Fucking love..

42.

21.Fejezet
                             • Milán •

El telt egy hónap úgy hogy csak kamerán keresztül és képeken láthatom azt a lányt akit a világon a legjobban szeretek, és hogy az igazat mag valljam kezdek kicsit meg örülni ettől. Úgy hiányzik a csókja,az érintése,az illata,minden egyes porcikája hiányzik. Viszont annak nagyon örülök hogy lassan mindent el ér amire csak vágyott. Vera is rendbe jött már, mióta nincs itt Léna elég sok időt töltünk együtt. Igaz hogy a kis csaptunk két fővel meg rövidült egy időre, de így legalább mi négyen akik akik nem igazán kedvtük egymást elég szépen össze rázodtunk Zénót is bele értve. Most is épp értük megyek, el megyünk egyet gokartozni. Meg állok az Éjeli fény előtt és látom hogy Zénó már pont zár.
    - Csáó haver. - pattan be az anyós ülésre és nyújt kezet.
    - Csáó, mi a helyzet.? - kérdezem miközben a gázra lépek. Kapartatva indulok el csak úgy porzik mögöttem a parkoló.
    - Semmi ki merített a mai nap,de amúgy minden király. Veled minden okés.? - az elején még fura volt hogy ennyire foglalkozunk azzal hogy mi van a másikkal de mostmár ez a természetes. És örülök neki hogy ilyen viszonyt ápolunk mindannyian.
    - Persze velem is minden rendben van. Vagyis hát már eléggé hiányzik Léna, kezdek bele őrülni a távolságba. - mondom el őszintén. Biztos ő is hasonló képp érezhet a barátnője miatt szóval vele nem ciki ilyenről beszélni.
    - Ahh ne is mond tesó. De ma meg vettem a jegyeket is a holnap esti gépre, szóval már csak egy napot kell ki bírnunk. - mikor a jegyeket említi csak ugy sugárzik a boldogságtól. Istenem én már alig várom hogy át ölelhessem Lénát és érezzem a közelségét. Soha nem voltam ilyen nyálas meg érzelgős, de ez a lány teljesen meg babonázott érte érdemes változni és nem tudnék nélküle élni.
    - Az már mingyárt itt van. Holnap ilyenkor már a gépen fogunk ülni tesóóó. - kiáltom és meg rángatom a kormányt.
    - Jólvan haver azért a kormány maradjon a helyén. - boxol a vállamba nevetve.
Fel vettük Kalusékat is és útba ejtettük a mekit is. Mert Vera éhes volt, nem is értem hogy tud ennyit enni. Ki szálltunk a kocsiból és a homokos úton sétálunk a pálya felé.
    - Aki utoljára ér a pénztárhoz az fizet mindenkinek. - kiáltja Vera mikor meg látja a bejáratot és el kezd szaladni, nekünk csak pár másodperc után esik le hogy mit mondott mind hárman neki iramodunk. Zénóval egyszerre érünk a pénztárhoz, szegény Kalus lett az utolsó.
    - Hát szívem akkor ez most a te köröd lesz. - ad egy csókot neki a barátnője. Néha már irigylem őket amiért majdnem minden nap együtt lehetnek. De amúgy nagyon cukik együtt, örülök hogy Kalus végre egy normalis lány mellett tervez megállapodni.
    - Látod haver ezért nem kéne kihagyni a láb napokat. - le bigyesztem a számat, de nem bírom sokáig ki nevetem saját magamat, Zenó is velem nevet.
    - Nyugi legközelebb úgy is ti fizettek. - emeli fel a mutató ujját és  ő is el neveti magát, majd a pénztár felé fordul.
    - Jónapot, négy lesz. - le teszi a pénzt és el veszi a karszalagokat. Át öltözünk és már mind a pája szélén állunk.
    - Jobb ha már most fel adjátok fiúk úgy is én fogok nyerni. - veszi fel a bukó sisakot Vera.
    - Azt majd meglátjuk. Akkor legyen tét,a vesztesek fejenként adnak egy ötöst a győztenek . - fel kapom meg pörgetem áztam szaladok és be ülök a gokartba. Meg várom míg a többiek is rajta  készek és mehet a verseny. Nagyon szoros a verseny szinte mind a négyen egymás mellett haladunk. Aztán a cél előtt be gyorsulok de úgy tűnik nem csak én. Vera és én fej fej mellett értünk a célba.
    - Na mit mondtam.?  Megmondtam hogy én fogok nyerni. Vegyél fel a nyakadba. - utasít, fel veszem és onnan integet a bukójával a fiúknak akik jóval utánunk érnek a célba.
    - Szerintem menjünk el kajálni és  ők fizetnek. Meg éheztem. - vetem fel az ötletet.
    - Rendben, én is éhes vagyok. - vonja meg a vállát.
    - Te mikor nem vagy az.?  - mondja Zenó nevetve, majd le ül a fűbe Kalus mellé.
    - Na ne piszkáld a csajomat. - játékosan a vállába boxol Klaus.
    - Na akkor menjünk ennyi, utánna meg haza mert nekem el kell kezdenem pakolni az útra. - rántja fel a fiúkat a földről.
    - De szivem csak holnap este megyünk. - közli vele Klaus.
    - Tudom de nekem nem megy olyan könnyen ez sem mint nektek. - mondja és le adja a kulcsokat. Már az étteremben ülünk és várjuk a kajánkat. Meg szólal Vera telefonja, rám néz mielőtt fel venné.
    - Szia Erik, igen.? - szól bele a telefonba. Jah igen ő vette át Léna helyét a pékségben, és nagyon jól be vált. Szereti ezt csinálni, persze az elején azért ment bele hogy el terelje a gondolatait de mostmár nagy elhivatottságal végzi a munkáját.
    - Aha hát az nem fog menni. - engem bámul miközben apámmal beszél.
    - De Erik mondtam már hogy holnaptól egy hétig távol leszek. - ezt már kicsit hangosabban mondja. Ki veszem a telefont a kezéből és a fülemhez emelem.
    - Szia apu, mi a probléma.? - szólok bele.
    - Szia fiam, hát holnap be kéne jönnie mert nincs ember. - a hangja parancsoló.
    - Akkor szerezz mást, már több mint egy hete szóltunk hogy utazunk ezen a hétvégén egy hétre. - mondom ellent nem tűrő hangon.
    - Ki ment a fejemből fiam, és ilyen gyorsan nem tudok le akasztani senkit. De add vissza Verának a telefont kérlek. - a hangja már jóval lágyabb mint eddig volt. Vissza adom Verának és látom az arcán hogy meg nyugtatja amit apám mond neki.
    - Rendben köszönöm szia. - teszi le a telefont. Közben a kaját id kihozták.
    - Na azt mondta hogy majd be megy ő. - mondja boldogan és neki lát ő is a kajának. Meg kajáltunk és mindenkit haza dobtam, én is haza jöttem. Este kilenc van, neki állok pakolni nem akarom az utolsó pillanatra hagyni jobb ha most meg csinálom és holnap másra koncentrálhatok. Istenem már tényleg csak egy nap és újra a karomban tarthatom életem szerelmét. Egy óra alatt végzek is a pakolásal, már le is fürödtem és az ágyon ülök. Rá nyomok az első filmre aminek meg tetszik a képe úgy is hamar el fogok aludni. El indítom és le fekszek.