Fucking love..

20.

9.Fejezet

• Léna •

Telefon csörgésre ébredek, de nem az én csengőhangom szól. A telefonért nyúlnék,de mozdulni se bírok. Egy erős kar ölel, úristen el is felejtettem hogy Milánal töltöttem az éjszakát. Tegnap ilyenkor még álmaimban sem gondoltam volna hogy mellette ébredek. Most viszont itt vagyok, tetovált karja a fejem alatt pihen,míg a másikkal a mellemet markolja. A pólóm fel csúszott derékig,és ahogy a bőre a bőrömhöz simul,az valami csodálatos érzés. Ez már igen.! Ilyen egy igazi reggel. Meleg és biztonságos, erős karok ölelésében.
Nem akarom fel kelteni,ezért pihenek még egy kicsit a karjaiban.
Mire újra felébredek már egyedül fekszek az idegen ágyban. Körbe nézek,de Milán sehol sincs.
Fel kéne kelnem, hogy megnézem a telefonomat de semmi kedvem Vera kíváncsiskodó üzeneteit olvasgatni.
Ezért vissza hajtom a fejem a párnára. Milán illata van. Mélyen be szívom ezt a csodás illatot.
- Szia szépségem, hogy aludtál.? - hallom az ismerős hangot. Fel kapom a fejem, és rá nézek. Az ajtóban áll egy szál törölközőben. Istenem, hogy lehet ilyen szexi mindig.? Akármiben is van.?
- Szia, fura de jól. Azt hiszem hogy a
körülményekhez viszonyítva, túl jól is. - felelem mosolyogva, miközben jól szemügyre veszem minden egyes tetoválását. Eddig azt hittem hogy csak a karján van, de úgy látszik van még mit fel fedeznem rajta. A hasán lévő félig kiszáradt feléig virágba borult fát ábrázoló mintára koncentrálok. Vajon van konkrét jelentése is.?
- Ennek nagyon örülök. És annak is hogy mikor kinyitottam a szemem te még mindig mellettem voltál. - mondja, miközben felöltözik, majd mellém ül az ágyra és megcsókol. Nem mondom,hogy nem erre vágytam minden másodpercben mióta fel bukkant az ajtóban. Mégis ez most eléggé váratlanul ért. Csak pislogok mig ő elmosolyodik és még egy gyengéd csókot lehell az ajkamra.
Aztán fel áll és el tűnik az ajtó mögött. Gyorsan utánna kiáltok.
- Milán. Kaphatnék egy törölközőt.? Gyorsan lezuhanyoznék, aztán haza is kéne mennem lassan.
- Igen persze, máris hozom. - mondja, majd befordul az első ajtón.
- Tessék itt van a ruhád is. Ki van mosva.
- Ohh köszönöm, nem kellett volna. Csak nem te mostad ki.? - kérdezem nevetve. Mert kizártnak tartom hogy ért a mosógéphez.
- Igazság szerint én akartam, csak Laura nem hagyta. Azt mondta hogy a végén még elrontom a gépet vagy össze mennek a ruhák. De lehet hogy igaza volt. - hangosan felnevet. És én is vele nevetek, és örülök hogy Laura nem hagyta neki.
- Valahogy éreztem hogy nem értesz az ilyesmihez. - mosolygok, majd el tűnök a fürdőben. Lezuhanyoztam felöltöztem, épp a lépcsőn indulnék le mikor Laura meg állít.
- Szia. Hogy aludtál.? - kérdezi sejtelmes mosollyal.
- Szia, jól. És te.? Jah amúgy köszi hogy kimostad a ruhám. - próbálok nem a szemébe nézni, mert tudom hogy mi jár a fejében az itt töltött éjszakám miatt. Azt hiszi, együtt vagyunk Milánal. De ez nem igy van. Vagy mégis? Igazából nem igazán értem mi van velünk. Mikor egymás közelében vagyunk szikrázik köztünk a levegő, nem tudom le venni róla a szemem ha rendesen fel van öltözve ha nincs és mikor meg látom a szívem a torkomban kezd dobogni. Nem tudom mi történik velem. De azt hiszem hamarosan rá jövök. Gondolataimból Laura és Milán hangos nevetése ránt vissza a valóságba.
- Öhhm nekem mennem kell. Majd még találkozunk. - megöleltem Laurát és mar sietek is le a lépcsőn. Ki érek a házból és rágyújtok, ma még nem is cigiztem. Elő veszem a telefonomat, hát ez fura Vera nem hívott még és nem is írt. Tárcsázom a számát de kisípol tipikus Vera sose rakja fel töltöre a telefonját.
Semmi kedvem vissza menni a házba ezért Milán számára nyomok, de közvetlen mögöttem szólal meg a csengő hang.
- Héj Milán, mióta állsz itt.?
- Nem túl rég nyugi. Amúgy nagyon édes vagy mikor mérgelődsz.
- Basszus. Na mind1 beszéltél ma mar Kalusal.? - kérdezem türelmetlenül, és ki kapom a kezéből a telefont.
- Tesék csak, szívesen oda adom. - próbál viccelődni.
- Amúgy még nem, de hivd fel. Biztos nálla van még a barátnőd.
Rányomok a számra és kihangositom. A második csenges után fel is veszi.
- Szia haver, na mien volt az este életed álom nőjével.? - rikkant bele a telefonba. Látom Milán arcán hogy ezt nem kellett volna hallanom.
- Szia haver. - szólok bele viccesen
- A te életed legjobb nőjével szeretnék beszélni. Megtennéd hogy oda adod neki a telefont.? - mondom . Milán már a hasát fogja a nevetéstől, és Vera is sikit a vonal túlsó felén.
- Szia Léna,mond. - szól bele, a nevetéstől kifulladtan.
- Haza kell mennünk, öltözz tíz perc és ott vagyok. - mondom, a lehető legkomolyabban majd bontom a vonalat.
- Milán, nem jönél el velem.? Vagyis nem szükséges,elég ha egy címet adsz. - nyújtom oda neki a telefonomat miközben beszállok a kocsiba.
- Nem dehogy is, egyértelmű hogy veled megyek. - mondja majd ő is be szál mellém. Bekapcsolom a kedvenc zenémet,amiről kiderül hogy az ő kedvence is. Ordítva énekeljük a szöveget. Mikor oda érünk a lépcsőház elé Veráék már lent cigiznek.
- Sziasztok. Gyerünk pattanj,nem érünk rá. Nem rég jutott eszembe hogy ma mi vigyázunk nálunk a kicsikre mert anyáék moziba mennek a te szüleiddel. - mondom, miközben le halkítom a zenét.
- És még Milánt is haza kell vinni, mert pechére az én anyós ülésemre ült be.- mosolyodom el, majd rá kacsintok.
- Basszus, jójó megyek már. - kiált oda Vera. Ad egy csókot Klausnak és be ugrik hátra. Ohh na ők tényleg együtt vannak. Lesz mit mesélnie ugy látom.
Milán kiszáll a kocsiból és az ablakomhoz sétál, nyom egy puszit az arcomra és be megy. Mi is elindulunk haza, de amien szerencsés vagyok dugó van. Szuper.