|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 30. ||

|| Reader ||

A tanár úr először Sakurának, majd nekem adott egy gumilabdát. Már szemmel megbeszéltük a lánnyal, hogy egymásra nem dobunk most, de azért tisztes távolságra sétáltunk egymástól. A tekintetemet egyből Iwaizumira szegeztem, ám mielőtt eldobtam volna a labdát, kicsit átgondoltam a dolgokat.

Hogyha most dobom ki, ki tudja mennyi ideig félthetem a hátsó felemet. Talán jobb lenne, hogyha valaki mást dobnék ki. Előlről jobban tudom követni, hogy hol van.

Egyszerre eldobtuk a labdákat, az övé egy kisebb puffanással a falnak csapódott, ahonnan valaki elkaphatta, mivel nem láttam a közelembe visszapattanni. Az enyém pedig egy barnás hajú lány lábához ért, aki csak tehetetlenül megrántotta a vállát, majd a pálya szélén átfutott a másik oldalra.

///

Összesen négyen voltunk. Ketten-ketten mindegyik csapatban. Eddig engem összesen kétszer dobtak ki, de hál' istennek egyszer sem Iwaizumi volt az. Tudtam, hogy tőle kell a legjobban félnem, még akkor is, hogyha úgy vettem észre, hogy nem dob olyan erőset. Egyszerűen érzem, hogyha arra kerülne a sor, hogy engem kiejthet, minden erejét beleadná abba a dobásba.

Egyébként én velem volt Fuwa, a másik csapatban pedig Iwaizumi, és Akane-chan. A lány ijedt tekintettel meredt rám, hiszen az előbbi fiú kezében trónolt a labda, míg nálunk Fuwa-sannál volt.

-Fuwa-san, próbáld átdobni a labdát a többieknek, ha úgy neked is jó.-Suttogtam mikor mellé értem, szemeimet le sem véve az ellenségről. Mögöttünk a többiek egy része már kiáltozott a labdáért, hogy Iwaizumi dobja nekik áz, de úgy látszott, hogy a fiú egyáltalán nem hallgat rájuk.

Akinari bólintott, s a következő pillanatban megindult, a lehető legmesszebb kerülve Iwaizumitól, majd a padlóhoz dobta a labdát, elég közel a távolabbi padhoz, így az pontosan az egyik társunk kezébe pattant. Ezalatt Iwaizumi egy határozott mozdulattal meglendítette a karját, és a labdát felém irányította, s éppen, hogy el tudtam kerülni azt. A többiek is megrémültek a hirtelen nagy csattanástól, amely hallható volt, mikor szegény labda a falnak csapódott.

-FIAM! Ez nem vérre menő játék, jó lesz hogyha visszafogod magadat!-Kiáltott rá a tanár, mire a fiú csak mogorván bólintott egyet, majd kifújta a levegőt az orrán át. Összeráncoltam a szemöldökömet, és a labdához léptem, amellyel nemrég csaknem meg akart ölni, s amely a nagy lendülettől vissza is gurult a mi területünkre, miután nekiment a falnak.

A következő pillanatban hátulról eltalálták Akane-chant, így ő egy legyőzött mosoly kíséretében a többiekhez ment, a hátam mögé. Útközben egy "sok sikert" pillantással díjazott, amin elvigyorodtam. Azonban a pillanatnyi figyelmetlenségemnek ára is volt, nem is kicsi.

Fel sem fogtam az első néhány másodpercben, hogy mi történt. Az arcomhoz csapódó labda arra késztetett, hogy csukjam be a szemeimet, s ezzel együtt az egész fejem iszonyatosan fájni kezdett. A becsapódás helyszínétől alig néhány másodperc alatt sikerült körbeölelnie az egész fejemet a lüktetés, és a fájdalom. Mégis mekkora erővel dobott ez?

Csupán arra eszmélek fel, hogy elvesztem az egyensúlyomat, a lábaim kicsúsznak alólam, és egyre csak közelítek a föld felé. Alig fél másodperc, és már egy kisebb puffanás következtében a padlón ücsörgök, élesen szorítva tenyeremet a bal szemem alá, miközben hallom, ahogy a tanár elkezd ordítozni Iwaizumival. Mintha valami igazgatóit is mondana, de nem vagyok benne biztos. Egyre több lépés hangját kezdem hallani egyre közelebbről, de én még mindig nem merem kinyitni a szememet.

Basszki...

Hogy...

Hogy rohadnál meg, Iwaizumi Gin!