Fucking love..

55.

34.Fejezet
                     • Natasa •

Meg ünnepeltük otthon Lénáéknál hogy haza jöttek. De hamar vissza is vonultak, mert Marcel fáradt volt. Mi is haza jöttünk Zénóval, és le feküdtünk filmezni. Aztán neki álltam takarítani egy kicsit.
Este fél nyolc van mire végeztem mindennel és már le is fürödtem.
Meg csináltam a hajamat meg a sminkemet is.
Fel veszek egy sima fekete szoknyát a virágos felsőmmel, és a kedvenc fekete magassarkúmat és indulásra kész vagyok.
    - Kész vagy szivem.? - kérdezi Zénó.
    - Igen már indulhatunk is. - magamhoz veszem a táskámat és le megyek hozzá.
    - Hűha kicsim, igazi bombázó vagy. - dicsér meg. Ő még akkor is dicséri a külsőmet mikor egy régi mackóban ülök itthon.
    - Azért ne tulozz, nem vagyok én olyan szép. - mondom miközben hozzá bújok. Még mindig olyan hihetetlen hogy férj és feleség vagyunk és az összes többi is. De ennél boldogabb már nem is lehetnék azt hiszem, mint vele.
    - De igen, az én feleségem a leg gyönyörűbb az egész világon. - nyom egy puszit a homlokomra majd el indulunk. Útközben dobok egy kör üzit a többieknek.

"Tali az Éjeli fényben, húsz perc múlva😘😍❤️„ - külöm el az üzenetet

Már a második körnél tarunk mikor végre Veráék is be futnak.
    - Sziasztok, bocs hogy csak most jövünk, de ez a szépség vagy ötször öltözött át. - magyarázza Kalus és Verára mutat. Aki egyébként nagyon jól néz ki. Piros comb középig erő ruha van rajta, és a sminkje... Ahh az valami isteni jól néz ki.
    - Nem is igaz, nem ötször öltöztem át hanem hétszer. - mondja nevetve Vera és le ülnek közénk.
    - Az semmi, Léna van amikor tizenötször is képes at öltözni. Gondolhatjátok mien boldog vagyok olyankor. - meséli Marcel nevetve.
    - Jólvan már, sosem tudhatom mikor találkozok életem szerelmével. Ezért mindíg fel készültnek kell lennem. - gyengéden végig simít a karján. Marcel szeme egyszerűen ragyog mikor Lénára néz, és látom hogy nem csak úgy szereti ahogy azt állítja.
    - Ohh tényleg ezt el is felejtettem. Gyere táncolj velem. - mondja és magával húzza a tánc térre. Ahogy együtt táncolnak több lány is féltékeny pillantást vet Lénára, hát persze a helyükben én is féltékeny lennék.
Annyit tancoltunk hogy már fáj a lábam, és elég sokat is ittunk már lehet hogy nem kéne azaz utolsó kör. De Léna ragaszkodik hozzá. Meg ígérte hogy még egy kör aztán mehetünk. Zénó és Marcel nagyon jól össze haverkodtak és már együtt figyelik minden lépésünket. És egyáltalán nem örülnek neki hogy még mindig inni akarunk.
    - Na ezt meg iszom aztán megyünk ígérem. - emeli fel a poharát, ez már hárommal több mint amiről szó volt de nem szólok neki hisz olyan jól érzi magát, így hát én is iszok vele.
    - Nem már így is eleget itatok. - veszi ki Marcel a kezéből.
    - Héj add vissza, nem is vagyok részeg. Nézd tudok járni. - le száll a bár székről és elnindul, persze mindenhogy megy ő csak nem egyenesen. Nagyon vicces amit csinál.
    - Na gyere megyünk. - felé nyújtja a kezét Marcel de Léna csak karba tett kézzel néz rá. Mint egy hisztis gyerek esküszöm.
    - Vigyázz Léna a végén még el verik a segged a fiúk. - hallok egy gúnyos hangot, ami nagyon is ismerős. Oldalra pillantok és meg látom hogy Milán az, ráadásul még részeg is. Mi a fenét keres ez itt.?
    - Hogy mi.?  Ne haragudj de mégis mi... - kezd bele a mondandójába de mikor meg látja hogy kihez beszél le fagy.
    - Na mi van szellemet látsz.? - folytatja a bunkóskodást.
    - Te mégis mit akarsz itt.? Főleg ilyen állapotban.? - le szállok a székről de nem tudok meg állni a lábamon, basszus nekem is pont ilyenkor kell ki ütnöm magam. Zénó meg fogja a karomat és úgy segit meg állni.
    - Gondoltam meg tartom az egyszemélyes legény búcsúmat. Ha már az összes barátom itt van... Vele. - fröccsögi.
    - Vele.? Neki van neve is. Vagy már azt is el felejtetted hogy hívják.? - tesz felé egy lépést Marcel, de Léna gyorsan át öleli hogy ne menjen még közelebb.
    - Nem érdemes ilyen lányoknak meg jegyezni a nevét. - csak nem áll le, ebből még nagy baj lesz ha így folytatja.
    - Menj haza Milán. - mostmár Kalus szól neki.
    - Ne ti akarjátok meg mondani hogy mit csináljak. Kamu barátok vagytok. És nekem nem fog parancsolni pár ilyen senki.
    - Szerintem ugyan úgy itt voltunk neked is mint neki, sőt idáig szinte csak neked voltunk itt. És tudod míg mi veled foglalkozunk segítettünk mi mind,Léna mellett csak Marcel volt egyesül. De ezzel tisztában voltál,hogy ha választásra kerül a sor nyilván mind Léna mellett fogunk állni egy emberként. Most viszont fogd meg magad és menj el innen, ne kelljen ki dobassalak. - Zénó olyan hangosan beszél hogy mindenki minket bámul.
    - Ohh szóval ti mind Léna mellett álltok.? Pompás, remek. Most örülsz.? Te.. - Lénára szegezi a mutató ujját, de ő belé folytja a szót.
    - Megis mit gondoltál.?  Hogy majd a barátaim a rokonaim melletted fognak állni mikor haza jövök.?  Azok után amit tettél, még van pofád itt pattogni nekik hogy szar barátok.? Te vagy egy rohadt szemét ember, nem ők. Menj haza az asszony már biztos hiányol. És ajánlom hogy még a nevüket is felejtsd el ha jót akarsz magadnak. - azta elég szépen ki osztotta ahoz képest hogy a lábán alig áll.
    - Még te is Klaus.? - kérdezi kiabálva.
    - Menj haza haver. - csak ennyit mond és meg fogja a barátnője kezét.
    - Nem kell el mennie mi úgyis indulunk már. - ránk néz Léna meg fogja Marcel kezét és ki sétálnak az ajtón. Mi is követjük őket. Léna még mikor jó volt a hangulat fel hívta az egyik régi haverját, szóval el indulunk hozzá. Lénáék mennek elől mert ő tudja az utat mi pedig követjük őket.