|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 43. ||

|| Reader ||

-Persze. Majd biztos az öcséd elmondja.-Mondom, egy csipet szarkazmussal a hangomban.

-Mondtam már, hogy ezt nem az én dolgom elmondani!

-De mondjul beszélhettél volna vele előbb is erről, nem gondolod?-Vonom fel kérdőn egyik szemöldökömet-Tudod, hogyha már mondjuk alsóban megtárgyaltátok volna alaposan ezt az egészet, talán nem kellene megint előlről kezdenünk ezt az egészet.

-Ebben igazad van, de hiába akartam beszélni vele, érted? Most, hogy megtudtam, hogy veled jár megint egy osztályba, és előlről kezdi a dolgait, jöttem rá, hogy tennem kell valamit...

-Gratulálok.-Sóhajtok fel-Ezért akartál félrehívni engem? Mert nem haladtunk semerre sem.

-Bocs'.-Ereszti le kissé a vállait. Csak megforgatom a szemeimet, majd egyet intve elbúcsúzok tőle. A nadràgom zsebeibe mélyesztem a kezeimet, úgy kezdem meg utamat a szobám felé, ám egy picit váratlan látvány fogad, mikor annak ajtaja elé érek.

-Azt hittem már pihensz.-Mosolyodok el halványan, mikor Kenmára nézek, aki a következő pillanatban lassan előveszi egyik kezét a háta mögül.

-Tettem félre neked...-Motyogja elfordítva a fejét, felém nyújtva a kis dobozkát, melyben [K/É] foglal helyet. Hálásan rá pillantok, a pillangók egyszerre ébrednek fel a hasamban, s miutàn átvettem a dobozt, egy puszit adok a fiú arcára.

-Nagyon köszönöm.

Csak bólint.

-Nem szeretnél bejönni kicsit?-Billentem fejemet az ajtóm felé, ám a félreérthetőség miatt rögtön pipacsvörössé változik a fejem, főleg, hogy elég vizuàlis típus vagyok-M-M-Mármint nem úgy, érted öhm...Hanem csak izé...-Dadogok, amitől làtom, hogy halvànyan elmosolyodik. Attól a picinyke mosolytól màr kezdek is elolvadni, s mikor megnyugtatóan egy puszit ad a homlokomra, legszívesebben felordítanék örömömben.

-Értem...-Néz mélyen a szemeimbe, de sajnos nem tudja elrejteni, a már teljesen vörös füleit. Magamban kuncogni kezdek az aranyosságon, amit jelenleg produkál, de nem teszem szóvá.

-Szóval èrted...-Nevetek fel kínosan-Nézhetnénk pár videót, vagy ilyesmi. Pihenèskèppen.

Bólint, èn pedig azt hiszem, nem is lehetnèk jelenleg boldogabb. Szinte belibbenek az ajtómon, amit a fiú gondosan becsuk maga mögött, én pedig már veszem is elő a laptopomat, amit a biztonsàg kedvéért magammal hoztam.

-Gameplay?-Újból csak bólint. Leül mellèm az àgyra, s egyből észreveszem a feszült testtartását, amit nem tudok hova tenni-Öhm...Ny-nyugodtan hátradőlhetsz, meg ilyesmi, tudod...Lazulj el. Helyezd magad kényelembe.

Alig, hogy kimondtam az utolsó mondatot, visszafordultam a képernyőhöz. Pár percig keresgéltünk egy videóst, akit mindketten kedveltünk. Kiválasztottuk a videóját, amely inkább egy fennt maradt livestream volt, tehàt jó pár óráig nem kell új videót keresgélnünk. Kivéve, hogyha unalmas lesz.

Én is hàtradőlök Kenma mellè, aki szintèn így tett néhány perccel ezelőtt. Azonban, mikor megérzek két gyengéd érintèst a derekamnál, kérdőjelekkel a fejem felett fordulok a fiú felé.

-Kenma, mit csinálsz?-Motyogom.

-Kényelembe helyezem magam...-Suttogja vissza, majd közelebb húz magához, és két karjával teljesen àtölel engem. Mivel a fejem a mellkasának nyomódik -amit egyébként nem bánok- , meghallom a gyors ütemben verő szívét, amitől melegség járja át az egèsz testemet -s lelkemet egyaránt.

Lassan egyre halkabb lesz számomra a külvilág, s az egyre jobban rám törő álmosságon az sem segít, hogy minden egyes lélegzetvételemnél annak a fiúnak a megnyugtató illatát érezhetem, akit mindennél jobban szeretek.