Amíg emlékszel rám ✓

7

JUNGKOOK

Tarkóján összefont kézzel feküdt az ágyában és a plafont bámulva dúdolt. Nem tudta mit, de kicsit megnyugtatta, bár csak átmenetileg. Rengeteg gondolat és érzés kavargott benne, már-már beleszédült ezekbe és legszívesebben hányt volna, hátha megkönnyebbül. 

Mit hitt? 

Kezdte végre érezni a tetteinek súlyát, mégis miért könnyebbülne meg könnyen? Meg sem érdemli. 

Az ajtaja váratlanul vágódott ki, ijedtében felkiáltott és a párnájáért nyúlt, hogy hozzá vágja ahhoz, aki rátört. De amint meglátta Namjoon-t, a gyomra összerándult. A pillanatnyi nyugalom azonnal szertefoszlott, mintha ott sem lett volna. 

- Van rám öt perced - ez nem is kérdés, inkább kijelentés volt Namjoon részéről. Jungkook-nak azonnal eszébe jutottak az előző este emlékei, csak szó nélkül bólintott. - Nyilvánvaló, hogy a nyilvánvalót nem vesszük észre legelőször. Te írtad be Minsoo számát a telefonodba, vagy ő? 

- Minsoo számát...?

- Ami igazából nem az övé, mint azt tudjuk. 

- Diktálta. 

- Egészen biztos vagy abban, hogy nem hallottál vagy ütöttél félre egyetlen számot sem? 

Lefagyott a kérdéstől. Tudta, hogy fel kell idéznie azt a napot pontosan, amennyire lehet. Az asztalnál ülve közel hajolt a lányhoz, suttogva beszélgettek és mikor a keze betévedt Minsoo szoknyájának pereme alá, a lány felajánlotta, hogy megadja a számát, amin később is bármikor elérheti és az ügynöksége nem ellenőrzi a  hívásait. De azóta...

Sietve a kezébe vette a telefonját és a hívásnaplóban kezdett kutakodni. 

- Nem lehet igaz! 

Minsoo-t csak a korábbi telefonszámán tudta elérni továbbra is Vasárnap óta. Arról a számról hívta vissza, miután annyi üzenetet küldött neki. Mert a másik, amit megadott, nem az övé. 

- Fel tudod végre fogni azzal a minimális eszeddel, hogy mi történt? - Namjoon rideg hangon szólt hozzá. Jungkook a telefonját szorította és próbálta összeszedni magát, hogy egy értelmes mondatot kipréseljen. 

- Fel, én már...

- Talán ha nem azzal gondolkodsz, ami a lábad között van, ez a sok szar nem zúdul a nyakadba. Ahogy máséba se. Akkor talán nem nehezíted meg egy ismeretlen lány életét, akinek amúgy is megvan a maga baja ezen kívül. 

- Bocsánatot fogok kérni tőle. Nem tudom még hogyan. Nem válaszol az üzeneteimre se...próbáltam...

- A bocsánatkérésed ide már önmagában kevés. Tudod mi a baj? Ő nem haragszik rád. Ahhoz túl jó ember. De a legfontosabbat sikerült elvenned tőle, ez pedig az emberekbe vetett bizalma. 

- Mégis hogyan...?

- Nem bocsánatot fogsz kérni tőle. Küzdeni fogsz azért, hogy újra bízzon másokban. Nem tudom hogy éred ezt el, de megteszed. A te dolgod és ha nem teszed meg, repülsz.

- Micsoda?

Namjoon mélyen beszívta a levegőt és határozottan a fiúra nézett.

- Jól hallottad. Rendbe hozod azt, amit tönkretettél, különben ki leszel rúgva a bandából. 

~*~

A mai gyors meeting-ek és fotózás után Jungkook visszament a szobájába és magára zárta az ajtót. A telefonja nem jelzett üzenetet, nem kapott választ Bo-tól. Állandóan azon agyalt, mégis mit kellene tennie? Hogyan fogjon neki az egésznek? Borzasztó volt, ha bocsánatkérésre került a sor vagy be kellett ismernie a hibáit. Most viszont minden büszkeségét félre kell tennie. Ami azt illeti, szart a büszkeségére. Ez már nem erről szólt. 

Újabb üzenetet küldött.

Jungkook: Csak pár szót szeretnél váltani veled, amikor neked jó. 

Nem tartotta kizártnak, hogy erre sem kap reakciót a lánytól. 

Az órájára nézett, hamarosan hat óra. A Minsoo-val való találkozást nem mondta le, így legalább biztosan lesz alkalma beszélni vele. Van miről. 

Lezuhanyzott, átöltözött és sapkáját a homlokába húzva lesietett a forgalmas utcára, ahol már a sofőrjük várta. A szálloda címét előkereste az üzenetek közül, amit még Minsoo tegnap este küldött át neki, majd lehúzta az ablakot, hogy némi friss levegőhöz jusson. Úgy érezte megfullad. 

Hat előtt pár perccel érkezett meg. Beszaladt a recepcióhoz, megmondta mért és kihez jött. Egy másodpercig átfutott az agyán, hogy Minsoo talán most is felültette, de a recepciós készségesen megmutatta, merre induljon. Négy emeltnyi liftezés után végig sétált a folyosón és bekopogott a négyszáznyolcas szobába. 

A telefonja ekkor megrezzent a zsebében, de mielőtt megnézhette volna miért, az ajtó kitárult.