérdezem miután kijött a fürdőből.
- Még nem tudom, nem akarta el árulni. Ti tudtok valamit.? - kiált fel boldogan.
- Nem mi sem tudunk semmit. - vonjuk meg a válunkat Verával.
- De biztos nagyon romantikus este elé nézel. - kacsint rá Vera.
- És mit veszel fel.? - vonom fel a szemöldököm, mert csak egy rózsaszín ruhát meg egy fekete magassarkút látok az ágyam végében.
- Hát ezt, miért valami baj van vele.? - emeli maga elé az amúgy tényleg nagyon dögös ruhát.
- Baj nincs vele, csak nem ma este fogod fel venni. - húzom el a szám. Látom Nat arcán hogy kicsit meg ilyedt hogy ezt mondtam. Fel pattanok és el tűnök a gardróbban.
- Tényleg dögös ez a ruha Nat, csak Zénó nem igazán szereti az ilyen nagyon színes ruhákat. - hallom ahogy a barátnőm próbálja nyugtatni. Le akasztom azt a fekete hátul csipkés ruhámat amit még akkor vettünk Verával mikor meg ismertem Zénót, de sajnos egyszer sem vettem fel.
- Na itt a tökéletes ma esti ruhád. - nyújtom át neki, kissé fájó szívvel. De neki sokkal jobban fog állni. Neki us adom.
- Úristen Léna ez valami gyönyörű. - mered a ruhára Nat. Verának is eszébe jutott hogy meik ruha ez és csak el kerekedett szemel néz rám. De csak biccentek egyet felea fejemmel. Mire együtt érzőn, bólint és rám mosolyog.
- Na siess vedd fel had lássunk benne. - taposni kezdek mint egy kis lány. Le telepszek az ablak alatti fotelba és onan nézem ahogy Vera segít a cipzáral.
Nat már épp utolsó simításként a vörös rúzst keni fel mikor kopognak az ajtón.
- Kopp kopp. Hogy álltok lányok.? - nyit be anya.
- Uram isten Natasa egyszerűen káprázatos vagy. Zénó meg se fog tudni szólalni olyan gyönyörű vagy. - ámúldozik anya miközben körbe forgatja és alaposan szemügyre veszi.
- Köszönöm Zsu, de azért ne túlozz nem vagyok én olyan szép. És amúgy is a lányodé az érdem az ő ruháját viselem. - mondja és dob felém egy puszit. Csak ugy ragyog a boldogságtól.
- Már a tiéd kevesem. Ugyis te viseled elsőnek. - nyújtom a kezem, mire egyből belém karol és le kísérem a lépcsőn mint egy igazi hercegnőt. Zénó a lépcső alján várja öltönyben, egy igazi dzsentlmen. Tényleg olyan ez a jelenet mintha épp egy mesét forgatnánk. Nat a hercegnő Zénó a herceg, és én vagyok a szolga aki a hercegnőt kíséri. Hmm... Vicces mert mindíg is úgy képzeltem hogy engem kisérnek le ezen a lépcsőn ilyen mesébe illő módon.
- A hercegnője készen áll a csodálatos estére. - teszem a kezébe Nat kezét.
L - Gyönyörű vagy. - ennyit tud csak kinyögni Zénó ámulatában.
- Köszönöm. - fordítja el szégyenlősen Nat.
- Na akkor indulhatunk.?
- Persze mehetünk.
- Ohh csak egy pillanat, tudjátok mien vagyok. Kép nélkül sehova. - mondom nevetve, és elő veszem a telefonom. Egy lépcsőfokal fentebb állok és kattintok is.
- Szuper kész is van, mehettek fiatalok. - kacsintok rájuk, és már indulnak is.
- Nat ma tényleg igazi hercegnőnek érezheti magát egy ilyen fess herceg mellett. - mosolyog anya és be csukja az ajtót.
- Igen szerencsés hogy Zénó fel figyelt rá és őt választotta. - mondom, már el is múlt a rossz kedvem.
Ki veszek a hűtőből ket menetes vizet és Verával vissza vonulunk a szobámba
YOU ARE READING
Fucking love..
Romance„A szerelem fel szabadít, és mindent meg ad amire csak vágysz.? Azt hiszed attól mert szereted,ő is szeretni fog téged.? Faszság..! Ne bízz a szerelemben mert mikor nem figyelsz mindent el vesz majd tőled. Nem hagy mást csak a kibaszott fájdalmat...
