Fucking love..

40.

19.Fejezet
                           • Milán •

Reggel haza vittem Lénát, és míg ők búcsút vettek mindenkitől mi Zénóval be pakoltuk a cucokat a csomag tartókba.
    - Héj várjunk csak, mi az ott az ujjadon.? - hallom a barátnőm anyukáját mikor vissza érek a házba. Zénó kérdőn néz rám.
    - Jah igen, Milán tegnap este meg kérte a kezem és igent mondtam. - mutatja körbe az úján lévő gyűrűt. Be lépünk a konyhába, Zénó meg szorítja a vállam miközben el megy mellettem és rám kacsint.
    - Azta mindenit, ez aztán a szép méretű gyémánt. - szólal meg Vera és ő is rám kacsint.  Nem tudom hogy mondanom kéne e valamit ezért inkább csendben leülök.
    - Remélem a te ujjadon is hamarosan láthatunk egy gyönyörűséges gyűrűt. - válaszolja Léna.
    - Hűha kislány ez nem semmi. - csóválja a fejét Nat.
    - Hát gratulálok kislányom. - mondja végül Zsuzsi is.
    - Köszönöm anya. - öleli át az anyukáját.
    - Indulnunk kéne lányok, egy óra és indul a gépetek. - néz az órájára Zénó.
Már a reptéren vagyunk, és itt az ideje hogy mi is szomorú búcsút vegyünk egymástól egy kis időre.
    - Hát itt az idő szerelmem, nagyon szeretlek. Mindenképp hívj ha le szálltatok. - húzom szorosan magamhoz az én egyetlen kincsemet.
    - Az lesz az első életem. Én is nagyon szeretlek téged. - megcsókol, és Vera felé fordul.
    - Ne.. Nem kell a nagy érzelgős könnyes búcsúzás, hamarosan úgy is találkozunk. - mondja Vera szomorúságtól elcsukló hangon. De már késő mert ahogy ezt ki mondja le is gördül az első könnycsepp az arcán.
    - Ne sirj, mert akkor nekem is sírnom kell és tudod hogy nem szeretek. - kéri Léna, de az ő szeméből is potyognak a könnyek. Szorosan meg ölelik egymást majd el távolodnak.
    - Szia Nat. Asszem én a kocsiban meg várlak Milán. - öleli meg őt is Vera, rám néz bólintok és ki sétál. Léna még egy forró csókot lehel az ajkamra, majd Natal együtt el tűnnek a tömegben.
    - Hát itt maradtunk nők nélkül haver. - teszi a vállamra a kezét Zénó, és együtt nézünk a tömeg felé ahol el tűntek a lányok.
    - Csak egy kis időre haver. Csak egy kis időre. - szorítom meg a vállat és el indulunk mi is ki az ajtón. Mikor vissza érek a kocsimhoz látom hogy Vera sír egy zenére. Be ülök és gyorsan át váltok egy kicsit pörgősebb zenére és hallkítok rajta.
    - Héj kislány, nyugi. Egy max másfél hónap múlva megyünk és meglátogatjuk megígérem rendben.?  - át nyújtok neki egy csomag zsepit. Válsz helyett csak bólogat.
    - Haza vigyelek vagy inkább Kalusal lennél most.? - nézek rá mosolyogva. Látom a szemében a fájdalmat hogy el kellett engednie a legjobb barátnőjét erre a hosszú útra. Ahogy én tudom kis koruk óta nem szakadtak el egymástól több mint egy hétre. Nehéz lehet ez számára de muszály meg tanulniuk egymás nélkül is boldogulni, és erős lányok szóval én bízok benne hogy hamar meg könnyebbül mind kettőjük lelke.
    - Klausal megbeszéltem hogy a reptér után át megyek hozzá. Azt szeretné ha meg ismerném a családját szóval hozzá kérlek. - mosolyt erőltet az arcára.
    - Rendben, de míg oda érünk igazitsd meg a sminked. - le nyitom neki a tükröt és elindulok. Össze szedte magát meg igazította a sminkjét egész jól néz ki ahoz képest hogy fél órája még zokogott.
    - Majd még beszélünk. - még egyszer ellenőrzi a sminkjét és  kiszáll.
    - Sok szerencsét az ismerkedéshez, biztos vagyok benne hogy imádni fognak. - kiáltok utánna. Rám mosolyog és el tűnik az ajtó mögött.
Én is el indulok, nem akarok még haza menni ezért el döntöm hogy el nézek a régi el hagyatott verseny pájára. Fel hívom Zénót mert ez láttam rajta hogy ő is kicsit maga alatt van. Meg beszéltük hogy ott találkozunk és versenyzünk egyet