Amíg emlékszel rám ✓

2.15.

NAMJOON

Aligha jöhettek volna össze jobban a dolgok. Átlátni a tennivalókat és a következményeket ebben az egyre növekvő káoszban kezdett lehetetlenné válni. Mikor a karrierünk kezdetén engem választottak leader-nek, nem gondoltam, hogy az ilyen nyomással és felelősséggel jár majd. Még ha mindenkinek ugyan annyira is kell részt vennie a problémák megoldásában, a kiküszöbölésükben, mindig is úgy éreztem nekem kétszer annyit kell ebbe belefektetnem. 

Miközben úton voltam a dorm-ba a cuccaimmal - meg azzal az elhatározással, hogy igenis vissza költözök az ügynökség akarata ellenére -, a kezemben szorongattam a telefonom és vártam, hogy valami csodával határos módon Yoongi visszahív. Vagy legalább csak az üzenetekre reagált volna, az istenért! 

Egy órával később már a szobámban pakoltam. Furcsa volt vissza jönni ide úgy, hogy a többiek még nincsenek itt. A tudat, hogy Jeongguk viszont a városban van, Yoongi-val együtt, még inkább megnehezítette ennek az átmeneti egyedüllétnek az elfogadását. 

Megkértem Taehyung-ot, Minsoo-t és Sejin-t is, hogy ne szóljanak Jeongguk-nak semmiről, most mégis abba a kényszerhelyzetbe kerültem, hogy nem várhattam vele tovább. Minden körülötte forgott, az egész szituáció amibe belekeveredtünk, ő róla szólt, ahogy korábban is így történt. A botrány a nemi erőszak vádjával, az átmeneti feloszlásunk és az ezek előtt történő, egyre csak gyarapodó kisebb összeomlásaink is Jeongguk-tól függtek. Ő volt az, aki kezdett szétesni és magával rántott minket. Ám az elmúlt időszak építette, formálta a személyét, Bo-val végre megtalálta azt a valakit aki mindig is lenni akart. Mindez egy szempillantás alatt ismét romba dőlhet, ha nem vigyázunk eléggé. 

Leültem az ágy szélére, hallgattam a csendet és mérlegeltem. Esélyeket latolgattam, variációkat vettem át fejben de egyik sem volt túl kecsegtető. A telefonomban lassan előkerestem Jeongguk számát és hívtam. Tisztában voltam ennek a beszélgetésnek a súlyával, mégsem tehettem ellene semmit. 

- N-Namjoon? - lihegve szólt bele. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy talán az egyik olyan percben zavartam meg amikor Bo-val volt, aztán a gondolat már el is szállt. Ha Jeongguk Bo-val van, minden figyelmét neki szenteli. 

- Lenne pár perced? 

- Igen. 

- Hol vagy most? 

- Futottam pár kört a parkban, épp sétálok vissza Bo lakásához. 

Jobb is, hogy nincs mellette a lány. Ez a beszélgetés négy fül között is elég nehéz lesz.

- Örülnék, ha nem lenne társaságod még egy kicsit. Sőt, talán az lenne a legjobb ha leülnél valahova. Pár perc mégis kevés lesz. 

JUNGKOOK

Ismertem Namjoon-t, csak akkor beszélt komolyan ha valóban olyan dologról volt szó. De ez a hangneme az eddigieknél is szokatlanabb volt. Vészjósló. Leültem egy padra a park egyik eldugottabb részében. 

- Hallgatlak. 

- Nem akartam ezeket elmondani neked, hogy őszinte legyek. Sőt, mindenki mást is megkértem akik már érintettek ebben. Túl jól megvagytok most Bo-val és...

- De ezek szerint ez nem várhat tovább. Szóval? - ha Namjoon elhallgat a mondandója előtt, az már tényleg aggodalomra ad okot. 

- Yoongi alá akar írni egy szerződést. Nem tudni melyik ügynökségnél, azt sem, hogy miért. Vagyis van némi sejtésem az utóbbiról. Taehyung beszélt a szüleivel, Yoongi egy ideje már vissza jött Szöul-ba, de nem veszi fel a kapcsolatot senkivel, elérhetetlen. Van egy sanda gyanúm, hogy tőled várja a hívást.