Fucking love..

32.

13. Fejezet

                                   • Natasa •

Nagy balhé fogadott mikor vissza értem a többiekhez.
    - Úristen Léna. - kiáltok fel mikor meglátom hogy véres a ruhája.
    - Mi történt.?  - kérdezem, mert látom hogy az álla is kicsit fel van dagadva.
    - Semmi bajom Nat tényleg. Sajnálom. - feleli szipogva. Túl érzékeny, megverte ezt a lányt merem állítani hogy jó okal. Most mégis sír, mert meg sajnálta. Várjunk csak hol van Vera.?  Körbe nézek és meglátom ahogy elindul szegény lány irányába.
    - Veronika. - szólalok meg szigorúan, miközben elindulok felé. Azonnal meg toropan.
    - Nat, én csak. - hebegi.
    - Mi történt.? És mégis ki ez a lány.? - szegezem rá a tekintetem majd a lányra pillanatok.
    - Hát ő Milán exe, és rá akart mászni mikor Léna nem volt itt. Aztán azt mondta hogy egy senki vagyok, és hát neki mentem. De Léna pont vissza jött, elkezdett kiabálni és le szedtek a csajól. Mikor Léna el küldte a lányt ő azt mondta hogy Léna el vette a pasiját majd le kurvázta,és hát tudod mien a vére hát neki rontott és jól helyben hagyta. - meséli el a sztorit.
    - Aha értem, hát jól tettétek de akkor sem kellett volna fél holtra verni szegényt. - magyarázom,aztán a lányhoz lépek.
    - Te jól vagy.?  - kérdezem, de csak el fordítja a fejét.
    - Hát már értem miért kaptál ki mind két lánytól. - mondom semleges hangon. Mikor fel nézek egy magas szőke tenger kék szemü srác áll mellettem. Ohh igen ő Zénó. Azt a mindenit közelről még ezerszer szexibb.
    - Szia, biztosan te vagy Léna nénikéje. Ide akartam már jönni bemutatkozni, de nem akartam zavarni. Zénó vagyok. - szól hozzám mély férfias hangján. Azta és még a hangja is iszonyú szexi.
    - Öhh igen én vagyok. Szia Natasa. - nyögöm ki nehezen. Majd kezet nyújtok, de ahelyett hogy viszonozná azt, átölel. Te jóságos ég, még ruhán keresztül is érzem a ki dudorodó mell izmát. Csak dermedten állok míg el enged.
    - Igazán sajnálom, ami itt történt ma este. Nem is értem mi ütött a lányokba. - szabadkozom.
    - Jaj semmiség, ne is fáraszd magad ezzel. Már egy ideje ismerem őket és olyanok mintha csak a húgaim lennének tudom mien forró a vérük. De amúgy mi történt.? Miért támadtak rá a lányra.? - mondja nevetve.
    - Igazából ez nekem se teljesen tiszta. Valami olyasmi volt hogy a lány Léna pasijának az exe. Verát le senkizte,ő neki ment. Léna pedig hát nem volt elég hogy a barátnőjétől ki provokálta a verést még őt is le kurvázta. Szóval valami ilyesmi. - nevetek, mert elképzeltem a jelenetet ahogy neki ugranak a lányok. Hogy lehetett abból a két kis tündérből ilyen állat lány,nem is értem.
    - És amúgy mit gondolsz,pofátlanság lenne most kihasználnom ezt a helyzetet arra hogy el kérjem a számod.? - kérdezi vigyorogva. Ez most tényleg megtörténik.? Egy ilyen fullos pasi az én számomat akarja.?
    - Hát én nem is tudom. - hebegem zavartan.
    - Tehát nem teszem neked, értem. - már nincs is olyan jó kedve mint eddig volt.
    - Nem erről van szó, te tényleg iszonyú jó pasi vagy. - nem tudom mit mondjak még, ezért csak ki veszem a kezéből a telefont be írom a számom majd el sétálok.
    - Ez azt jelenti hogy hívhatlak.?  - kiált utánam. Vissza nézek de nem mondok semmit csak  rá mosolygok és kimegyek megkeresni a többieket. Kilépek az ajtón és meg csap a friss levegő. Látom Lénáékat egy kupacban álldogálni, és csatlakozok hozzájuk.
    - Mindenki jól van.? - hallom meg a hátam mögött az ismerős szexi hangot.
    - Igen köszi. És tényleg ne haragudj Zénó. - mondja halkan Léna.
    - Héj kislány, nyugodj meg. Tudom mien vagy, és hogy hamar el durran az agyad. Elintézem hogy ne legyen ebből semmi. Most menj haza és pihenj oké.?  - nyugtatja, de közben a tekintetét egy percre sem veszi le rólam.
    - Köszönjük haver. - nyújta kezét Milán Zénó felé.
    - Ez semmiség, viszont innentől jobban vigyázz rá.! És ma estére ne hagyjátom magára. Most menjetek, én intézkedek sziasztok. - rázza  meg a kezét. Igaza van, Milánnak sokkal jobban oda kell figyelnie Lénára. Nem engedhetjük hogy e féle hülyeségeket csináljon. Mert oké hogy most Zénó el simítja a dolgokat, de ő sem lehet ott mindig. Még egyszer hátra nézek, ő ott áll és engem néz.
    - Héj srácok várjatok, ki az aki nem ivott annyit hogy vezetni tudjon.?  - kérdezem, mert hát nem engedhetem hogy valameikük is részegen vezessen.
    - Én tudok vezetni, és szerintem Kalus is ugye haver.? - vágja rá rögtön Milán.
    - Igen persze, majd mi vezetünk. - bólint együtt értőn Kalus is.
    - Rendben, akkor menjünk. - mondom majd el indulok a kocsi felé.
   - Tessék haver itt a kocsim, vidd haza Lauráékat. Én haza viszem Lénáékat, aztán majd hívlak hogy mi van. - dobja oda a kocsi kulcsot Klausnak.
   - Nem szükséges szivem, tudok vezetni. - ellenkezik Léna, de Milán ki kapja a kezéből a kulcsot és be ül a volán mögé. Én is be szállok hátra.
    - Én majd Kalusal megyek haza. - kiáltja oda Vera.
    - Hova haza.? Hozzá vagy hozzád? - kérdezi Léna vigyorogva.
    - Hozzám.
    - Ohh értem. Oké akkor majd beszélünk. - kacsint majd be száll a kocsiba ő is.
    - Milán. - szólal meg egy idő után Léna.
    - Igen szépségem.? - kérdezi Milán s eközben olyan rajongásal néz rá, mintha csak ő lenne az utolsó kivánság csillag az égen. Issza minden egyes szavát.
    - Szeretném ha velem maradnál az éjszaka további részében. - mondja. Valamit látok a tekintetében ahogy a fiújára néz. Végtelen szeretetet talán. Igen Léna meg találta a végzetét. Ez abból is látszott ahogy az este folyamán meg védte azt ami az övé..!
Csodálom hogy ennyi csalódás és szenvedés után amin ez a lány már át ment mikor rossz emberbe szeretett bele, most mégis képes újra érezni,szeretni és kitárni a szívét ennek a fiúnak.
    - Rendben, amit csak szeretnél kedvesem. Veled maradok. - feleli Milán miközben meg csókolja a kezét.
Meg állunk a ház elött, kiszállunk el veszem Lénától a lakás kulcsot és be sietek a házba, ők is szorosan mögöttem jönnek.
    - Szükséged van valamire Nat.?  - néz rám Léna.
    - Nem kicsim, már be költöztem a régi szobámba. Menjetek csak pihenni, majd reggel találkozunk. - Nyomok egy puszit az arcára.
    - Jólvan akkor majd reggel. - mosolyog, majd el is tünnek a lépcsőn