Amíg emlékszel rám ✓

13

BO

Bo fogadta a hívást, de szinte alig emelte a telefont a füléhez, Namjoon máris beszélni kezdett.

- Ne haragudj, hogy ilyen későn és ezzel zavarlak. Csak azt szeretném kérdezni, jogos-e a feltételezésem, miszerint Jungkook veled beszélt az előbb telefonon? 

Nem tudta mennyit árulhat el. Egyáltalán van-e oka titkolózni az előbbi telefonbeszélgetéssel kapcsolatban Namjoon előtt? Mit vonhat maga után, ha megtudja? Mindenekelőtt őszinte akart lenni és szerette volna, ha ő és Jungkook végre rendezik a problémáikat egymással. 

- Igen, a feltételezésed helytálló - kis nyomatékosítással fejezte be a mondatot, hátha Namjoon kapcsol, hogy nem kell ennyire hivatalosan beszélnie vele. - De minden rendben volt. 

- Nem értem, honnan tudta meg a számodat? Tőlem biztosan nem.

- Az történt, hogy ma össze találkoztunk az utcán és én döntöttem úgy, hogy felhívom. Nekem megvolt a száma. Beszélni akart, én pedig szerettem volna meghallgatni. 

Bo biztos volt benne, hogy Namjoon továbbra is fél információkat értett csak meg abból, amit neki mondott. Leült a fürdőkád szélére, miközben langyos vizet engedett magának. Sejtette, hogy ez nem lesz egy rövid beszélgetés. 

- Namjoon, nézd - kezdte halkan, jól átgondolva a szavait, hogy még véletlenül se lehessen félreérthető. - A saját döntésem volt. Mikor össze találkoztunk, látnod kellett volna az arcát. Muszáj volt meghallgatnom amit mondani akart. 

- És mire jutottatok, ha nem túl indiszkrét a kérdés?

- Te mindig annyira hivatalos vagy! - nevette el magát Bo. - Iszonyú bűntudata van, Namjoon. 

- Az nem rossz dolog az ő helyzetében. 

- Megkérdezte felhívhat-e néha és én beleegyeztem. Nem tagadom, én is örülnék neki, ha a jó oldalát is megismerhetném, mert úgy hiszem, Jungkook egy egészen rossz időszakában volt a múltkor és ez nem csak az ő hibája. De sokat változott, még így ismeretlenül is meg tudom állapítani. 

Namjoon nem mondott semmit, csak fújt egyet és megköszörülte a torkát, mint aki beszélni készül. Bo gyorsan megelőzte:

- Kérlek, egy kicsit legyél vele engedékenyebb. Nem vagyok én olyan gyenge, mint hiszed.

- Egy percig sem hittem azt, hogy gyenge lennél. Egyetlen pillanatig se - vágta rá Namjoon, Bo elmosolyodott. - De rendben, innentől ez a ti dolgotok, csak szeretném ha nem kerülnél megint kellemetlen helyzetbe. Apropó, ha megengedsz még egy kérdést...

- Lehetne, hogy nem úgy beszélsz velem, mintha a hivatalban lennénk? - vágott közbe Bo viccelődő gúnnyal.

- Honnan tudta Jungkook, hogy téged lát? Nem találkoztatok ezelőtt, ha jól emlékszem. 

Valóban, Bo-nak eddig ez eszébe sem jutott. Nem akart nagy feneket keríteni ennek, nehogy Namjoon ezután rögtön rohanjon és letámadja Jungkook-ot.  Szerette volna ezt a fiúval megbeszélni.

- Én köszöntem rá - hazudta monoton hangon. Sosem volt jó a hazugságokban. 

- Ó! Akkor jó, már azt hittem a fiú nyomozott utánad. 

Nyomozott volna? Bo-ban felébredt egy rossz érzés, de elnyomta magában. Nem! Jungkook-kal fogja ezt megbeszélni. Úgymond tiszta lappal indultak, hát nem így lenne ésszerű? 

- Ha nem haragszol most mennem kell, megengedtem a fürdővizem és holnap dolgozom.

- Persze, menj csak. Akkor még áll a szerda fél tíz?