|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 9. ||

|| Reader ||

-Woooow...-Az ajkaim boldog vigyorra húzódtak, amint Kuroo ajtót nyitott nekünk, én pedig beláthattam a válla felett. A házigazda arcán pajkos mosoly jelent meg, majd kérdőn felvonta a szemöldökét.

-Na mizu, Szerencsétlen Lány? Nem voltál még buliban?

Csak megráztam a fejemet.

-Hű...Ez megtisztelő, hogy elvehetem a buli-szüzességedet.-Kacsintott, a szemem sarkából láttam, ahogy Akane-chan arca halvàny vörös árnyalatot vesz fel.

-Legalább valamit elértél az életedben, mi?-Nevettem fel, majd átbújtam a karja alatt, amellyel éppen az ajtónak támasztotta magát, ezzel (szerinte) elzárva az utunkat.

Bent pedig, csak még jobb volt minden. A fülsüketítő zene friss adrenalin löketet adott számomra, melynek következtében akaratlanul is elkezdtem topogni a ritmust, az egyik lábammal, miközben körbe-körbekémleltem. Majdnem úgy volt, ahogyan azt olvastam a könyvekben. Mindenhol táncoló emberek vannak, s bár tényleg egy-két ember már padlót fogott (szó szerint), utóbbiak mégsem voltak annyian, mint amennyire én tippeltem volna.

-Akane-chan, ez baromi jóó!-Néztem az éppen mellém érkező lányra, akin látszott, hogy még kicsit zavarban van-Huh? Baj van?

-N-Nem nincs...

-Hmmm...-Perverz mosoly jelent meg az ajkaimon-Kuroo?

-M-mi van?! Ne hülyeskédj már, inkább menjünk táncolni!-Azzal karon ragadott, mielőtt még bármit is mondhattam volna, a hirtelen témaváltására. Ez azonban csak nagyobb, biztosabb okot adott arra, hogy kitartaak hirtelen gondolataim mellett.

Akane-channak tetszik Kuroo~.

Ahogy a többi ember közé vegyültünk, a testemben kezdtem érezni a zenét. Átadtam magamat a mozdulataimnak, melyeket az ösztöneim és a ritmusérzékem súgtak, és bevallom őszintén...

Soha nem éreztem még ilyen jól magam!

-[Név]-chan, ott a herceged!-Önkéntelenül is arra pillantottam, amerre Akane mutatott. A szívem pedig, abban a pillanatban hatalmasat dobbant.

Mintha mindenki lelassult volna körülöttem, miközben tekintetemmel csakis Őt figyeltem. A konyhapulton támaszkodott, az ujjai közül hiányzott egy szokásos dolog; mégpedig a videójátéka.

Mit keres itt?

-Kenma...-Suttogtam, s észre sem vettem, hogy abbahagytam a táncot.

|| Kozume Kenma ||

-Lev, hagyj már...-Motyogom szememet forgatva. Az óriásgyerek természetesen nem törődik ellenségeskedésemmel, továbn folytatja hüledezését rajtam.

-De Kozume-san! Hogyhogy itt vagy? Te nem szoktál bulikba jönni, főleg nem csak úgy! Hát ez-

-Kussolj...-Inkább lemászok a pultról, amin eddig ültem, és magamtól eltérően, a tömeg felé veszem az irányt, habár legbelül minden porcikám tiltakozik ellene.

Hol van?

Nem is kellett volna idejönnöm...Mit akartam ezzel?

A szemeim ekkor megállapodnak rajta. Még én is meglepődök azon, hogy mégis hogyan tudom kizárni a többieket, és egyből megtalálni az ő szemeit, de sikerült. Ez a lényeg.

Akaratlanul is halovány, alig látható mosolyra húzom ajkaimat, miközben látom, hogy ő még mindig kérdő tekintettel méreget engem.

S hirtelen úgy érzem a hasamban, mintha ezernyi kisebb pillangó kezdene el repdesni.

...Gyönyörű.

Amint gondolataimba férkőzik ez a szó, rögtön megrázom a fejemet, mintha csak ennyivel ki tudnám űzni a nem kívánt jelentését.

Miért jöttem ide? Mi okom volt?

Otthon voltam, teljesen egyedül, mivel a szüleim éjszakára mentek dolgozni. Aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy a play stationomet lekapcsolom, s csak meredek a semmibe. Valami elkezdett motoszkálni bennem, amely azt súgta, jöjjek el. Ilyen erős késztetés még sohasem alakult ki bennem, de úgy látom, hiba volt beadni a derekamat.

[Vezetéknév] volt ugyanis ez az ok, amiért eljöttem. Márpedig távolról látszik, mennyire nem egy pályán vagyunk mi ketten. És ez így a legjobb. Nem szeretnék egy visítozós csajjal beszélni minden egyes napon, amikor mindenki tudja rólam, mennyire nem szeretem a hangos dolgokat.

Ezért vagy most egy buliban, nemde?

"Nem mintha nem utálnám már most ezt a helyet. Alig két perce vagyok itt, és ezt is csak azért bírtam ki, mert [Név] miatt valahogy lecsendesült minden a fejemben."

Halkan sóhajtottam egyet, majd a kijárat felè vettem az irányt, amikor is...

-Kozume-san!