Fucking love..

52.

31.Fejezet
                   • Milán •

El telt  két egész év, azóta meg született a kis lányom és az esküvőre készülünk Carmenel. Azt hiszem boldog vagyok, végül jól alakultak a dolgok. A barátaim sokáig nehezteltek rám amiért tökre tettem Lénát és én is sokáig utáltam magam miatta. De végül meg bocsátottak. Léna is meg bocsátott, legalábbis ezt mondta bár tudom hogy csak azért tette hogy a közös barátaink meg bocsáthassanak nekem. És most büszke apuka vagyok, lassan házas ember és már a kis családi fészkünk is lassan fel épül. Nem is kell ennél több.
    - Apa. - szalad oda hozzám Gina a kis hercegnőm. Fel kapom és a nyakamba ültetem úgy megyek tovább a konyha felé, ahol Carmen és Laura a szülinapi tortámat készítik.
    - Hmm... Jól néz ki. - adok egy csókot az én gyönyörű asznykámnak.
    - Kifelé, nem láthatod még. - kiált rám Laura és rám csap a konyha ruhával. Fel nevetek és fel megyünk a szobába.
    - Nézel mesét apával.? - kérdezem a kislányomtól és be fekszünk az ágyba.
    - Na és mit szeretne nézni apa hercegnője.? - Néha még mindíg olyan hihetetlen hogy van egy gyerekem. Pedig van és ő a mindenem.
    - Bogyó és babóca. - kiáltja és a mellkasomra hatja a fejét. Lehet hogy a bulizós estéimet fel váltotta a mese és a pelenka csere, a rajzolás és minden más ami egy gyerekkel jár, de nem csinálnám vissza ha tehetném se. El telt két óra és Gina el aludt. Csak gyönyörködöl benne, olyan gyönyörű, törékeny és az enyém. Imádok apa lenni.
Óvatosan át teszem a kis ágyába, és le megyek a többiekhez.
    - Boldog születésnapot. - kiáltják. A barátaim is itt vannak, sőt még Nat is el jött. Fura soha nem gondoltam volna hogy itt találkozok vele újra. De Zénó felesége szóval az én "barátom" is. Egyébként igen egy hónapja össze házasodtak nem voltam ott az esküvőn mert Párizsban volt meg amúgy sem akartam össze futni Lénával de utolsólag is sok boldogságot kívántam nekik.
    - Boldog szülinapot tesó. - ver hátba Klaus és át ad egy kis dobozt. Szépen van be csomagolva,biztos Vera csomagoltam be.
    - Köszönöm tesó. - mondom és le rakom az ajándékot az asztalra, majd később ki bontom.
    - Boldogat. - adnak át Zénóék is egy ajándékot.
    - Köszönöm szépen. Héj szia Nat, hogy vagy mostanába.?  - próbálok beszélgetést kezdeményezni vele, de nem hajlandó hozzám szólni. Végülis érthető, és örüljek hogy itt van nem.? 
    - A kocsiban meg várlak szivem. - meg csókolja Zénót aztán ki sétál az ajtón.
    - Hát tesó mi akkor megyünk. Holnap jön haza Léna Marcelel és meg sok a tenni való. - mondja mosolyogva.
    - Rendben haver akkor majd beszélünk. Csáó. - kezet fogunk és ő is el megy.
    - Ki az a Marcel.? - nézek Verára.
    - Miért akarod tudni.? - néz rám fel vont szemöldökkel.
    - Csak kiváncsi voltam, de bocs. - soha nem beszélnek előttem Lénáról meg ha kérdezek sem.
    - Ne legyél kíváncsi rá hogy mi van vele és arra se hogy kivel van vagy épp kivel nincs. - el vesz az asztalról egy muffint amit Carmen sütött,bele harap majd a kukába dobja még egyszer vissza néz majd ő is távozik. A kapcsolatom már vele se lesz soha olyan mint azelőtt. Tudom hogy ő csak azért próbál úgy tenni mintha meg bocsátott volna mert Klaus barátja vagyok.
    - Ne haragudj. Ő nem az a megbocsájtó fajta, főleg ha Lénáról van szó. De ne is törődj vele, csak nem csinalhatja ezt örökké. Viszont most utánna megyek, Boldogat meg egyszer tesó csáó. - meg szorítja a vállamat és ő is ki sétál az ajtón.
Persze van sok új barátom, de sajnos az nem ugyan az mintha a régi barátaimat kaptam volna vissza teljesen. Mindegy úgy döntöttem hogy ma bulizok a családommal és meg ünneplem a születésnapomat. Hisz csak egyszer huszonnégy az ember nem igaz.?