Fucking love..

51.

30.Fejezet
                     • Marcel •

Este fél hét van mikor a bár elé érek, dübörög a zene minden a szokásosnak tűnik. Mígnem befelé menet meg látom Lénát egy részeg pasi markába. Mégis mi a fenét keres itt egyedül. Közelebb megyek és észre veszem hogy a tetejébe még részeg is, minden bizonnyal foltot ejtett már a fiúk magabiztossagán az erős beszólásaival és megjegyzéseivel. Mire oda érek Léna már ki szabadult a rohadék szorításából, közéjük lépek és a fiúk felé fordulok. Dől mindkettőből a pia szag, fúj elég undorító.
    - Ti mégis mit képzeltek.?  Ketten egy lány ellen.? Lehet hogy vele szemben erősek vagytok de gyertek nekem mutassátok meg mit tudtok. - kiáltok rájuk.
    - Fogd vissza a kis kurvádat, és nem lesznek ilyen gondok. - úgy látom nem tudják az én báromban vannak, úgy beszél velem mintha a kutyája lennék.  De majd mingyárt meg mutatom én neki. Egy mozdulattal úgy meg fejelem hogy a haverjának esik, és csupa vér az arca. Hoppá lehet hogy el törtem az orrát egy kicsit.?  Nem baj,meg érdemelte legközelebb már tudni fogja hogy kell viselkedni egy szórakozó helyen, főleg itt.
    - Jól vagy.? - fordulok Léna felé közben le törlöm a srác vérét az arcomról. Nem válaszol csak bólint, és úgy néz rám mintha meg öltem volna valakit.
    - Mégis mit keresel itt egyedül, és részegen. - kérdezem kicsit hangosabban mint kéne, szinte már kiabálok. De nem javítom ki magam, meg érdemli hogy valaki jól le kiabálja a fejét.
    - Hát én csak gondoltam meg ünneplem hogy újra single lettem. - emeli fel mosolyogva a gyűrűs ujját. Látom rajta hogy ebben a mosolyban minden benne van,kivéve a boldogságot. Vajon mi történhetett.?
    - Mi történt.? Várj,ezt ne most beszéljük meg. Gyere hazaviszlek. És ez nem ajánlat, hanem haza viszlek és kész..! - parancsolok rá. Meg fogom a derekát és úgy megyünk ki az épületből.
    - Mi történt.? Látom valaki nagyon fel bosszantott, és mi az ott az arcodon.? - rémült arcal néz rám Noel.
    - Ahh az csak vér. - vigyorgok a haveromra.
    - Jézusom. A te véred.? - néz hol rám hol Lénára.
    - Nyugi haver csak egy arcoskodó csávóé. Nem tudom mit tett érte a hölgy de neki akartak menni, de szerencsére időben érkeztem és el intéztem. Asszem el is törtem a csávó orrát. Meg tennéd hogy be nézel majd hogy mi a helyzet.? - magyarázom büszkén. Tényleg örülök hogy én lehettem Léna megmentője ma este.
    - Ohh értem, hát akkor még jó hogy ott voltál. Igen persze haver menj csak. - vigyorog. Biztos vagyok benne hogy szívesen végig nézte volna az akciómat.
    - Jól ki akaszthattad őket, de miért kellett ennyit innod kislány.? Azt hittem meg beszéltük hogy semmi értelme. - vonja kérdőre Lénát aki nem is figyel rá, valamit nagyon nyomkod a telefonján. Ilyen állapotba nem a legokosabb dolog üzenetet irni vagy telefonálni, saját tapasztalatból tudom. Ki kapom a kezéből és zsebre vágom, majd oda adom Natasának, nála sokkal jobb helyen lesz.
    - Héjj ad vissza. - ököllel a hasamba üt.
    - Majd otthon meg kapod,gyere menjünk. - újra meg akar ütni de nem hagyom neki arrébb állok. Noelra nézek aki csak nevet rajtunk. A kis köcsög jól mulat rajtam.
    - Nem kell haza vinned, kocsival vagyok. És egyébként sem haza megyek. - nagyon lassan beszél mintha nem csak ivott volna. A táskájába nyúl és ki vesz belőle egy lakás kulcsot. Nem bírom tovább és el nevetem magam, mire újra meg üt. A pia miatt nagyon erősnek érzi magát. Mostmár kezdem érteni hogy miért volt olyan ideges az a két csávó.
    - Jólvan kislány, ha azzal be indítod az autót mehetsz is. De hova akarsz menni ha nem haza.? - csoválom a fejem.
    - Bassza meg ez nem is a kocsi kulcsom. - végre észre vette hogy sehogy sem jut haza egyedül max csak ha nem sétál.
    - Jólvan vigyél, de ne haza. - le veszi a magassarkúját és el indul a kocsim felé. Nem semmi amit ez a csaj művel esküszöm. De tetszik hogy ilyen magabiztos es rendíthetetlen. Nem tudom mi történt vele amiért így ki ütötte magát, de erős lány az biztos és ezt nagyon iw tiszteltem benne.
    - Hát akkor úgy néz ki hogy megyünk, szia haver. - nevetek és kezet fogok Noelel.
    - Sok szerencsét és türelmet hozzá tesó. Szia. - hátba vág majd be megy.
Léna nem tudta el dönteni hogy hova vigyem, ezért úgy döntöttem hogy nem körözök tovább és haza hoztam.
A nappaliban hagytam és vissza adtam neki a telefonját míg elő készítem neki a vendég szobát, csak nem csinál már semmi hülyeséget.
    - Nem vagy éhes.? Készítsek neked valamit enni.? - kérdezem a nappali ajtóból,de mikor be nézek már nincs ott csak a táskája meg a telefonja. Basszus hova tűnt.? Be nézek minden ajtó mögé az egész házban se sehol sincs.
    - Héj Léna ne szórakozz már. - kiabálom miközben az udvaron is körbe nézek.
    - Hallod amit mondok.? - ekkor meg pillanatom a hátsó lépcsőn össze görnyedve. Oda szakadok hozzá és mellé ülök. Fura szag csapja meg az orromat és már látom a hozzá tartozó füstöt is.
    - Jól vagy.? - kérdezem és rá gyújtok egy cigire. Fel néz rám de nem szól egy szót sem. Félre söpröm a szeméböl a haját és le törlöm a könnyeket az arcáról. Látom a szemében a fájdalmat, de ez nem az a minden napos fáj de majd túl leszek rajta. Ez igazi fájdalom, nem tudom mi történt de valami nagyon össze törte a lányt aki mindíg azt mutatta hogy törhetetlen.
    - Figylej nem akarok okoskodni de szerintem ezt most el kéne oltanunk. - próbálom kicsit óvatosan rá veni hogy beszéljen.
    - Rendben, tessék. - mondja. El mosolyodik és el oltja a cigit.
    - Be megyünk a házába, és el meséled hogy mi történt amiért így marad alatt vagy.?
    - Igen menjünk. - belém karol úgy megyünk vissza a házba. Beszélgetünk egy darabig, sok nindnet meg tudtam két óra alatt. Mostmár értem hogy miért olyan amien, miért épít maga köré falat, hogy miért bújik minden nap álarc mögé,és azt is hogy miért taszítja el magától az embereket. Nagyon sok mindent át élt már ez a lány. De mindenek ellenére képes minden nap fel kelni és küzdeni. Ami nagyon tiszteletre méltó dolog. Fel ajánlottam hogy aludjon a szobámba ha gondolja én majd alszok a földön, csak hogy ne legyen egyedül éjszaka egy sötét szobában.
    - De alszok én a földön,nem szeretnélek ki turni a saját ágyadból. Jah és amúgy nagyon köszi a mait és azt hogy itt aludhatok. Sajnálom hogy tönkre tettem az estédet és még azt is hogy ennyi gondot okoztam. Most biztos utálsz. - nagyon édes ahogy az ágyam közepén az én pólómban ülve szabadkozik. Igazából igen egy kicsit meg nehezítette a dolgomat a makacsságával de örülök hogy így alakult az estém.
    - Ne butskodj, nem rontottál el semmit, épp elnekezőleg fel dobtad az unalmas estémet. És örülök neki hogy itt vagy, sokkal nyugodtabb vagyok hogy tudom nem egy koszos Hotel szobában dekkolsz. - őszintén mondom sokkal nyugodtabb vagyok így.
    - Köszönöm, de tényleg nem hagyom hogy a földön aludj. Van egy ötletem kiváncsi vagy rá.? - oldalra billenti a fejét és el mosolyodik. Hihetetlenül cuki ahogy ezt csinálja.
    - Igen mond. - kíváncsi vagyok mien őrült ötlettel rukkol elő.
    - Arra gondoltam. Hogy ne keljen egyikönknek se a földön aludnia, mindketten az ágyban alszunk és ki húzódunk a szélére. Na mit szólsz.?  - még mindíg azt csinálja a fejével. Nem lehet neki nemet mindnai. Meg amúgy sem hülyeség amit mond.
    - Oké legyen, miért ne.
    - Szuper akkor jóéjt. - mondja és be bújik a takaró alá, én is mellé be fekszek be kapcsolom a tv - t és gyorsan el is nyom az álom