7:00AM
SZERDA
Jungkook dörömbölésre ébredt, valaki őrült módjára ütötte a szobájának ajtaját. Álmosan felkelt, ügyet sem vetve a folyamatosan rezgő telefonjára.
- Nyisd ki, de azonnal! - Kim Namjoon, a banda vezére próbált meg betörni hozzá. Jungkook kinyitotta az ajtót és egy - szinte már vibrálóan -, ideges férfi nézett vissza rá. - Mégis mit képzelsz?
Befurakodott a szobájába és dühösen becsapta maga mögött a szoba ajtaját, mielőtt Jungkook megtehette volna.
- Mi ez a tegnapi poszt?
- Az - Jungkook lassan magához tért, össze szedte a tegnapi nap emlékeit. - Az egy kis tévedés.
- Tévedés? Ennek neveznéd azt, hogy kiírod valakinek a telefonszámát egy erős célzással? Tudod én minek nevezném ezt?
- Nagy tévedés? - Jungkook alig bírta vissza tartani a nevetést, mégis kellemetlenül érezte magát.
- Lavina. Egy lavinát indítottál el valaki ellen. Nem tudom tisztában vagy-e a hírnév fogalmával, csupa kontra és pro, de te most messzire mentél.
A fiú fülét megütötte a telefonjának rezgése, hirtelen eszébe jutott a megbeszélt reggeli Minsoo-val.
- Erre most nincs időm.
Besietett a fürdőszobába, mielőtt Namjoon válaszolhatott volna neki. Sejtette, hogy bandatársa akkor is a szobában lesz, mikor ő kimegy, de akkor is készülődnie kellett. Nem késhetett el.
- Kinek a telefonszáma? - ahogy gondolta, Namjoon az ablak előtt állt, karba tett kézzel és ugyan olyan dühösen.
- Csak egy ismeretlené.
- Csak egy ismeretlené? Ilyet nem csinálhatsz! Túl sok van már a rovásodon.
Jungkook szó nélkül felvette a cipőjét, a telefonját a zsebébe csúsztatta. Egy pillanatig megbánást érzett, majd vissza rángatta magát az elégedettséghez. Bo tehet erről!
- Ne szólj bele olyanba, amihez semmi közöd!
8:02AM
A napsugarak ébresztették Bo-t. Valamikor éjjel 3 körül sikerült elaludnia, pontosabban álomba sírta magát. Nehéznek érezte a testét, a szemei megdagadtak a sok sírástól és kiszáradt a szája. A telefonja továbbra is darabokban hevert a szoba másik végében.
Felállt, megigazította a pólóját, ami lecsúszott a vállán. A darabokhoz lépett, a legkevésbé sem sietősen össze rakta egy egésszé és egy betört képernyőjű mobil lett a végeredmény. Bekapcsolta, közben a konyhába ment, hogy vizet igyon. A folyadéktól magához tért, a konyhapultnak támaszkodva, félve írta be a PIN-kódját. Az történt, amire számított: üzenetek és nem fogadott hívások tömkelege várta.
Nem tett semmi rosszat és mégis olyanná vált az élete, mint amilyen régen volt.
Épp csak megnyitotta a Twitter-t, mikor újabb hívása érkezett. Nem fognak leállni. Ki tudja meddig megy ez, míg becsavarodik és egy dilidokinál köt ki, ahogy korábban is.
Nem! Nem történhet meg újra!
Bo fogadta a hívást és minden dühét, félelmét belesűrítette a szavaiba.
8:06AM
Kim Namjoon döbbenten bámulta a telefonját, ami előtte hevert az ágyon. Nem jutott szóhoz attól, amit hallott. Pontosabban: amilyen hangnemben hallotta.
YOU ARE READING
Amíg emlékszel rám ✓
FanfictionJungkook nem sejtette, hogy átverték. Csak később jött rá, mikor már késő volt és olyasvalamit tett, ami majdnem hosszú időre megkeserítette egy ártatlan lány életét. Bo-nak, az átverés legnagyobb áldozatának fogalma sem volt, mibe keveredett, miko...