Amíg emlékszel rám ✓

2.14.

JUNGKOOK

Elégedetten néztem, ahogy Bo eltűntet minden apró morzsát a tányérról. Nem kevés időt töltöttünk a fürdőszobában, érthető módon megéhezett. 

Általában nem agyalok ennyit amiatt, hogy izgalomba jövök valakitől. Mi sem természetesebb ennél. De most kénytelen voltam egy határt megszabni magamnak amíg Bo nem engedi meg, hogy átlépjem azt. Nem vagyok gondolatolvasó, a testbeszédéből értem mit szeretne. Megértettem, hogy mélyebb csókot szeretne mikor a kezei a tarkómnál fogva húztak közelebb hozzá, meg akart érinteni mert az ujjai betévedtek a pólóm alá. Tudtam milyen elhamarkodott döntést hozni miközben a vágy konkrétan elveszi az eszed és megvakít. Épp ezért nem tettem semmi többet annál, mint amit helyesnek véltem. Józan ész és higgadtság kellett ahhoz, hogy Bo döntést hozzon és nem tehettem mást, vártam. Az én kezeim csak a nyakát érintették, a combja oldalát ott, ahol nem fedte a gipsz. Nem tévedtek eddig általam felfedezetlen területekre. Tartottam magam. 

- Ma mit fogunk csinálni? - kérdezte, miközben egy szalvétával megtörölte a száját. 

- Nem ártana befejeznem azt a dalszöveget. Csak némi ihletet kellene találnom. 

- Hol találod meg? - elnevettem magam a kérdésén.

- Ez mindig más. Van, hogy egy hely vagy személy ihlet meg, máskor egy külső behatás amire nem számítok. Váratlanul jön. 

Elvettem előle a tányért, betettem a mosogatóba és segítettem neki felállni, hogy bemehessünk a szobájába. A földön lévő plédet és párnákat kezdte összeszedegetni, jelezve, hogy nincs rájuk szükségünk többé. 

- El kell intéznem néhány telefont a munkahelyem és az egyetemi tanulmányaim miatt. Nem hinném, hogy egyhamar végzek, szóval ha gondolod és szükséged van térre az ihlet szerzéshez, menj el sétálni egyet.

- Nem vagy az utamban, Bo. 

- Rád férne egy kis friss levegő. Mikor edzettél utoljára? - szórakozottan rácsapott a felkaromra. - Ezek az izmok nem a délutáni filmezésektől és popcorn zabálástól lettek itt.

Rá akartam vágni, hogy ismerek egy jó alternatívát a kardió edzésre, de nem tettem. A nyelvemre haraptam, mielőtt elkezdtem volna előkeresni egy melegítőt és egy pulóvert. Szükségem volt a mozgásra, le kellett vezetnem az újra felgyülemlett - és talán soha el nem múló -, szexuális frusztrációt amit Bo mellett éreztem és ami kicsit sem volt rossz. Csak egyszerűen kezdett megőrjíteni.

NAMJOON

Sejin délelőtt átküldte a helyet és az időt, ahol megejthettem a találkozást Minsoo-val. Készülődés előtt és közben is folyamatosan próbáltam elérni Yoongi-t, aki nem volt hajlandó fogadni egyetlen hívást sem. Úgy döntöttem a találkozó után újra megpróbálom és felhívom a  többieket is, hogy mennyit tudnak róla. Taehyung elég sokat, a kérdés csak az, nekem miért nem akarta Yoongi elmondani ezt. 

Hívtam magamnak egy taxit, bemondtam a címet és türelmetlenül, ideges ujj ropogtatásokkal vártam, míg meg nem érkeztünk. A hely nem volt messze Minsoo ügynökségének épületétől. Kifizettem a sofőrt és egyenesen besétáltam az épület ajtaján, mit sem törődve a kíváncsi tekintetekkel. Továbbra is magamon hagytam a napszemüveget és a maszkot, felsétáltam a második emeletre, bekopogtam a hatvanhetes szobába majd zsebre tett kézzel az ajtóval szemközti falnak dőltem. Nem kellett sokat várnom. 

- Hát itt vagy! - Minsoo nem változott semmit, külsőre legalábbis. A haját magasra felkötötte, ruhája térd fölé ért és itt-ott meggyűrődött már. Ennek ellenére Minsoo épp olyan szép volt, mint amilyen mindig is. Kár, hogy belül romlott a nő. 

- Nem maradnék sokáig, nyilván nincs ellenedre. 

Besétáltam mellette a szobába, meg sem várva amíg beinvitál. A formaisághoz nem volt hangulatom. 

- Térjünk is egyből a tárgyra, ha lehet. 

- Hogy van Jungkook? - megdörzsöltem az orrnyergem. Minsoo kérdése váratlan volt, nem értettem miért kérdezi. 

- Az az ő dolga. Itt a kérdés az, miért akarsz vele beszélni? Eleget mondott a világnak miattad, nem kell a közreműködésed az életében. 

- Pont erről szeretnék vele beszélni. Hogy bocsánatot kérjek tőle. 

Hangosan elnevettem magam, levettem a fejemről a sapkát és a szoba közepén lévő ágyra hajítottam. Kezdett felidegesíteni, pedig alig két perce érkeztem meg. 

- Azzal már elkéstél, nem gondolod? Igyekszik összeszedni magát és a visszatérésre fókuszál. Az élete kezd egyenesbe jönni és nem hiányzol belőle. 

- Együtt van a lánnyal, igaz? - Minsoo cseppet sem tűnt meglepettnek. - Ha úgy vesszük, nekem köszönhető.

- Ahogy az is, hogy ideiglenesen fel kellett oszlatni a bandát és most azon vagyunk, nehogy egy  tag elszerződjön tőlünk. Ez mind neked köszönhető. 

Komolyan nem értettem a ittlétem okát. Ezen nincs mit ragozni, Minsoo nem beszélhet Jeongguk-kal. 

- Felnőtt ember. Eldöntheti mit akar és mit nem. Bocsánatot kérnék tőle, semmi mást. Felőlem az a lány is ott lehet, ha ez a feltétele annak...

- Az ki van zárva! - csattantam fel mérgemben. - Nem mehetsz Bo közelébe! Nem engedem!

- Nem engeded? - most rajta volt a sor, hogy hangosan elnevesse magát. 

Ne pofozd meg, Namjoon! Mégis csak egy nő. Legyen benned tartás! 

- Mit akarsz? Pénzt? Nincs egyikőnknek sem ideje erre a színjátékra amit folytatsz, ráadásul kurva szarul csinálod. 

- Nincs szükségem pénzre. Ami nekem kell, az egy lehetőség, hogy jóvá tegyem amit elszúrtam.

- Ahhoz minden erőlködésed kevés - mondtam ridegen. Minsoo elfordult tőlem, az ablakra szegezte a tekintetét. 

- Csak ennyit szeretnék. Átadod ezt Jungkook-nak, vagy őt is az ügynökségnek kell felkeresnie? 

Zsákutcába kerültem. Egyik lehetőség sem volt megfelelő. Erre a kérdésre nem létezett jó válasz. 

- Várnod kell. Hajlandó vagyok szólni neki, de nem azonnal. 

- Az idő véges, Namjoon. Ezt te tudod a legjobban - volt valami Minsoo-ban, amitől érettnek és igazi, felnőtt nőnek tűnt. Talán a vonzereje, a kisugárzása tette, ahogy határozottan és nyíltan beszélt. Ugyanakkor ez elrettentő is volt. Minsoo tipikusan olyan nőt testesített meg, akitől jobb ha távol tartod magad. 

- Viszlát, Minsoo. - mondtam, majd hátat fordítva neki, kisétáltam a szobából. Egyetlen percet sem voltam hajlandó tovább rá pazarolni. 

Leértem az épület elé, intettem egy taxinak és a következő percben már úton voltam az ügynökség felé. Előkerestem Taehyung számát, szinte azonnal felvette. 

- Mikor jössz vissza Szöul-ba?

- Holnap reggel. 

- Vissza kell jönniük a többeknek is, de arra kérlek titeket, ne szóljatok Jeongguk-nak. 

- Jeongguk? Mióta hívod így? 

- Rám ragadt. Hosszú történet. Sikerült beszélned Yoongi-val? 

- Nem, ezek szerint neked se. A szüleit viszont elértem, azt mondták Yoongi három napja vissza jött Szöul-ba. Nem veszi fel a telefont egyikőnknek sem. Mindenki próbálta már elérni. 

- Nem - Yoongi nem tőlünk várta a hívást. - Jeongguk még nem próbálta.