Amíg emlékszel rám ✓

2

7:07AM
KEDD

Jungkook: Azt hittem csak egy rémálom voltál.

9:43AM

Jungkook: Válaszolj! Bo, vagy akárki is vagy, azonnal válaszolj!

11:55AM

Bo: Mégis mit akarsz, mit írjak erre? Pofátlan vagy, bunkó és tiszteletlen.

Jungkook: Mit csinálsz?

Bo: Még mindig semmi közöd hozzá.

Jungkook: Vannak kapcsolataim és rajongóim. Elég közzé tennem a telefonszámod és perceken belül megtudom, ki is vagy valójában.

Bo: Te most megfenyegettél?

Amint elküldte az üzenetet, Jungkook érezte, túl messzire ment. Nyugtatta magát, hogy a lány - Bo-, nem veszi túl komolyan, de a válaszát olvasva rájött, nagyot tévedett.

A homlokához ütögette a telefonját és szitkozódott. Ideges volt, aggódott a privát szférája miatt. Nem ez lenne az első, hogy számot cserél, ha jól számolt, akkor a negyedik alkalom lenne, de elege volt a folyamatos változtatásokból...és Minsoo?!

Létezhet, hogy a lány szándékosan írt volna rossz számot a telefonjába? Jól érezték magukat. Több, mint jól. Remek húsz perc volt, amit együtt töltöttek az étterem egyik eldugottabb asztalánál. Senki se láthatta, ahogy a keze betévedt Minsoo szoknyája alá, aztán...

Bo téved. Fogalma sincs semmiről, nem ismeri őt. Ez mind véletlen. Jungkook mély levegőt vett és újabb SMS-t írt. 

12:04PM

Jungkook: Csak ne csinálj semmi olyat, amit később megbánhatnál!

Bo: Nem terveztem semmit se csinálni a saját dolgomon kívül. Fogalmam sincs, kinek hiszed magad.

Jungkook: Már mondtam, a nevem Jungkook. Jeon Jeongguk.

Bo: A név nem minden. Azt hiszed ez felhatalmaz bármivel is?

Jungkook: Ebben az esetben épp elég hatalommal ahhoz, hogy...

A fiú be sem tudta fejezni az SMS-t. Egy ismeretlen szám tűnt fel a képernyőjén, majd még egy és egy újabb. Sokkolva bámulta a kijelzőt, mígnem huszonkilenc nem fogadott hívásnál újra megnyitotta a félbehagyott üzenetet és dühösen folytatta.

Jungkook: Ebben az esetben épp elég hatalommal ahhoz, hogy megnehezítsem az életed, amiért te is ezt tetted az enyémmel. 

17:45PM

Bo sokkolva ült az ágyán és a telefonja képernyőjét bámulta. Hol egy Twitter poszt, hol egy bejövő hívás...ez a kettő váltakozott órák óta.
" @JjeonJeongguk: Mindig azt kapod, amit adsz. Mindig. "
A poszt végén pedig az Ő telefonszáma.

Bo: Nem én tettem.
Jungkook: Persze. Kár a gőzért.
Bo: Kérlek, töröld azt a posztot!
Jungkook: Az itt már kevés lenne.

A fiú elégedett volt, ugyanakkor kissé furcsán érezte magát. Betudta a stressznek, amit ez a nap okozott neki és hátra dőlt az ágyán. Bo azt kapta, amit megérdemelt. Akárki legyen is ő...
A következő pillanatban a fiú mobilja rezegni kezdett: Minsoo hívta.

- Már azt hittem direkt nem válaszolsz a hívásaimra. - szólt bele kapásból, köszönés nélkül.

- Csak nagyon elfoglalt vagyok. Tudod...

- A munkád. Tudom, milyen.

Rövid csönd.

- Hát persze.
- Lenne kedved találkozni? Mondjuk holnap egy reggelire?
- Rendben, 8:15-kor.
- Érted megyek.

Elköszöntek egymástól és a fiú úgy érezte, madarat lehetett volna fogatni vele. Már régóta próbálkozott Minsoo-nál, és a múltkori után itt egy újabb lehetőség.

19:24PM

Bo sírt. A rengeteg nem fogadott hívás és fenyegető üzenetektől annyira megrémült, hogy a lakásának ajtaját is bezárta. Igaz, 5 percenként frissítette Jungkook Twitter profilját, hátha valami újat írt ki, esetleg leszedte a korábbi posztot. De semmi.

" Megtalálunk, te utolsó kis *****!"
" Jungkook a miénk, tartsd távol magad tőle, lotyó!"

Ezek és ennél rondább üzenetek lapultak Bo archívumában. Hangosan sírt. Félt. Hiába szöveges üzenetek és elutasított hívások, a saját bőrén tapasztalta korábban, milyen ha valakit bántalmaznak. Az emlékek feltörtek benne és Bo falhoz vágta a telefonját.