Fucking love..

18.

8.Fejezet

                                                      • Léna•

Te jó ég Milán hallotta az egész beszélgetésünket.? És most mi lesz meg veri Krisztiánt.? Nem,azt nem hagyhatom. Nem azért, mert ez a rohadék tényleg megérdemelné hogy jól helyben hagyják, de nem engedhetem hogy Milán miattam verekedjen, és hogy netán baja essen. Azt soha nem bocsátanám meg magamnak.
    - Miért ki vagy te hogy meg mond nekem mit és mikor csináljak.? - üvölti Krisztián kikelve magából. Meg fagy bennem a vér és mozdulni sem bírok.
    - Az aki be veri a túl nagy pofádat, ha most azonnal nem kotrodsz el innen. - üvölt, majd fel húz a kanapéról, és derekamra teszi a kezét.
    - Azonnal vedd le róla a kezed ő az enyém, és nem fogom hagyni hogy ilyen kis mitugrászok fogdosák. - mondja. Ekkor meglátom közeledni a haverjait akiket nagyon jól ismerek ezért tudom hogy ugyan olyan mocskos patkányok mint ez itt előttünk. Közéjük lépek.
    - Hagyjátok ezt abba fiúk,nem vagyok senki tulajdona Krisztián sem a tiéd, sem senki másé. És most szólj a haverjaidnak es húzzatok el innen. - a kiáltásom szinte már csak sikítáanak hallatszik.
    - Nem Léna te ebbe ne szólj bele. - szól rám és elindul Milán felé. Elé állok de a kanapéra lök. Ráveti magát Milánra, úristen ez mind miattam van. Sikítani próbálok de nem jön ki hang a számon. Fel pattanok, de ekkor egy kéz megragadja a karomat. Laura az.
    - Laura engedj el, ez miattam van kérlek had próbáljam meg helyre hozni.- mondom kicsit hangosabban mint kéne.
     - Nem Léna, nem a te hibád hanem azé a rohadéké. Akinek nem mellesleg most veri, szét a fejét a bátyám.
Egyébként nagyon sajnálom,nem tudom mit keres itt,nem én hívtam meg.- mosolyog, de látom hogy ez egy nagyon erőltetett mosoly.
    - Édesem ne hogy te magyarázkodj nekem, miközben most épp miattam történik ez.
     - Léna jól vagy.? - hallom Vera kiáltást a hátam mögül.
    - Igen én jól de... - mikor hatra fordulok látom hogy Krisztián a földön fekszik vérben úszva. Ó te jóságos ég mit tettem. Közben Milánra pillanatok. Neki nincs semmi baja. Még jó hogy azon a gyönyörű arcán nincs egy sérülés sem. Álj le Léna mi a picsáért ilyen dolgokon jár az eszed most is.? Vissza nézek és látom hogy egy másik srác Milánra veti magát és az üveg asztalra esnek, ami szét törik alattuk.
    - Úristen, Milán. - kiáltok fel, és oda rohanok. Az a fiú ökölel üti. Próbálom leszedni róla, de ellök és ismét a padlón kötök ki, a kezem kicsit le horzsolódott. Leveszem a cipőmet és mind kettőt erősen el hajítom és a fejéhez vágom. Ekkor meghalok egy mély hangot.
    - Mi az ördög folyik itt.? Milán..! Hol a picsában van Milán.? - akkor látja meg hogy a földön verekszik azzal a másik fiúval. El kezd szaladni, át ugrik a kanapén pont Vera feje fölött, és leszedi a srácot Milánról. Addig üti mig az mozdulni sem bir már. Oda sietek Milánhoz.
    - Annyira sajnálom Milán. Jól vagy?. - kérdezem kicsit sem leplezve az agodalmamat.
    - Igen jól kösz. - olyan rideg és semleges hangon szól hozzám.
     - Igen, nyugi ez csak egy kis vér. És te jól vagy.? Olyan buta vagy, miért vetetted rá magad arra a fiúra.? - kérdezi kicsit már lágyabb hangon
    - Azért mert miattam történt ez az egész, és nem akartam hog miattam bárkinek is baja essen. Meg hát aggódtam is érted. - el fordítom a fejem, de meg fogja az arcomat és a szemembe néz.
    - Tényleg agódtál értem.? Akkor már csak ezért meg érte ez a verekedés- neveti el magát.
    - Igen, lehet hogy túlságosan is. Úgy látom nem is lett akkora bajod, ha igy viccelődsz ezzel. - mosolyodok el én is. Az arcára teszem a kezem és nézegetem miem sérülései keletkeztek. Közben folyamatosan beszélek hozzá. Aminek úgy látom kimondottan örül.
    - Amúgy ki az a fiú aki fél holtra verte azt a srácot.?
    - Ő Klaus a legjobb barátom.
    - Aha már értem miért üvöltötte folyton a nevedet.