Amíg emlékszel rám ✓

15

TAEHYUNG

Kim Taehyung álmosan morogva csapott a telefonjára, ami egyre hangosabban ismételte az ébresztést. A készülék nem hallgatott el, csak még hangosabban rákezdett. 

- Jézusom! - oda nyúlt, feloldotta a képernyőt és a hang elhallgatott. Hamarosan már a fürdőszobában volt, felvette a ruháit, arcot és fogat mosott majd kisebb-nagyobb gonddal megcsinálta a haját. Nem foglalkozott vele sokat, a mai próbák során úgyis ezer felé fog állni a frizurája, minek öljön bele több melót? 

A telefonját és egy csomag rágót a zsebébe süllyesztett, majd elindult a konyha felé. Mindig is annak a híve volt, hogy reggeliznie kell a próbák előtt, így jobb teljesítményt nyújt, mintha üres gyomorral kezdene. Nagy volt a csönd, szokatlanul nagy de ez nem sokáig kötötte le a figyelmét. Elmormogott egy káromkodást, mikor észrevette, hogy a tegnap meghagyott tápióka pudingja nincs a hűtőben. Az átkozott, bélpoklos Seokjin! Kivett egy előre csomagolt sushi-t a hűtő egyik szekrényéből és lázadva az eddigi szabályok ellen, feltűnően megindult vele a próbaterem felé. Majd most megmutatja a hyung-nak, hogy nem csak ő eheti meg más reggelijét. 

Elhaladt a földszinti mosdók és üres irodák mellett, bekanyarodott a folyosón jobbra és már ott is volt a próba teremnél. Egyedül ő. 

- Hol vannak? - ránézett a telefonja kijelzőjére, fél kilencet mutatott. Oda lépett a beosztás mellé, ami a terem ajtaja melletti parafatáblára volt kitűzve. - Ó, hogy az a...! 

 Egy órával korábban kelt és jött le, mint kellett volna. Duzzogva vissza indult a szobájába, kisebb kitérőt téve, hátha valami véletlen folytán Seokjin szembe jön vele és akkor megmutathatja neki, milyen jó reggelit szerzett magának. Nem sok kiszűrődő hangot hallott, egyedül Sejin irodájából jöttek zajok. Nem szép dolog a hallgatózás, de Taehyung kíváncsi természettel lett megáldva, ezért elkezdte bontogatni a sushi-t, mint aki épp akkor döntött úgy, hogy megeszi, és lassabbra vette a tempót. 

- Igen, a papírok itt vannak, de még nem beszéltem vele róla. Volt egy kisebb incidense egy ismeretlen lánnyal...gondoltam, hogy tudsz róla...nem, már minden rendben... - milyen papírok? 

Ajtó csapódás ütötte meg a fülét, Taehyung behúzódott egy fal mögé. Kevés dolog kínosabb annál, mint mikor lebuksz, miközben hallgatózol. De Sejin Jungkook-ról beszélt és hallani akarta.

- Azt hiszem még várnék vele, úgy látom kezdi összeszedni magát. Miért robbantsam szét őket, ha nem érné meg? Talán csillapodnak a kedélyek. 

Szétrobbantani? Őket?

- Persze, úgy gondolom mind a heten tudnák kamatoztatni a tehetségüket külön-külön is. De most vannak a csúcson, és mindenkinek akadnak mélypontjai...tudom, neki kicsit sok volt az utóbbi időben...egyetértek, de idő kell. 

Külön-külön? Idő kell? 

- Én így együtt látok bennük több potenciált. Nem...talán ő már gondolt szóló karrierre...igen, helyt tudna állni, viszont...

Taehyung hátrahőkölt. Túl sokat hallott, a fejében zavarosan kavarogtak az eddig hallott beszélgetés részletei. Szóval ez Sejin terve velük? Ez folyt a háttérben, miközben ők vért izzadva próbáltak naphosszat és feszültségeket igyekeztek elsimítani maguk között? Ezt látná az ügynökség megoldásnak?

- Hé, az az én kajám! - Seokjin ordítva közeledett felé, de Taehyung meg sem próbált menekülni. Földbe gyökerezett a lába a hallottaktól. 

Ki akarják dobni őket egy olyan incidens miatt, amiről hatan még csak nem is tehettek? Egy ember hibája miatt szenvedjenek mind? Pontosabban Jungkook kivételével. Taehyung-ot elöntötte a düh. Egy olyasvalakinek, aki számtalan kényes, kimagyarázhatatlan szituáció elé állította őket és a legkevésbé sem foglalkozott sokszor a karrierjükkel, arany tálcán kínálnak majd egy ilyen lehetőséget? Mit kapna vele? Koncert turnét, szóló album bemutatókat, olyan lehetőségeket, amik mindannyiukat megilletnék?