Amíg emlékszel rám ✓

3.2.

3 héttel korábban

JUNGKOOK

A csípőjébe kapaszkodtam, miközben ő egyik kezével a kád szélét markolta, a másikkal pedig a tarkómnál fogva húzott közelebb magához. Minden hevesebb mozdulatunknál víz ömlött ki, eláztatva a padlót és a kilépőt. Felelőtlenség volt, amit csináltunk és tudtuk, mit kell majd tennünk ezután de abban a fél órában nem törődtünk vele. Álmomba se hittem volna, hogy Bo-nak létezik egy ilyen vad oldala is. Bal kezem, ami eddig a derekát szorította, most felkúszott a hátára és gyengéden meghúzva a haját, szabaddá tettem a nyakát és nedves csókokat nyomtam a bőrére. 

Fél perc sem telt el, mindketten egyszerre engedtük szabadjára, ami ki akart törni belőlünk. Pihegve borult a mellkasomra, a lábai még remegtek és a vállaimba kapaszkodott. 

- Megőrjítesz - mormoltam a fülébe. Kuncogott. 

- Gondolj bele, egy gyerek mennyire megőrjítene.

- Szeretem a gyerekeket, kivéve mikor visítanak. Olyankor idegesítőek. 

Bo felemelte a fejét, mosolyogva nézett rám. 

- Hát, jobb akkor, ha megelőzzük a bajt.

Most

JUNGKOOK

Kedves emlékkép lett volna, csak túlságosan valóságossá vált az, amiről beszéltünk. Elnézve őt, ahogy ismét álomba merült - remélhetőleg jobba, mint amilyen a való világ volt -, nem értettem az előbbi viselkedésemet. Saját magamat is megleptem, mikor elhúztam a kezemet előle. Rosszul esett neki, de nekem is azok a szavak, amikről ugyan nem tudta, hogy rosszak, mégis meg kellett cáfolnom őket. Még abban a hitben tért magához, hogy terhes. Az én gyermekemet várta. Huszonkét évesen apává válni egy nagyon korai, ugyanakkor felelősségteljes és örömteli esemény lett volna. Annak ellenére, amit a fürdőkádban feküdve beszéltünk, nem jelentett volna akadályt. Nem jelenthetett. 

De vajon megfordult a fejében az, hogy én esetleg nem akarok apává válni? Hitte rólam, hogy az elvetetés mellett döntenék? Mi van, ha ezek voltak az első gondolatai a tesztelés után? Félt akár egy pillanatig is emiatt?

- Szia - Jimin lépett be a szobába, kezében egy zacskó keksztörmelékkel. - Ezt nektek hoztam, de...szóval kicsit viharvert lett.

- Kösz. 

Szerencsére Jimin értette a hangsúlyom, a tömör válasszal nem lerázni akartam. Örültem, amiért bejött, akárcsak Namjoon-nak és - ahogy az előbb kintről behallatszottak a hangok -, a többieknek is. Egy ilyen balesetre senki sem számított. Erre nem lehetett előre készülni. 

- Szeretnéd, hogy intézzünk valamit? 

- Igen - elővettem a lakás kulcsát a zsebemből és Jimin-nek adtam. - Pakoljátok össze a cuccom és vigyétek el a dorm-ba! 

~*~

Mire Bo ismét magához tért, minden holmimat elvitettem a lakásáról. Az ő cuccaival ezt nem tehettem meg, előtte beszélni akartam vele. 

- Fáj valamid? - kérdeztem, közben kisimítottam egy tincset a homlokából. Buta kérdés volt. 

- Haza akarok menni. 

Összeszedtem magam amennyire tudtam, mielőtt belekezdtem volna a beszédbe.

- Én vissza költözök a dorm-ba.