Amíg emlékszel rám ✓

2.19.

JUNGKOOK

A teremben lévő összes személy egyszerre fordult Yoongi irányába. Az ő keze tűnt el a magasból, ő akarta vissza vonni a szavazatát a terv elfogadásával kapcsolatban. Értetlenül álltam a szituáció előtt, ugyanakkor dühös is voltam rá, amiért hezitált és újabb okot adott a feszültségre. Minsoo szúrós szemekkel figyelte, oldalba lökte picit, hogy magához térítse. De Yoongi teljesen magánál volt. 

- Annyit tennék hozzá ehhez - szólalt meg kisvártatva. -, hogy én kész vagyok aláírni bármit, még ha ti nem is. 

- Sose hazudtál valami jól - mordult fel Jimin. - A vak is látja mi folyik itt.

- Én azt látom, hogy ti egy barátotok útjába akartok állni. Mi lenne ha elfogadnátok, hogy a bandátok nem ad elég teret az ő tehetségének? - csattant fel Minsoo tettetett felháborodással. - Nagyobb szabadságra van szüksége, hogy kiteljesedhessen. 

- Ezeket a feltételeket itt - gyűrte Jimin össze a korábban az asztalra hajított példányát. - te ne merd szabadságnak nevezni! Az egész arra megy ki, hogy némi plusz hírnévhez juss, és mivel korábban ez Jungkook-kal nem működött, találtál egy másik naiv tagot, akit ellenünk fordíthatsz - azzal minden Minsoo iránti tiszteletét beleadva a lány felé hajította a galacsint. Kitört a káosz.

Egyik fejes ordított a másikkal, Sejin higgadt próbált maradni de kezdte elveszíteni a türelmét. Az ő nyugodtságával együtt csökkent az én elhatározásom. Egybe akartam tartani a bandát, újra egységgé edzeni. Tudtam, hogy ez nem lesz könnyű menet, de ekkora ellenállásra nem számítottam. Nem kalkuláltam bele Yoongi félresiklását és az ügynökségek egyet nem értését. Egyszerűen lehetetlen volt minderre felkészülni. A feje tetejére állt a világ, heves vitákból állt a megbeszélés. 

Bo nyugtalanul mocorogni kezdett mellettem. Még utoljára körbe néztem mindenkin, aztán felálltam, magamra vonva a figyelmet. 

- Nem számít, hogyan dönt a banda. Úgy gondolom a legnagyobb ballépést már valaki megtette közülünk és sehogy sem jöhetnénk ki számunkra jól ebből az egészből. Emlékszem a hibákra, amiket elkövettem és arra is, hogy mindenki megszenvedte a következményeit. De nem tehetjük meg ezt. Ezek a sorok itt - emeltem magasba a tervezetet és a szemük láttára téptem ketté -, meghazudtolnának minket. Ebben nem veszek részt. Ha az ügynökség úgy látja jónak, hogy belemegy egy ilyen elcseszett elgondolásba, ám legyen. Csak tegye nélkülem. 

Hallottam Jin kicsit sem visszafogott káromkodását és a többiek elégedett hümmögését. Sejin is csatlakozott hozzájuk, pedig jól tudta mivel fog járni, ha a rajtam kívül más is ugyan így tesz. Sőt...Sejin mindvégig tudta, hogy ez lesz. Nem látszott meglepettnek, ő felkészült.

- Egyet kell értsek. Amennyiben elfogadásra kerül a tervezet, én kilépek - szólalt meg Namjoon. 

- Ahogy én is.

- És én is. 

- Meg én is - Hoseok, Jin és Taehyung válasza igencsak felrázta a kedélyeket. Mind Jimin-re néztünk, aki kínjában elnevette magát.

- Ne nézzetek így rám! Egyértelmű, hogy nem maradnék. 

Felvont szemöldökkel vártam, hogy valaki végre megszólaljon. Minsoo drámai sóhaj közepette fordult Yoongi-hoz és valamit a fülébe súgott, amire a fiú egy éles pillantással reagált. 

- Esetleg továbbra is itt szeretnénk ücsörögni, vagy lezártnak tekinthetjük ezt a témát? - kérdezte Jimin unottan. 

Éreztem a szavaim súlyát és azt, mekkora befolyásom is van a történtekre. Nem tudtam vajon ha ülve maradok és csöndben szemlélem a dolgokat, a többiek akkor is úgy döntenek-e, ahogy én. De mindezek után egy szikrányi kétségem sem maradt afelől, hogy jó döntést hoztam. Harcoltam értük, küzdöttem a mi igazunkért és az ügynökség egy vállvonással a szőnyeg alá söpörhet mindent. 

Bo-ra néztem. A lány most Namjoon-nak mondott valamit, majd vissza fordult felém és a szemembe nézett. Ha egy világom megszűnik, egy másik tárt karokkal várna és nem léteznék másnak, csak őérte. De ez nem azt jelenti, hogy nem folytathatnám azt, amit a csapattal befejezni készülök. Ez nem a vég, egyikőnk számára sem. Valami új kezdődhetne el, ami lehet, hogy még jobb lenne. 

- Én készen állok a kilépési szerződés aláírására. Hát maguk? 

~*~

- Mit ülnek ennyit rajta? Egy sima igen vagy nem is megtenné - Jin faltól falig sétált, idegességében a pulóverét rángatta amíg az már ki nem nyúlt és nem lógott rajta úgy, mintha legalább két mérettel nagyobb lett volna. - Nem mellesleg, ti is láttátok Yoongi arcát nem? Mint aki nincs is tudatában azzal, mire készül. 

- Hazudott, mikor azt mondta, aláírná az új szerződést - Hoseok kijelentésével mind egyetértettünk.

A konyhában ültük körbe az étkezőasztalt, Bo előtt egy bögre tea gőzölgött de nem nyúlt hozzá. Másik oldalán Jimin foglalt helyet, vele elegyedett szóba és láthatóan nagyon jól elbeszélgettek egymással. 

- Nehezen hiszem el, hogy tényleg feladjuk ha úgy dönt az ügynökség - Namjoon-nal együtt én sem akartam elfogadni ezt a tényt. Igazság szerint senki sem, de ő volt az első, aki először kimondta a feladjuk szót, mióta kijöttünk a tárgyalóteremből. Sejin lent maradt, ahogy Yoongi és Minsoo is. Nem tudtuk mit beszélnek és azt sem, meddig tart még. 

- Mihez kezdenétek, ha úgy alakulna? - kérdezte Bo alig hallhatóan. Hoseok és Jimin egymásra néztek. 

- Táncot oktatnánk. Egyszer már beszéltünk erről, amikor még poénnak is rossz volt ez a lehetőség. Nyitnánk egy stúdiót, saját tánciskolát. 

- Ennél eredetibbek nem is lehetnétek - Jin csipkelődésétől Taehyung szája is megrándult. - Színészkednék, egyértelmű. Meg kipróbálnám magam egy főzőműsorban. 

- Előre sajnálom a zsűrit - Jimin-en volt a sor, hogy beszóljon. 

Mindenkinek volt egy terve, elképzelése a banda utáni életre. Namjoon producerként folytatná tovább, dalokat írna más előadóknak és persze nekünk is, amennyiben szólózni támadna kedvünk. Taehyung a modellkedést mondta, majd mindannyian felém fordultak. Mielőtt szóra nyithattam volna a szám, kopogtak a konyha ajtaján és Sejin lépett be. 

A korábbi átmeneti jókedv elpárolgott, komollyá váltunk. A légkör lenehezült, minden idegszálam megfeszült azoktól a kimondatlan szavaktól, amiket Sejin-től vártunk. Az ő kezében volt a jövőnk.

- Adjatok két percet, mielőtt bejelentem, hogyan döntött az ügynökség. Szeretném ha meghallgatnátok. 

Nem vágtunk a szavába, nem siettettük. Ez neki is épp olyan nehéz volt, mint nekünk. 

- Mikor belevágtam ebbe a szakmába, álmaimban sem gondoltam, hogy ilyen remek csapat menedzsere lehetek. Szó se róla, okoztatok némi fejtörést mindannyian, de azt hiszem, kellően megtanultátok a leckét és minden tekintetben készen állnátok tovább lépni. Ezért nem aggódok miattatok. Együtt nőttetek fel és öröm volt ezt végig nézni idáig - az első ember, aki szipogni kezdett, Jin volt.

- Ne röhögtess már! - csapott a hátára Hoseok, de neki is nehéz volt visszatartani a könnyeit. Ez volt a mi egyik közös jellemzőnk. A túlhajszoltság, a megfelelési kényszer és a szenvedélyünk érzékenyekké tettek minket. 

- Az ügynökség döntése a következő - Bo közelebb férkőzött hozzám, jobb karommal átfogtam a vállát és próbáltam erőt gyűjteni belőle a következő szavakhoz. - A banda hivatalosan hat taggal folytatja tovább az útját. Min Yoongi átszerződött egy másik ügynökséghez, ahol szóló karrierbe kezd és minden további kötelezettség vállalás nélkül kilép a bandából. 

Ez volt az a pont, ahol nem tudtam eldönteni mi is játszódott le bennem. Előre görnyedve támaszkodtam az asztalra, arcomat elrejtve a többiek elől és azon voltam, hogy levegő juthasson a tüdőmbe, ami most ólom súllyal nyomta a mellkasom a szívemmel együtt. 

Nyertünk, de közben vesztettünk is. Az öröm nem volt felhőtlen, egyikünk sem ugrott fel és nem ölelkeztünk a hír hallatán. Csalódottak voltunk. Egy fél pillanatig mind elhittük, hogy Yoongi meggondolhatja magát, mégsem tette. Ketté váltak az útjaink és a legkisebb esély is elmúlt arra, hogy valaha újra keresztezzék egymást. 

°°°

Holnap évadzáró!