|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 7. ||

[G/Név]=Gúnynév

|| Reader ||

Jelenleg péntek van, ami azt jelenti, hogy a Kuroo által megrendezett parti hamarosan érvénybe lép. Hazudnék, ha azt mondanám hogy nem izgulok, mivel az egész napos remegèsem aligha akart megállni, hacsak egy kis időre is.
Ezt pedig Kenma is meglátta, aki immár az utolsó napon jött ellenőrizni engem. Kedden, amikor megvágtam az ujjamat valamivel -azóta sem tudom, hogy mi volt az- és elkísért, talán jobban esett az, hogy ott velem, mintha nem jött volna. Már csak társaságnak is jól jött, habár nem sokat beszéltünk, és habár azért jött, mert nem bízott meg eléggé bennem.

Nem bízott meg eléggé bennem. Erre a gondolatra azóta is görcsbe rándul a gyomrom, és sokkal rosszabb lesz a hangulatom is. Akane-channak is elmeséltem már szinte rögtön az igazgatói után, hogy mi történt, ő pedig elég furcsa képzetelbeli helyzetet állított fel kettőnk számára Kenmával. Ugyanis szerinte nagyon, de nagyon cukik lennénk együtt, és szinte rögtön el is kezdett shippelni minket. Már csak ez kellett...

Mindenesetre, jelenleg öt perc van vissza az utolsó órámról, s onnantól kezdve is már csak kb. másfél óra, és hazamehetek. Akane-chan is eljön velem a buliba, szóval legalább lesz állandó társaságom is.

Ahogy a csengő megszólalt, mindenki egy emberként kezdte összepakolni a cuccait, hogy minél előbb mehessenek a dolgukra. A padtársam is ugyanígy tett, majd pimaszul mosolyogva intett egyet nekem.

-[Név]-chan, akkor kilenckor a házatok előtt?-Azért beszéltük meg azt, hogy előttem találkozunk, mert az én lakásom közelebb van Kurooéhoz, aki tegnap elküldte nekem messengeren a címét, s a pontos dátumot, egy pár sorral egybekötve, miszerint nagyon örül hogy én is jelen leszek. Az pedig már más dolog, hogy utána beállította a becenevemet "Szerencsétlen lány💕"-nak.

Egyáltalán hogyan volt mersze ilyet csinálni? Miért nem gondolta azt, hogy meg fogok sértődni? Megáll az ember esze, de valamiért, tényleg nem tudtam rá haragudni.

-Hai-hai~.-Viszonoztam azt intést.

-A bulin találkozunk, csajok!-Kacsintott Fuwa-san, mire csak biccentettünk felé.

-Ah, Kenma!-Mosolyodtam el ösztönösen, mikor megláttam az ajtó előtt állgodálni a  fiút.

-Hm~ Akkor megyek is!-Akane ekkor pedig egy kacsintás kíséretében elsétált, pont, mielőtt reagálhattam volna valamit. Valami frappánsat, de persze, hogy el kellett mennie! Nyílván!

-...Hallottam, te is elmész Kuroo bulijába...-Kissé meglepődtem, hogy most ő kezdeményezett beszélgetést, de nem bántam. Ugyan eddig mindig én voltam az, aki rögtön megkérdezte, milyen napja volt, de most jól esett, hogy nem én kezdtem. Olyan érzéssel töltött el, mintha érdekelném őt, valamilyen szinten, s ez örömet okozott.

-Igen. Te?-Ahogy kisuhant ajkaim közül a kérdés, rögtön meg is bántam. Hiszen Kenma nem olyannak tűnik, aki elmenne akármilyen buliba is!

-...Nem tudom.

Huh?

-Nem tudod?-Halvány mosollyal az arcomon kezdtem el lesikálni a padokat, mint ezen a héten már oly' sokadjára-A barátod szervezi. Ez sem dönti el benned a válaszod?

-Pont azért nem tudom eldönteni, mert Kuroo tartja...-Motyogja, én pedig nem tudom megállni, hogy el ne röhögjem magamat.

-Ah, értem.-Suttogom két röhögőroham között-Sz-szóval akkor még meglátod.

-...Hai...

"Hm. Régen én is ilyen voltam."

Erre a mondatra végigszáguldott bennem egy keserű érzés. Akaratlanul is felrémlett bennem egy emlék.

"-Kérlek hagyjatok békén, miért kell ezt csinálnotok...?-Halkan motyogtam, mire az előttem állók gúnyosan elröhögték magukat.

-[G/Név]-chan úgy látszik, még mindig nem tanulta meg, hogy miért kezeljük egy vesztesként! BAAAKA!-Hajolt közelebb hozzám-MERT EGY VESZTES VAGY!"

Ahogy a múltam sebei felszakadtak bennem, úgy éreztem egyre távolabbnak s távolabbnak Kenma alakját tőlem, még akkor is, hogyha egy teremben voltunk, csupán néhány lépésnyire egymástól. Ez pedig, a lelkemben felgyülekvő harag miatt lehetett, amit egyszerre éreztem magam, és a fiú iránt is, habár szegény nem tehetett semmiről sem.

Magam iránt azért, mert sikeresen feltéptem a saját sebeimet.

Kenma iránt pedig azért, mert ő volt az oka, a szakadásoknak.