|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 57. ||

|| Reader ||

Ahogy hétfőn beértem az iskolába, mindenki elkerekedett szemekkel nézett rám. Mivel nem tudtam, mire véljem ezt az egészet, a következő embernél, aki ennyire megbámult betelt a poharam, és elé àlltam.

-Szia, bocsi, van valami rajtam, hogy mindenki így néz?-Billentem oldalra a fejemet, mire az előttem levő làny elhúzza a szájàt, majd inkább némasági fogadalmat téve kikerül engem. Azonnal utána fordulok, kérdő tekintettel, nem mintha valamit is felfogtam volna az előbbi eseményből.

Mi volt ez?

-Szerencsétlen làny!

Ó, végre valaki!

-KUROO!-Talán túlságosan is hangosan, illetve boldogan mondom ki a nevét, ugyanis a már eddig is feltűnő szempárok mellé most néhány ember grimaszba is vàgja az arcát. Próbálva nem törődni velük sietek oda a fekete hajú fiúhoz, mikor pedig elé érek, kétségbeesetten próbàlok magyarázatot követelni tőle-Mi történt, hogy mindenki így bámul?!

-Nem tudom, pont akartam kérdezni, hogy mit csináltál, amiért úgy néznek rád, mint egy vérbeli, nos...lotyóra.-Tarkójához emeli a kezét, és vakargatni kezdi az ottani részt, miközben ő is olyan értetlen tekintettel bombàz, mint a többiek.

A rengeten vészjósló tekintetet érzékelve elhúzom a számat, hiába próbálok nem rájuk gondolni, a mellkasom egyre nehezebbé válik, ahogy mögöttem s mellettem elkezdenek susmorogni.

-Rin, nem ő...

-Nem ő az a lány, aki...

-Szerintem de...

Körbepillantok, nem, mintha bármit is megértenék az összemosódó szavakból. Kuroo észreveszi a vívódásomat, s megragadja a karomat, majd kifelé kezd el húzni, egészen az udvarra.

-Kenma nemsokára befut. Rá nagyobb szükséged van, mint rám.-Pillant felém, a fiú nevének hallatán, még a helyzettől függetlenül is mosoly szökik az arcomra, habár ez sokkal kisebb, mint az eddigiek.

-[Név]! Kuroo!-Akane aggódó tekintettel fut felénk, mikor pedig elénk ér, egy gyors puszit nyom a fiú arcàra, aki ezt egy kissé perverz mosollyal reagálja le. Ezután rögtön teljesen felém fordul, majd szoros ölelésbe fon engem-Mi történt?! Láttam, mi volt bent..

-Fogalmam sincs, de muszáj lesz kideríteni...-Motyogom, miközben még mindig magamon érzem a fenyegető, lesujtó és undorodó tekintetek tömkelegét. Szinte összerezzenek a nyomástól, melyet tőlük kapok, és legszívesebben egyből eltűnnék a föld színéről, hogy nehogy még egy hasonló szempár érzéseit el kelljen viselnem.

-Csá Kenma.-Hallom Kuroot, mire Akane elenged. A következő pillanatban olyan szorosan fonom karjaimat a fiú köré, anélkül hogy bármit is mondanék, hogy szinte összeroppan az ölelésemben.

-[Név]...-Motyogja, miközben viszonozza ölelésemet-Mi történt?

-Nem tudom...Mindenki..Mindenki olyan csúnyán néz rám...-Suttogom.

-Iwaizumi.-A névre összerezzenek, és a hétvégén történt incidensünk is rögtön kitöltik a gondolataimat. A reakciója, mikor visszautasítottam...A dühe...

Lehetséges, hogy ő áll a dolgok mögött?