|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 40. ||

|| Reader ||

Másnap reggel már hét órakor fent voltam. Nyolctól egészen kilencig
van a reggeli idő, így még bőven volt időm elmenni az étkezőbe. Kikészítettem az aznapi ruháimat, majd -mivel nem tudtam, hogy a többiek ébren vannak-e, illetve nem szeretnék folyamatosan a nyakukon lenni- csak elfeküdtem az ágyamon, és az instagrammot figyeltem. Akane-chan megosztott egy új képet magáról, aminek igazán örülök, hiszen kettőnket ábrázol. Besziveztem, majd ki is léptem a programból, továbblépve a facebookba, ám ahogy betöltött volna, a telóm rezzent egyet, egy messenger üzenetet kijelezve.

Kakas-kun: Miért ez a becenevem?:( Mindegy is..Szerencsétlen lány, ha már úgyis fent vagy, nem akarod esetleg megadni a drága barátnőd számát?;)

Csak megforgattam a szemeimet. Hogyha meg akarja ismerni Akane-t, komoly szándékokkal, akkor azt először ne sms-ekben tegye!

Én: Oh, Kakas-kun biztos vagyok benne, hogy egyszer majd megadom. De mi lenne ha nem úgy a semmiből írnál neki sms-t, mint egy rossz stalker, hanem először ÉLŐBEN beszélgetnétek?

Kakas-kun: Veled aztán lehet beszélni...:(

Nem írtam neki vissza, hiszen nem tudtam, mit kellene. Aztán pár perccel később egy másik chatfej is megjelent, amitől egyből látványosan nagy mosoly jelent meg az arcomon.

Kozume Kenma: Kuroo itt nyüsszög a beceneve miatt...Mit adtál neki?

Én:Neked is szépjóreggelt~! Amúgy Kakas-kunnak állítottam be. De ha nem tetszik neki, tudja, hogy át tudja állítani, nem?

Kozume Kenma: ...Nem tudom.

Aztán, mielőtt még válaszolhattam volna valamit, egy eddig egysze sem látott profil jelent meg, egy új üzenettel. Ahogy a profilra néztem, egyből ajkaimat picit eltátottam a sokktól, hiszen Iwaizumi Hajime írt rám. Picit hezitálva, de megnyitottam az üzenetét.

Iwaizumi Hajime: Szia, remélem nem zavarlak. Ki tudsz jönni kicsit a szobád elé?

Meglepetten pislogtam párat, majd a szobám ajtaja felé pillantottam. Itt lenne előtte? Ez most komoly? Elég...Ijesztő lenne kicsit.

Én: Szia, jó mindjárt kimegyek.

Átöltöztem egy egyszerű hosszúfarmerba, és egy [K/Szín] árnyalatú felsőbe, majd kiléptem a szobámból, ahogy a tekintetem egyből megtalálta, az éjfekete hajú fiút. Zsebre tett kezekkel álldogállt, hátát a falnak döntve, majd mikor meglátott, ellökte magát onnan. Akár akartam, akár nem, a lábaim megremegtek, ahogyan a szemeibe néztem. A vonásai, az íriszei, túlságosan is emlékeztettek Ginre, ami miatt megrezzentem az idősebbik Iwaizumi minden egyes mozdulatára.

-...Szia.

-Szia.-Motyogom.

-Csak azt akartam megkérdezni, hogy...Hogy vagy?-Billenti oldalra a fejét, szemeiben valami megcsillan. Összevonom a szemöldökömet.

-Ezt nem tudtad volna üzenetben megírni?

-Úgy értem, hogy...A történtek után...-Veszu lejjebb a hangerejét, mire nekem egyből leesik a tantusz. A mellkasom előtt összefonom a kezeimet, kissé dacosan nézek rá.

-Szóval tudtál arról, hogy milyen nagy bunkó az öcséd? És nem tettél ellene semmit sem?-Lépek kicsit közelebb hozzá-Komolyan ennyire hidegen hagyott a saját testvéred viselkedése-

-Nem hagyott hidegen, oké?-Mordul fel-Ne vonj le felesleges következtetéseket pusztán abból, hogy tudtam, hogyan viselkedik az osztályban. Oka volt rá, hogy ilyenné vált.-Lejjebb vezeti a tekintetét, szinte mindenhova jár a tekintete a padlótól elkezdve a legmesszebb levő fal utolsó részéig is, csak a szemeimet kerüli.

-Értem...És mi volt az az ok?

-Az...Azt majd elmondja.-Nyögi ki-Figyelj, lehet, hogy a testvére vagyok. De pont ezért kell nekem titokban tartanom az okát annak, amiért így viselkedett veled. Sajnálom.

Kicsit csalódott vagyok. Azt hittem, most, hogy beszélhetek Iwaizumival, meg fogom tudni oldani ezt az egészet, s válaszokat kaphatok. Ám azok helyett csak még több kérdőjelet raktározhattam el a fejemben.

-Jólvan...De akkor megkérnéd legalább, hogy most fogja vissza magát?-Vonom fel egyik szemöldökömet-Már elegem van a viselkedéséből.

Meglepetten pislog egyet-Mi? Nekem azt mondta, hogy már nem...Mindegy.-Vág a saját szavába, fejrázva-Persze, beszélek vele.

-Köszi.-Bólintok.