Amíg emlékszel rám ✓

3.5.

JUNGKOOK

Tiszteltem Yoongi-t. Ha akkor éppen másért nem is, azért nagyon, mert ennyi hazugság és hátba szúrás után még elém mert állni. Bátor húzás volt tőle. 

- Az emberek követése az új hobbid? 

- Megérzésem szerint nem vetted volna fel a telefont ha hívlak, gondoltam megelőzöm azt a problémát. 

Elfintorodtam.

- Micsoda jó megérzéseid vannak mostanában, egészen elkápráztatsz. Mit akarsz? - a történtek előtti Jeongguk nem ütött volna meg ilyen hangnemet vele. Nem csak a kilépése okozta fájdalom, de a Bo-val történt veszteség is rányomta a bélyegét a hangulatomra. 

Fejével a kórház felé bökött.

- Ő hogy van? - kérdezte, Bo-ra célzott.

- Mégis hogy lenne? - felesleges lett volna megkérdezni mire gondolt. Tudtam, hogy tudja. - Miért jöttél? 

- Szerettem volna tudni, mi van veletek. Beszéltem Namjoon-nal, ő sem volt valami beszédes kedvében. Oké, hibát követtem el, nem kicsit de azért az csak nem bűn, ha érdeklődök felőletek - hadarta zavartan. Nem volt már a régi. Basszus, miközben egymással szemben álltunk és a jelenlegi csatáinkat vívtuk magunkban, akkor tudatosult bennem igazán, mennyit változtunk az évek során. 

- Hogy megy a munka az új albumoddal? - kérdeztem tettetett érdeklődéssel. Yoongi felhorkant. 

- Nem lesz album. Holnap töröltetem a bemutatót.

Ez meglepett, kár is lett volna tagadni. Nem Yoongi-ra vallott ez a fajta hozzáállás. Ha zenéről volt szó, sosem ismert tréfát, addig hajtotta magát amíg igazi, minőségi munka nem került ki a kezei közül. Most pedig képes lenne visszadobni egy ilyen lehetőséget. 

- Megfutamodsz már megint. Nem ismerek rád - hátráltam egy lépést, mintha félnék attól az ismeretlen Yoongi-tól, aki előttem állt. Az az igazság, hogy valamilyen módon féltem is. Eltűnt belőle a szenvedély. 

- Vannak rossz döntések, amikről nem tehet az ember mert kénytelen volt meglépni - megváltozott a hangja. Úgy beszélt, mint akinek már nem maradt több választási lehetősége. Magamra ismertem benne, pontosan ugyan olyan volt, akárcsak én azon a napon, mikor felléptem a színpadra és egy számba rágott hazugságot kellett elmondanom. 

- Mivel tartanak sakkban? - eddig is hittem benne, hogy Yoongi nem önszántából hagyott ott minket. Ezután a kijelentése után ez megkérdőjelezhetetlen volt. Szenvedve felnyögött, mintha valami olyat készülne tenni, aminek később még megissza a levét. De végre közel volt ahhoz, hogy elmondja. El akarta mondani. - Yoongi?

- A kezdetek óta nem volt rapper az ügynökségnél. Hónapokkal ezelőtt kerestek meg először, te akkoriban kavartál Minsoo-val. Hatalmas összeget ajánlottak, önálló albummal és koncertturnéval, de elutasítottam. 

Feszülten figyeltem minden információmorzsára, ami csak elhagyta a száját. Fejben igyekeztem összerakni a kirakós darabjait. 

- Sejin nem tárgyalt velük erről, élből vissza dobta a papírokat eléjük. Azt kérte vegyük ezt meg nem történtnek. Nem akartalak ott hagyni titeket, szerettem veletek dolgozni. Mielőtt kitört volna a nemi erőszakkal kapcsolatos botrány, Minsoo találkozót kért tőlem. Többször is összefutottunk. Én - elhallgatott, mély levegőt vett. - nem értettem, miért volt köztetek akkora ellentét. Pontosan azt hallottam tőle, amit egy lánytól hallani akartam. Kérdezgetett a terveimről, a készülő dalokról és mindig törődött a véleményemmel, érdekeltem. Legalábbis akkor ezt mutatta. Aztán aznap, mikor utoljára felléptünk, hivatalosan is megkértem, hogy legyen a barátnőm.