Amíg emlékszel rám ✓

9

JUNGKOOK

- Jungkook? 

A hang kedves, félénk volt és bizonytalan. Talán nem is akarta felvenni neki, véletlen lett volna? Miért nem nyomja ki akkor? 

- Ö-örülök, hogy elértelek. 

- Nagyon furcsa ez most. 

- Igen, nekem is. Nézd, én... - sok mindenben jó volt, de abban, hogyan kell bocsánatot kérni egy ilyen eset után, abban nem. - Sose fogom igazán megérteni, min mentél keresztül. Felesleges ezeket a köröket lefutni, viszont...

- Semmi baj. Nem számít már. 

Jungkook sűrűn pislogva meredt maga elé és alig hitte el, amit hallott. 

- Mi az, hogy már nem számít? 

- Nagyon sokat gondolkodtam. Borzalmas volt az első pár nap, de Namjoon...a csapattársad sokat segített - mi ez? Düh? - és amúgy sem vagyok az a haragtartó típus. Próbáltam megérteni a Te szemszöged, hogy miért is csináltad és tulajdonképpen értem. Meg persze mégse. De ez mind lényegtelen, az a Te oldalad, semmi közöm hozzá. Szóval csak felejtsük el. 

A fiú keze csattant a homlokán, hitetlenkedve levegő után kapott. Mégis milyen tréfa ez? Namjoon azt mondta küzdjön azért, hogy Bo életét egyenesbe hozhassa, és a lány ilyen egyszerűen tényleg szemet huny a dolgok felett? 

- Te drogozol?

Bo-ból kiszakadt egy kacaj. 

- A harag nem lenne megoldás. A telefonszámom holnap megváltozik, így már nem lesz támadófelület rajtam. A nevemet nem tudják. Igaz?

Jungkook majdnem rávágta, hogy igaz, de aztán eszébe jutott Minsoo. Azt mondta egészen idáig azt sem tudta, hogy egy lány telefonszámát adta meg neki, de mi van, ha ebben is hazudott? Mi van, ha ismeri Bo-t és a következő húzása az lesz, hogy a nevét is nyilvánosságra hozza? Hiába a lecserélt telefonszám, az emberek bármire képesek egy apró információ morzsával. Ezt Jungkook tudta a legjobban. 

- Nem írtam ki.

- Igen, akkor jól emlékeztem. 

A lány hangjában ott bujkált egy mosoly, hallani lehetett és ez még jobban összezavarta Jungkook-ot. 

- Nem értelek, de komolyan. 

- Állj be a sorba! 

Ekkor a fiú is elnevette magát, de nem tartott sokáig a pillanatnyi jókedv. Mit kell tennie még? Ez mind kevés, az, hogy most elcseverésznek, mintha mi sem történt volna, csak egy átmeneti pár perc. Ha ez letelik, még mindig nem végzett. Namjoon azt mondta, Bo már nem bízik az emberekben. De vajon...

- Azt mondtad, holnaptól új számod lesz. 

- Igen.

- Esetleg...?

- Sajnálom. 

...létezik, hogy Bo csak benne nem fog bízni soha többé? 

~*~

A beszélgetésük azután a bizonyos kérdés után nem sokkal abba maradt. A lány elköszönt, pihenni akart a holnap reggeli műszak előtt. Olyan fajta elköszönés volt, ami a levegőben lógva maradt, de annak, aki bízik abban, hogy valaha folytatódik, semmi jóval nem szolgált. Bizonytalanságot hagyott maga után. 

Jungkook továbbra sem mozdult, a telefonjának a kijelzőjét nézte, azt a telefonszámot, ami holnaptól már nem fog élni. Se hívást, sem üzenetet nem tud kezdeményezni, hogy elérje rajta. 

Mély levegőt vett és megindult a fürdőszobába. Megszabadult a ruháitól és beállt a forró víz alá. Lemosta magáról az aznapi feszültség egy részét, majd törölközőt tekerve a dereka köré, vissza ment a szobájába, hogy ablakot nyisson. 

Tudta, hogy nem valami egészséges, de szeretett egy forró zuhany után kiállni az ablakba, hogy lehűtse magát a hideg, esti levegővel. Miközben nézte a forgatagot lent, amitől mára megszabadult, egy kérdés minduntalan ott motoszkált a fejében:

Namjoon holnap is beszélni fog Bo-val? És ha igen, vajon a lány önként adja majd meg a telefonszámát, vagy társa is nemleges választ kap? És végül...

Mégis hogyan hozzon rendbe mindent, ha nem fogja tudni elérni a lányt?