Amíg emlékszel rám ✓

3.6.

JUNGKOOK

Nem létezik olyan ember, aki csak veszít vagy nyer. Minden veszteség hozzád tesz és minden nyereség elvesz belőled. Ez egy ördögi kör, aki mást mond, hazudik. 

A hangfelvétel elkészítési dátumával kapcsolatban bizonyítékaink voltak, hogy nem vehettem részt benne. Aznap hatalmas koncertet adtunk, papírokkal és videó felvételekkel is alátámaszthattuk. Yoongi egy aduászt adott a kezembe aznap este. Engem kihúzott a szégyen gödréből, ő maga pedig saját döntéséből vetette bele magát. 

A következő nap reggelén kirobbant a botrány. Yoongi bejelentette az album bemutatójának eltöröltetését, azt, hogy Minsoo és ő már nem alkotnak egy párt. Azt a részletet sem hagyta ki, miszerint a lány számtalan alkalommal megcsalta őt a saját főnökével. Az ügynöksége két nap múlva szerződésbontással és perrel a nyakában útnak eresztette, azóta nem tudtunk róla semmit. 

Bo a hét végén jöhetett el a kórházból. Minden nap bementem hozzá és amennyi időt csak tudtam, vele töltöttem. Apró lépésekben haladtunk. Ha valami oknál fogva felmerült a veszteségünk, nem tereltük el a témát, beszéltünk róla. Ez volt az első lépcsőfok afelé, hogy elfogadjuk és tovább tudjunk lépni. A lakásából elhoztuk a cuccait, hamar berendezkedett a szobámba és a nap jó része zárt ajtó mögött telt el. Pihenésre volt szüksége, stressz mentes környezetre. A fiúk felváltva mentek be hozzá, beszélgettek vele és igyekeztek jó kedvre deríteni, de sokszor nem sikerülhetett nekik. Bo-t olykor elkapta a levert hangulat, amin csak az idő segített és a türelem. Míg ő aludt, én az asztalnál ültem és a félbehagyott dalszövegen dolgoztam. Ennyi esemény után könnyű volt megtalálni a hiányzó részleteket, jöttek maguktól és egyiknél sem éreztem azt, hogy túl sok lenne. 

A visszatérő koncertig még másfél hetünk maradt. Mikor nem Bo-val voltam vagy a próbákon, azon a hangfelvételen járt az eszem, amivel semmivé zúzhatnám Minsoo-t és az ügynökségét. Sokat beszéltünk erről, de most, hogy a lehetőség adott volt, nem tudtam megtenni. 

Valóban óriási nyomot hagyott rajtunk az az eset. Megjártuk miatta a poklot és bár ugyan ezt vissza adhatnám azoknak, akik miatt mindez történt, nem vitt rá a lélek. Úgy éreztem akkor olyanná válnék, mint ők. A bosszú nem mindig jó megoldás, még ha sokszor annak is tűnik. 

- Meddig melegíted még azt a pendrive-ot? - bökött a zsebem felé Jin egy villával. Teli szájjal próbált beszélni, de a kaja egy része az asztalon landolt. - Csak tedd meg és lesz, ami lesz.

- Hát pont ez az! Nem tudni mi lesz. Szükségünk van erre az újabb drámára? 

- Én azt mondom, vágj vissza nekik! De a te döntésed.

 Az enyém volt. Nekem kellett kinyitnom a számat, ha haladást akartam az ügyben de ez csakis egy irányba mehetett. Ha nyilvánosságra hozom a felvételt, a bizonyítékokat a korábbi vádak ellen, megint egy nehéz időszak elé kellene néznünk. Épp csak kilábaltunk az előzőekből. 

- A bosszú a haragos ember eszköze - mindannyian egyszerre fordultunk a hang irányába. Yoongi állt az étkező ajtajában. - Ha dühös vagy, tedd meg! Ha nem, engedd el!

Mind meglepődtünk a megjelenésén. Nem számítottunk rá, hisz az eltűnése óta nem tudtuk felvenni vele a kapcsolatot. Taehyung volt az első, aki felállt az asztaltól és oda ment hozzá. Nem szólalt meg azonnal, csak megállt Yoongi-val szemben és másodpercekig egymás szemébe néztek. 

- Miért jöttél? - kérdezte Taehyung kemény hangon. 

- Látni akartalak benneteket. 

- Ennyi?