Amíg emlékszel rám ✓

4

Namjoon alig tudott a fotózásra koncentrálni. Gondolatai állandóan vissza tértek ahhoz a kétségbeesett hanghoz a hívás túlsó végén, és még Jungkook is a közelében volt. Az idegei pattanásig feszültek, legszívesebben ráordított volna a fiúra, elvette volna a telefonját és letörölte volna az önelégült vigyorát az arcáról, ami az egész fotózás alatt látható volt. Egy bűnös, aki ártatlannak hiszi magát. Kész röhej. 

- Köszönöm a munkát, srácok. - hangzott el a mondat, amit Namjoon már nagyon várt. Össze pakoltak, átöltöztek és elindultak vissza a szállásukra. Az út csöndben telt, leszámítva Jin-t, aki a favicceivel szórakoztatta Taehyung-ot és Jimin-t. Jungkook a telefonján lógott és Namjoon csak remélte, hogy nem annak a lánynak írogat megint. Ha ezek után még van bőr a képén hozzá, nem is tudja mit tenne vele. 

A szállásnál rajongók várták őket. Namjoon mosolyt erőltetett az arcára, miközben közös képeket készített a jelenlévőkkel, majd köszönetet mondva nekik a támogatásukért, besietett az épületbe. 

- Joon, vacsorára gyere le! Lenne néhány dolog, amit át kellene beszélnünk - kapta el a karját Sejin, mielőtt beszállhatott volna a liftbe. A menedzserük arca gondterheltnek tűnt. Mondania se kellett, tudta miről lesz szó. Bólintott, majd miután meglátta, hogy Jungkook is a liftet választotta, inkább a lépcsők felé vette az irányt. A végén még megfojtja. 

~*~

Bo összerezzent, mikor a telefonja megcsörrent. Néhány percig nem hívta senki, így most újra gyomorgörcsöt érzett. A kijelzőre pillantva azonban a megkönnyebbüléstől sóhajtott fel: Namjoon hívta. 

- Nem zavarlak, ugye? - köszönés helyett a férfi illedelmes kérdéssel nyitott, amitől Bo egy pillanatra elmosolyodott. 

- Azt hiszem, te elfoglaltabb vagy, mint én. 

- Attól függ, mit tekintünk elfoglaltságnak. 

Hosszabb, de kínosnak nem nevezhető csend telepedett rájuk. Bo tudta, hogy Namjoon nem tette le a telefont. 

- Most mi lesz? - tette fel a kérdést. 

- Szeretném, ha elmondanád, pontosan hogyan jutottatok el odáig, hogy az a seggf...Jungkook nyilvánosságra hozta a számodat. 

Újabb hallgatás.

- Hétfőn kezdődött. Reggel kaptam egy üzenetet tőle, amiben egy jól sikerült estét köszönt meg és egy újabbat szeretett volna. Kérdeztem kicsoda, de azt hitte, viccelek. Nem hitt nekem. Kedden folytatódott, aztán megfenyegetett... - Bo elharapta a mondat végét, mert hallotta, ahogy Namjoon felszisszen a vonal túlsó végén. - Én nem...

- Mit mondott neked? 

A lány rosszul érezte magát, amiért haragot szít közöttük.

- Hogy vannak kapcsolatai, rajongói akik kideríthetik, ki vagyok. Hogy van elég hatalma. 

- Megvannak még ezek az üzenetek? Próbálta felvenni veled a kapcsolatot kedd este óta?

- Igen. 

- Melyik igen? 

- Mindkettő... - Bo suttogott, mintha bárki is meghallhatná. Namjoon nem válaszolt rögtön, sőt talán le is tette a telefont, mert a lány nem hallott semmit. 

- Köszönöm, hogy elmondtad. Az este folyamán lesz egy megbeszélésünk, szinte biztos, hogy ezzel kapcsolatban. Ha szeretnéd, utána felhívlak és tájékoztatlak, mire jutottunk. 

Bo korábban is észrevette, de most még inkább feltűnt neki, Namjoon mennyire hivatalosan fogalmaz. 

- Semmi közöm hozzá, igazából...

- De igen, ami azt illeti, neked több közöd van hozzá, mint bárki másnak. Akkor később - azzal már majdnem meg is szakították a hívást, mikor Bo-nak eszébe jutott még valami.

- Minsoo-nak hívott. 

- Hogy mi? 

- Azt hitte egy Minsoo nevű lánynak írt, mikor először üzent. 

~*~

Taehyung és Yoongi már az étkezőben voltak, mikor Namjoon leért. Olyan fesztelenül és vidáman próbálták összedobni a vacsorát, hogy Namjoon megmerte kockáztatni a tényt, miszerint nem tudnak semmiről. De hogy nem látták a posztot? Mégis miért nem akadtak ki ők is, akárcsak ő? 

- A többiek is nemsokára lejönnek. Illetve azt hiszem Jungkook ma nem vacsorázik velünk - szólalt meg Taehyung, miközben a főtt tésztát szűrte le a csapnál.

- Miért?

- Sejin megkérte, hogy vele vacsorázzon. Tudjuk, hogy miért. 

- Szóval akkor ti is...?

- Nem vagyunk vakok, de a szülei sem. Ránk nem fog hallgatni, mondhatunk akármit - Yoongi mély hangja nemtörődöm volt és határozott. - Sajnálom azt a valakit, akié a telefonszám volt, de ismered Jungkook-ot...

- Az a valaki egy velünk egykorú lány. Éjjel-nappal hívogatják, üzeneteket küldenek neki, hogy megtalálják és bosszút állnak rajta. Beszéltem vele telefonon, fél és jó oka van rá.

Taehyung abba hagyta amit csinált, Yoongi is rá nézett. 

- Ezt tette vele Jungkook. 

Azzal ott hagyta két társát a konyhában és vissza ment a szobájába. Elment az étvágya. 

~*~

A SZERDAi napot három részre bontottam, mert elég hosszú rész lett volna egyben. A folytatás is jön hamarosan. :)