Amíg emlékszel rám ✓

3.7.

JUNGKOOK

Hat kéz volt a magasban. Hatan szavaztunk Yoongi-ért. 

Az említett asztalra hajtott fejjel, könnyeit elrejtve előlünk köszönte meg sorra, mindenkinek külön-külön. Jin hangosan sóhajtva nyúlt végig a székén, Hoseok a megkönnyebbüléstől csak arra volt képes, hogy maga elé bámuljon. Sejin tapsától visszhangzott a terem, az én fejemben pedig teljes csönd honolt és csak a körülöttem ülő társaságot láttam magam előtt. Rájuk és Bo-ra volt szükségem. A családomra, a rajongókra és a színpadra. Minden más csupán mellékes volt. 

Hosszú perceken keresztül próbáltuk felfogni, ami történt. A módosított szerződéseket Sejin kiosztotta és miután aláírtuk őket, már csak arra vártunk, hogy Yoongi is abba hagyja a sírást. 

- Lenne itt még valami - szólaltam meg, mielőtt berekesztettük volna a megbeszélést. - Úgy döntöttem, hogy a felvételt egy nyilatkozattal együtt közzé teszem, amennyiben az ügynökségnek nincs ellenvetése. Szeretném tisztára mosni a nevem és ezt abszolút harag nélkül tenném. 

- Jól átgondoltad? Még így is akadhatnak majd olyanok, akik nem fognak hinni neked és szembe akarnak menni veled - figyelmeztetett Sejin. 

- Akkor jöjjenek. Nincs rejtegetnivalóm, nincsenek titkaim. Hazudtam azért, hogy egy hazugság ne láthasson napvilágot. Ha valami tönkreteszi őket, az legyen az igazság. 

~*~

A nyilatkozat nagy port kavart. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy rosszul döntöttem volna. A média rászállt Minsoo-ra és az ügynökségre, akik kezdetben perrel fenyegettek, majd a jelenleg kialakult helyzetre való tekintettel a Yoongi-val szembeni ügyet is megszüntettették. Kénytelenek voltak belátni, hogy nem maradt esélyük megnyerni és kizárólag maguk ellen dolgoznának vele. 

A comeback-et nem halasztottuk el. A napok gyorsan teltek, szinte szempillantás alatt repült el az idő és mikor már csak két napunk maradt hátra, úgy láttuk jónak, ha pihenünk egyet. Mindenki szabadnapot kapott. Jin és Hoseok horgászni mentek egy közeli tóhoz, Jimin a családjával töltötte a napot - akiket a comeback miatt hívott Szöulba, Taehyung és Yoongi pedig egész napos élő közvetítést tartottak, közben párszor áthívtak minket is. A rajongók pozitívan fogadták Bo-t. Nem árultunk el nekik többet annál, mint amit ilyenkor tudniuk érdemes és a nagy részük szerencsére megértette ezt. 

A szabadnapomat Bo-val töltöttem. Egy általa választott filmet néztünk meg, még a tőle elhozott társasjátékokkal is játszottunk. Az este folyamán, mikor zuhanyozni indultam, Bo megkérdezte velem tarthat-e. Egy nagyobb lépést tettünk meg, hetek óta akkor először érintettük egymást igazán és óriási súly szakadt le a vállamról. Lassan, de biztosan tartottunk a cél felé. Közelebb volt, mint eddig bármikor. 

- Van egy meglepetésem számodra - súgtam a fülébe, mielőtt leoltottuk volna a lámpát. 

- Mi az? 

- Majd megtudod - pár pillanatig mozdulatlan maradt, aztán egy kispárnáért nyúlt és hozzám vágta. 

- Most csak viccelsz, ugye?

Egyre hangosabban nevettem, mire Bo válasza egy újabb párna volt az arcomba. Csatába torkollt a játék, kis híján az éjjeli lámpát is levertük az ágy melletti szekrényről. Kifáradtan öleltem magamhoz a végén. 

- Nem vicceltem. De majd két nap múlva tudhatod meg, mire is gondoltam - Bo elégedetlen volt a válasszal, hajtotta a kíváncsiság. Szerencse, hogy az álmosság jobban. Abban a pillanatban egy csókja is elég lett volna ahhoz, hogy eláruljam magam.