|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 61. ||

|| Reader ||

-Hogy jutott eszedbe, hogy ráírj Iwaizumira?-Jutott eszembe hirtelen a gondolat egy pénteki napon, amikor vègre befejeződött a büntetésem, és együtt mehettünk haza Kenmával, mivel neki meg addig edzése volt. Bár már megköszöntem neki azt, amit tett, ezt pedig ő aranyos motyogással fogadta, eddig még nem jutottam el addig, hogy ezt megkérdezzem tőle.

Fogalmam sincs, ezt hogy hozhattam össze, ne is kérdezzétek. Valószínűleg egyszerűen csak annyira elmerültünk minden másban, aminek igazából örülök, hiszen nem a negatív történésekre, s annak hozzátartozóira fókuszáltunk, hogy nem jutott el a gondolatamig a kérdés.

-...Egyszerűen csak szerettem volna, hogyha minél előbb vége ennek az egésznek.-Motyogja mellettem a fiú, akire ekkor hálásan rámosolygok-Az első óra után jutott eszembe, hogy rá kellene írnom, mivel valószínűleg ő kordában tudja tartsni Iwaizumit, úgy, hogy talán még a pletykáit is visszamondja.

-Sikerült a terved. Köszönöm, Kenma.-Adok az arcára egy puszit, arra azonban nem számítok, hogy megállunk, majdnem a járda kellős közepén. A fiú teljesen felém fordítja az arcát, majd egy óvatosan csókot nyom az ajkaimra, amit másodperceken belül elmélyít. Érzem, ahogy érintésétől összerogynak a térdeim, ezért muszáj a fiú Nekomás pulcsijába kapaszkodom, hogy valamennyire megtartsam az egyensúlyomat.

Igazából tényleg úgy történt, ahogyan azt Iwaizumi Hajime megjósolta nekem. Nem, hogy jövő hétre, de már a mai napra, péntekre is szinte teljesen megsemmisültek a rólam szóló pletykák. Az öccsét már másnap nem láttam az iskolában, ami nagy megkönnyebbüléssel töltött el, hiszen nem akartam tovább elviselni őt. Mivel majdnem az egész iskola tudott immár rólam, ezért megkérték a suli rádióját, hogy Gin hadd beszéljen bele kicsit. S akkor, ebédszünetben elmondott mindent. Az egész hazugságot kitálalta, az előzménnyel együtt. Hatalmas kő esett le a szívemről, amikor Fuwa-san, és szinte az egész osztály odajött hozzám bocsánatot kérni, szívem melegséggel telt meg.

Azonban az a mondat, amit a fiú mondott számomra a röpicsapatról, belefészkelte magát a fülembe.

Tényleg nem kedvelnek?

Nem, mintha elvárás lenne, vagy ilyesmi. De ha tényleg így van, akkor nagyon, nagyon jó színészek, én pedig teljesen bedőltem nekik.

Szerencsére Kenma hamar kiszedte belőlem a bajomat, és egyik nap, a büntetésem után, mikor nekik még az edzésük sem kezdődött el, elvitt magával a terembe. Ott pedig ténylegesen megmutatták a fiúk, hogy minden egyes szó hazugság volt, amit Gin mondott. Szabályosan kioktattak, amiért elhittem a fiú szavait, Lev pedig annyira megölelgetett, hogy már Kenmának kellett rászólnia -megsúgom, elég erősen- hogy szálljon le rólam.

Aznap ott maradtam az edzésükön, utána pedig Kenmával mentem haza. S istenem, milyen jó érzés volt végre teljesen felszabadultan gondolnom a holnapra, arra, hogy végre nem lesz ott senki sem, aki miatt görcsbe rándulhatna a gyomrom -a rossz értelemben, természetesen. Hiszen van itt egy fiú, akiért teljesen odavagyok. Miatta például elég sokszor rándul görcsbe a gyomrom.