Fucking love..

24.

10.Fejezet

•Milán•

Egy egész nap telt el, mióta utoljára hallottam a hangját, és be kell valjam hogy már kicsikét hianyzik. Épp Klausal cigizgetünk mikor üzenetet kap. Azonnal fel pattan és kirohan az erkélyre telefonálni. Én is utánna megyek, amúgy is kell egy kis levegő.
    - Héjj kivel beszélsz haver.? -  kérdezem.
    - A barátnőmel, szóval kussolj. - mordul rám a barátom. Azta mien komoly, nem is tudom mikor láttam ilyennek utoljára.
    - Jólvan azért le ne harapd a fejem. - nevetek, azt hiszem most ütött be a cigi.
    - Nem kicsim dehogy is, nem szívtam semmit. - mondja a telefonba, és próbálja vissza tartani az épp kitörni készülő nevetését. Szóval nála is be ütött a cucc.
    - Jólvan, majd hívlak csók. Szeretlek édesem. - nyálaskodik még mindig a telefonba. Ekkor jut eszembe hogy Léna legjobb barátnőjével van együtt. Kikapom a kezéből a telefont.
    - Te meg mi az ördögöt művelsz.? - néz rám idegesen Klaus,de csak legyintek felé. Össze szedem a gondolataimat és megpróbálok a lehető legkomolyabb hangom bele szólni.
    - Szia,Vera igaz.? Milán vagyok szerintem emlékszel rám a buliról. - kezdem.
    - Szia, igen. Hogy is felejthetném el azt aki szét verte a legjobb barátnőm exének a fejét.? - kérdezi nevetve.
    - Akkor jó. - nevetek én is.
    - Na szóval igazából én csak a barátnőd címét szeretném megtudni.
    - Oké, de miért.? - kérdezi aggodalmas hangon.
    - Héj nyugi,nem akarom el rabolni vagy valami ilyesmi. - nevetek, mert tudom simán kinézni belőlem hogy képes vagyok ilyenekre.
    - Azt reméltem is. De nem tudom hogy örülne e neki hogy el árulom neked a tudta nélkül. - mondja.
    - Kérlek, nem fogja meg tudni hogy tőled tudom ígérem. - erősködök.
    - Liliom utca 6. - adja végül be a derekát.
    - Köszönöm, szuper vagy. Akkor vissza is adlak Klausnak szia. - búcsúzom és a barátom kezébe nyomom a telefont. Vissza sietek a szobába és fel kapom a telefonomat. Laura számát tárcsázom, aki azonnal fel is veszi.
    - Jóreggelt Milán, mond. - szól bele álmos hangon.
    - Szia, mit csinálsz.? Ráérsz kb negyed óra múlva.? - kérdezem hadarva.
    - Igen rá de miért.? Valami baj van.?
    - Nem dehogy, nincs semmi baj. Csak el kéne jönöd velem virágot venni. - szinte suttogok a teledonba nehogy Kalus meg hallja. Semmi kedvem a szekálásához most.
    - Rendben akkor elkészülök.! Lénának lesz a virág ugye.? - sikoltja boldogan.
    - Igen neki. Jelenleg ő az egyetlen lány akinek el akarom nyerni a szívét.- felelem őszintén. Nem tudom mi ütött belém, hisz én nem ilyen vagyok. Akarom mondani eddig nem ilyen voltam. Észre se vettem de mióta róla beszélünk akaratlanul is vigyorgok mint egy idióta. Ezt tenné a szerelem.? Úgy tűnik hogy igen.
    - Ez annyira édes Milán, és úgy örülök neki hogy ezúttal meg osztod velem is ezt hogy mit érzel meg minden. - újong.
    - Csak nehogy megbánjam. - morgom a telefonba.
    - Na de akkor nem sokára haza ugrok érted. Addig is szia. - bondom a vonalat és a zsebembe csúsztatom a telefonomat.
Már a virág üzletben vagyunk és várom hogy Laura el magyarázza az eladónak mit is szeretnénk pontosan. Egy nagy kosarat tölt meg vörös rózsával, és liliomal.
    - Ezek Léna kedvenc virágai. - mosolyog rám a húgom. Csak bólintok és vissza mosolygok rá. Egy nagyon szép kártyát is választ hozzá majd fizetek és már indulunk is. Be akarom tenni a hátsó ülésre a virágot de Laura rám kiált.
   - Ne tedd hátra, ahogy te vezetsz néha,biztos nem élné meg a kézbesítést. Add csak ide. - kiveszi a kezemből és be ül az anyós ülésre ölében a virággal. El veszem tőle a kártyát és irok rá valamit.
„Jóreggelt szépségem, remélem tetszenek a virágok. Laura mondta hogy ezek a kedvenceid. Igazság szerint nem tudtam hogy is kezdjek neki ennek az „udvarlás„ dolognak. Ne haragudj hogyha bénának és olyan ódivatúnak találod ezt a gesztust, ígérem majd igyekszem bele jönni ebbe is. De ez még csak egy elő ajándék, ez úton szeretnélek el hívni ma vacsorázni. Majd hívlak. Szeretettel Milán.❤️„ írom rá a szöveget.
Ott állok az ajtajuk előtt, és be csengetek. Egy 30-as éveiben járható nő és egy kicsivel idősebb férfi nyitnak ajtót.
- jóreggelt, bocsánat a kora reggeli zavarásért. Öhhm ezt Lénának hoztam.
- Szia, te vagy az udvarlója.? - kérdezi széles mosollyal a nő. Ő biztos Léna anyukája, nagyon hasonlítanak és a mosolyuk ugyan olyan.
    - Hát valami olyasmi igen. - mosolygok vissza.
    - Rendben, hát Léna még alszik de gyere be és ha gondolod fel ébresztem. Amúgy én Zsuzsi vagyok Léna anyukája ő pedig a férjem Márk. - mutatkozik be.
   - Szia, örülök hogy meg ismerhetlek. - nyújt kezet Márk.
    - Részemről a szerencse Milán vagyok. És nem kell fel kelteni had aludjon csak nekem amúgy is mennem kell a húgom a kocsiban vár rám. - modnom. Ekkor Vera sétál el az ajtó előtt de ahogy meg lát vissza fordul.
    - Héj Milán jóreggelt. Te itt.? - kérdezi csodálkozva.
    - Uhh amúgy Zsuzsi oda fog égni a reggeli.
    - Ohh meg is feledkeztem róla. Nagyon örültem Milán remélem lesz még alkalmunk találkozni. - mosolyog majd el tűnnek az ajtó mögött.
    - Jóreggelt Vera, hát igen én itt. Ezért kellett a cím. - mondom büszkén, és fel emelem a kosarat.
    - Úristen ez csoda szép. Léna biztos  nagyon fog neki örülni - ujong
    - Remélem igazad lesz. Meg tennéd hogy be viszed neki.? Nekem most mennem kell mert Laura a kocsiban vár. - mondom és a kezébe nyomom a kosarat.
    - Igen persze. Hát akkor szia Milán. Jah és puszilom Laurát.
    - Át adom, majd még találkozunk. Szia Vera. - köszönök el, és vissza sietek a kocsihoz. Be ülök és el hajtok.