Amíg emlékszel rám ✓

17

JUNGKOOK

Nem hívta Bo-t két napja és a lány sem kereste őt. Meglehetősen hűvös hangulatban volt emiatt, alig folyt bele a beszélgetésekbe és csak akkor válaszolt szóban egy kérdésre, ha az eget rengetően fontos volt. Ugyan Jin és Hoseok többször is megkérdezték mi a baja, de egyikőjük sem kapott érdemi választ. Bár meggyőzte magát akkor ott a zuhany alatt, hogy jó barátja lesz a lánynak - történjen bármi,- mégsem tudta kezelni a kapcsolatait. Se a társaival, se pedig a lánnyal nem ment neki a kommunikáció, márpedig ha valamit megtanult az évek alatt, hát az az volt, hogy a kommunikáció az alapja mindenféle emberi kapcsolatnak. 

A másnap esedékes koncert gondolatától is elment az életkedve. A próbákon harapni lehetett a feszültséget, nem akartak összeállni egy egységgé úgy, ahogy eddig. Állandóan jelen volt az a vibrálás, amit már az előző napokon is érzett és kezdte azt hinni megőrül, mikor aznap végig nézett a társain. 

- Srácok - felemelte a hangját, hogy túlszárnyalja az alapzajt a teremben. 

- Nahát, Te még beszélsz velünk? - Jin megjátszott drámaisággal a szívéhez kapta a kezét. 

- Szétestünk, nem gondoljátok? - a kérdés meredek volt, tekintve, hogy ő volt az egyik legszétszórtabb közülük mostanában. Kvázi támadóponttá tette magát.

- Nem vagyunk a helyzet magaslatán ez tény, de szerintem ha újra átbeszéljük a koncepciókat... - kezdte Namjoon a beszédét, de Taehyung előre lépett és szúrós szemmel vette célba a legfiatalabbikat.

- Mire célzol? 

Jungkook torkára forrtak a szavak. Nem látta még ennyire dühösnek a társát, főleg nem úgy, hogy az indulatai neki szegeződtek. 

- Tudom, hogy sokszor nem figyelek eléggé és miattam rontunk. Viszont most - vagyis egy ideje,- olyan, mintha nem sikerülne egymáshoz igazodnunk. Meg kellene beszélnünk ezt, nem?

- Dehogynem, igazad van. Akkor halljuk, mit akarsz mondani nekünk? Nehogy kihagyj valami apróságot - Taehyung egyre idegesebb lett, közel fél méter választotta el őket egymástól. - Ne hagyj ki minket a terveidből, az istenért se! 

- Mégis mi ütött beléd? - Namjoon Taehyung vállára tette a kezét, hogy leállítsa a fiút, de már elkésett vele.

- Te prédikálsz nekünk, aki minden lehetőséget elcsesz, mindenkin átgázol maga körül és szarik bele még a legalapvetőbb dolgokba is? Pont te akarsz minket összeszedni, mikor miattad hullunk szét? Persze, miért is érdekelne ez téged igazán, hisz a te segged alá raknak egy szóló karriert, még csak megerőltetned sem kell majd magad, ha nekünk befellegzik. 

Síri csend telepedett rájuk. Jungkook döbbenten meredt a társára, mint ahogy mindenki más is. Egy szavát sem értette Taehyung-nak.

- Na, jó! Nem lesz itt semmiféle széthullás, vagy szóló karrier egyelőre... - Hoseok, mentve a menthetőt két, magasba tartott kézzel állt a fiúk közé, hogy bármikor rávethesse magát valamelyikükre, amennyiben elfajulnak a dolgok. 

- Hallottam Sejin-t beszélni valakivel. Gondolom egy nagy fejes volt az, aki próbálta minden erővel rávenni, hogy írassa alá veled a papírokat. Mert nála vannak azok az istenverte papírok, baszd meg! - a végére Taehyung már üvöltött. - Azt akarják, hogy külön folytassuk és az egyetlen tag, akinek segítenek majd elindulni az amúgy is fényes karrierje után az te vagy - sziszegte az utolsó szavakat. 

- Fogalmam sincs miről beszélsz. Én nem tudok semmiről, most hallottam ezt először - szeretett volna még mást is mondani. Hogy nem akarná nélkülük folytatni, hogy egyedül képtelen lenne rá. De Taehyung hitetlenül elnevette magát és az egész még nagyobb pokollá változott.

- A holnapi koncerten akartátok bejelenteni? Mégis minek ekkora közönség hozzá, már így is mindenki rólad beszél. Sejin megérte lefizetni az újságírókat, hogy ne legyen több cikk a kis netes ámokfutásodból, meg az alkalmi kapcsolatodból Minsoo-val. Az internet ugyan még tele van veletek, de úgy tűnik nem akarod, hogy egy pillanatig is valaki másról legyen szó és ne rólad. 

- Hé! - Jimin oldalba lökte Taehyung-ot, aki a felgyülemlett feszültséggel megegyező erővel a falhoz taszította. A többiek egy emberként mozdultak feléjük, Hoseok Taehyung-ot fogta le, miközben Namjoon és Jungkook Jimin mellett térdeltek. 

- Nem akarnám nélkületek ezt az egészet! - üvöltötte Jungkook magán kívül. - Veletek kezdtem el és veletek is akarom befejezni. Nem érdekel semmilyen más lehetőség. Én csak - érezte, hogy a könnyei gyűlnek és nem sok tartotta vissza tőle, hogy elsírja magát tehetetlenségében,- sajnálom, hogy az utóbbi időben kiállhatatlan voltam és szégyent hoztam rátok. Nem fogadnék el egyetlen szerződést sem, aminek ti nem vagytok a részei. 

- De hallottam... - Taehyung zilálva beszélt, ő is a sírás határán állt. - Szerződésről beszéltek, rólad és...

- Igen, valóban szó volt erről - Sejin jelent meg a teremben, mindenki legnagyobb meglepetésére. - De a mai reggelen vissza hívtam őket, hogy tárgytalan. Ha hallottad a múltkori beszélgetést, akkor hallanod kellett azt is, hogy nem támogattam az ötletet annyira, mint amennyire titeket valaha is támogattalak. És nem azért akartak segítséget adni Jungkook-nak, ha szóló karrierre kerülne a sor, mert annyira nem tudnának másnak adni. Hanem mert egy olyan cikket akart lehozni az egyik itteni újság róla, ami után az is kész csoda lett volna, ha ti együtt maradtok. 

- Milyen cikket? - Jungkook fejében egyre csak Bo neve ismétlődött. Mi van, ha még több hamis pletyka kapott szárnyra és belekeverik a lányt is?

- Minsoo azt állította rólad, hogy a legutóbbi találkozásotokkor erőszakoskodtál vele. Felvételekkel fenyegetőzött az ügynöksége. Állítólag többször megkért, hogy hagyd békén, de te nem hallgattál rá és...nos, a végét gondolom kitaláljátok. 

- Erről eddig miért nem szóltál? - Namjoon magából kikelve indult meg Sejin felé. - Miért csak most, a koncert előtt egy nappal? 

- Az ügynökség azt kéri, holnap nyilvánosan kérj bocsánatot Minsoo-tól. Megbánást kell mutatnod.

- De azt mondtad még nem tették közzé a cikket. Akkor minek ez a nagy felhajtás? Lerendezhetnék egymás között is. Egyáltalán milyen felvételről beszélnek?

- Azt hiszem nem értettétek meg. A PRICE ügynöksége képes lenne tönkre tenni titeket. A nőkkel szembeni bántalmazást a világon mindenhol elítélik. 

- Semmit nem tettem. Sosem tennék ilyet - Jungkook elhűlve, maga elé meredve ült a padlón és nem tudta mi mást mondhatna. - Elhiszitek, ugye? Én nem...

- Tudjuk. 

Egy egyszerű csapat megbeszélést akart és ez lett a vége. Tisztán emlékezett rá, hogy mi történt a legutóbbi találkozásukkor Minsoo és közte. Elváltak útjaik azóta, még csak nem is hívták egymást, semmi. A lány mégis elő rukkol egy ilyen történettel. Úgy tűnt nehezen viseli a vissza utasítást. Jungkook a szombatra gondolt. Vannak helyzetek, amik alól nem lehet kibújni. Nincs más választása, mivel nem rendelkezik olyan bizonyítékkal vagy tanukkal, akik szembe mehetnének Minsoo állításával. El kell viselnie, hogy megalázzák, porba tiporják őt és a társait is. Ezután semmi nem lesz olyan, mint eddig volt. Senki nem fog úgy gondolni rá, mint eddig. Talán még Bo is elhiszi majd róla mindezt. 

Csak annyit tehet, hogy elviseli. Túléli azt a napot, hallgat, miközben minden rajongó ellene fordul. A szakmabeli társai elkerülik, a csapattársai életük végéig dühösek lesznek rá, amiért akadályozni fogja a haladásukat. Mert ez fog történni. Ha kimondja azokat a szavakat a színpadon, nekik lőttek. Ugyan később vissza térhetnek, de ez a hazug vallomás örökre sötét felhőként fog felettük lebegni. Bármennyire is igyekeznek majd úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, amíg ő jelen van, senki nem fog hinni nekik többé. Nem kell ide cikk, hogy tönkre tegyék őt és a társait. Megteszi ezt ő maga hamarosan. 

Végig nézett a barátain. Mind aggódtak, féltek és idegesek voltak. Nem bírtak rá nézni, még a mellette ülő Jimin is elfordult tőle. Nem teheti meg velük ezt. Miért szenvedjenek ők is miatta? 

Tudta mi lenne a helyes döntés, miután holnap leszerepelt. Csak azt nem tudta végig bírja-e majd csinálni, miközben Bo is ott lesz.