Amíg emlékszel rám ✓

16

JUNGKOOK

Remegő tagokkal feküdt végig az ágyon és még mindig levegő után kapkodva hunyta le a szemeit. Ez a mai próba az eddigieknél is keményebb volt, vagy csak azért érezte annak, mert nem koncentrált oda száz százalékosan? Olyankor többnyire rosszul veszi a levegőt. 

A fiú gondolatai cikáztak a fejében. Nem volt alkalma napközben szót váltani Namjoon-nal. Olykor eszébe jutott, talán a szünetben alkalmas lenne, de nem találta volna a szavakat. Azt pedig utálta, ha valaki olyan előtt lesz kuka, mint Namjoon. A veszteség érzését sem tudta kezelni, egyszerűen hazudott volna ha nem vallja be magának, igenis mellbe vágta a felismerés. Nem ismeri hosszú ideje Bo-t. Ami azt illeti, szinte egyáltalán nem ismeri de miért is nem gondolt arra korábban, hogy amíg ő a lelkiismeretével küzdött, addig Namjoon és Bo kialakítottak egyfajta kapcsolatot maguk között. 

De ami a legjobban idegesítette és nem hagyta nyugodni, az a féltékenység, amit érzett. 

Sosem tudta jól viselni azt, ha az utolsó helyen végzett. Kiskorában még a szuszt is kihajtotta magából, csakhogy dobogóra kerülhessen és most úgy tűnt, Namjoon páros lábbal rúgta le még a harmadik helyről is. Egy kapcsolat tönkre tehet egy barátságot. Sok példa volt már erre. 

Felült az ágyon és hangosan kifújta a bent tartott levegőt. Mégis milyen kapcsolaton agyal? Namjoon egy szóval sem mondott ilyet ma és ha mondana is, nem biztos, hogy Bo ugyan azt érezné. Keveset értett ő az igazi párkapcsolatokhoz, de azt tudta, hogy még korai lenne ez. 

- Dehogyis az - a gondolatai és feltevései egymást ütötték. Legfőképpen az aggasztotta, mit fog tenni ha mégis bekövetkezik amit nem akar és Namjoon Bo-val lesz? Ha ő ott lesz neki, Bo nem fog a fiú barátságára szorulni, hisz egy kapcsolatban ezt is megkaphatja. 

Nem kell neki majd az, hogy ő tegye boldoggá, mert Namjoon megtenné helyette.

~*~

A dalszöveg felett görnyedt, továbbra is izzadtan, ragacsos bőrrel és a toll végét rágta. Nem kapta el a múltkori ihlet, képtelen volt befejezni az utolsó pár sort. Lopva a telefonjára pillantott párszor, de az nem jelzett értesítéseket, ő pedig túl frusztrált volt ahhoz, hogy felhívja a lányt. Megkérdezhetné ugyan, hogy telt a napja, azonban kezdte aggasztani az a gondolat, hogy Namjoon mellett ő már inkább idegesítően nyomulósnak tűnne. 

Nem vallna Bo-ra, hogy valakit ilyennek gondoljon. Jungkook már jó párszor szembesült vele, milyen tiszta lelke van a lánynak és ha csak egy percig is úgy látná, hogy a terhére van, saját maga szakadna el tőle. Hagyná, hadd élje az életét nélküle, ahogy eddig. Most az volt a fontos neki, hogy a lány jól érezze magát, vele vagy nélküle. Az előbbinek persze jobban örült volna, de minden bizonytalanná vált ami eddig lassan alakult. 

Ezekre a gondolatokra megérezte azt, amit múltkor. Elkapta a fonalat, a következő pillanatban a toll már a papíron siklott és a szavak maguktól, megállíthatatlanul jöttek. Amint befejezte az utolsó sort, fáradtan dőlt hátra a székében. Megcsinálta, megírta a dalt amit hosszú ideje ígért már. Elfogta az elégedettség és a megkönnyebbülés, de aztán ránézett a szövegre és kis híján hangosan elkáromkodta magát. 

Az rendben volt, ha egy dalszöveget az érzésekből merítenek, akkor a leghitelesebb. De ez amit ő írt, ez egy komplett darab volt ő belőle és ez megijesztette. Megfogta az első dolgot, ami a keze ügyébe került és rádobta a papírra. Felállt, a fürdőszobába sietett, hogy arcot mosson és közben új szövegen törte a fejét. 

- Nem jó, nem jó... - morogta egyre hangosabban. Kinyúlt egy törölközőért, amivel addig dörzsölte az arcát, amíg már szinte égett a bőre. 

Túl sok volt ez neki. Jungkook vissza ment a szobájába, elő szedte a lapot és ketté tépte, majd az asztala melletti szemetesbe hajította. Nem fogja megmutatni a többieknek, ebből nem lesz dal az új albumukra. Ekkorát nem adhat magából másoknak, hiszen még ő sem képes elviselni, hogy ennyi érzés kavarog benne. 

Vissza ment a fürdőszobába, lezuhanyozott. A csempéket számolta, hogy ne terelődjenek el a gondolatai oda, ahová nem akarta. De dönteni kellett, a saját ép elméje miatt muszáj volt. Mégis mi mást tehetett volna? Annyit ígért meg magának, hogy mindent megtesz Bo boldogságáért. Mindent és pont annyit, amennyit megtehet. Ha annak az az ára, hogy meghúzódik a háttérben és végig nézi a történéseket, akkor azt kell tennie. Támogatnia kell a döntéseiben. Ugyan a véleményét elmondhatja neki, mert szabad akarata és joga van hozzá, de amennyiben úgy ítéli meg, hogy az túlságosan is befolyásolná a lány életét, magában fogja tartani. 

Jó barátja lesz. Olyan, amilyen még sosem volt a lánynak. Egy barát, amelyik mindkét félt támogatja. Se több, se kevesebb. 

~*~

BO

A laptop képernyőjéről Namjoon nézett vissza rá. Ugyan szokatlan volt ez neki, de semmiképp sem kellemetlen. 

- Hogy őszinte legyek, ilyet még sosem csináltam - vallotta be zavartan.

- Bármikor letehetjük, egy szavadba kerül. 

Ilyen az, mikor megkapja a választási lehetőséged. Tetszett neki az érzés.

- Milyen volt a mai próbátok? 

- Teljes erővel készülünk a szombatra, lesz némi újításunk és a színpadi effektek sem utolsók, amiket kitaláltunk. De majd meglátod, remélem tetszeni fog. Apropó, szóltam a többieknek, hogy jössz és várják már, hogy találkozhassanak veled. 

Az utolsó mondattól görcs keletkezett a lány gyomrában. Nem élt nagy társasági életet, a tanulmányai és a munkája felemésztették az idejét, de sosem panaszkodott mert szerette csinálni mindezt. Az viszont, hogy valószínűleg egy nagyszabású koncerten fog kikötni, kissé megrémítette. 

- Mindenki?

- Igen, mindenki - igazából Jungkook-ra akart célozni, az ő reakciójára kíváncsi lett volna de nem kérdezett rá konkrétan. A mindenkibe ő is beletartozik és miért is ne örülne, hogy találkozhatnak? A legutóbbi esetkor nyilvánvalóan örült neki. 

- Mondd csak... - kínosnak érződtek a kérdések, amiket fel akart tenni. - ...mit kellene felvegyek? Vannak alkalmi ruháim, az egyetemen sok a szakest. Illetve ha szükséges...

- Abban gyere, amiben szeretnél. Ez nincs megkötve. A backstage-ből nézheted végig a fellépéseket, ott a csapattagokon és az ügynökség tagjain kívül nem lesz más. 

Bo bólogatott, azonban úgy gondolta mégiscsak illene valami csinosabbat felvennie, ha már élete első koncertjén vesz részt és sok ismeretlen emberrel fog találkozni.

- Izgulsz? - Namjoon jókedvűen mosolygott rá. Látszott rajta, hogy nagyon várja a szombatot. 

- Egy kicsit. Majd elmúlik, mindig el szokott.

- Nem hagyom, hogy bármi rossz történjen. Nincs miért félned. 

A szavak amiket hallott, némiképp megnyugtatták. Namjoon kotorászni kezdett az asztalán, közben Bo a telefonjára nézett, aztán az órára. Lemondott róla, hogy Jungkook ma keresse. Biztosan el volt foglalva a koncertre hangolódással, vagy kikapcsolódott valamivel. Csalódottságot érzett miatta, de vissza nézett a képernyőre és az érzés elillant. Úgy döntött nincs miért aggódnia. Namjoon egy aktuálisan olvasott könyvéről kezdett beszélni vele és a lány hagyta, hogy a beszélgetés lefoglalja. Nem akart másra gondolni, csak a képernyő túlsó felén lévő fiúra és a kezében tartott olvasmányra.