|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 42. ||

|| Reader ||

A meccs végkifejlete győzelem volt, viszont az Aoba Joshai javára. A Nekoma nem kicsit volt letörve, avagy feldúlva, viszont meg kellett tanulniuk, hogy nem csak nyerésekből áll ez az egész. Bár volt már egy olyan érzésem, hogy tudták; nem nyerhetnek mindig. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem fejlődtek. Hiszen azzal is fejlődünk, hogyha eltipornak minket. Megtanulunk felállni a földről, s továbbmenni, anélkül hogy feladnánk. És a mi csapatunk pontosan ezt fogja most is tenni.

-Jó voltàl.-Mosolygok rá halványan a liberónkra, Yakura, aki csak lemondóan sóhajt egyet, majd egy biccentéssel megköszöni a palack vizet, amit ezután odanyújtok neki. Következőleg Yamamotohoz megyek oda, majd Fukunaga-sanhoz, Nobuyuki-sanhoz, Inuoka-sanhoz, Shibayama-sanhoz, majd Levhez.

-Basszus...!-Mordul fel, még nem látja, hogy odaléptem hozzá. Mikor a karjára emelem tenyeremet, picit megrezzen, majd elkerekedett szemekkel néz rám.

-Te is jó voltál, hidd el.-Biccentek komoly tekintettel, majd odanyújtom neki a vizet, amit a fejét lehajtva elvesz tőlem.

-Oi Lev.-Mindketten megugrunk a hirtelen hangra, amely legnagyobb meglepetésemre Kenma hangja volt. A magasabbik fiú, mintha csak egy jelnek vette volna a barátom megszólalásàt...

-K-Köszönöm...-Biccent felém egy halvàny mosollyal ezután a fél-orosz, mire csak viszonzom a cselekedetét. Tényleg jól játszottak, mindannyian.

-Te hogy vagy?-Fordulok Kenma felé, mikor Lev már elsétàlt a közelünkből. A fiú csak megvonja a vállát.

-...Nem nagyon érdekel a sport, ezért az sem, hogyha győzünk vagy vesztünk.-Motyogja, mire kérdőn felvonom a szemöldökömet. Mikor ezt èszreveszi, csak sóhajt egyet-Ez nem azt jelenti, hogy nem adok bele mindent...

-Helyes. Már csak Kuroo miatt is.-Mosolyodok el, majd némi pirulás utàn, gyors puszit nyomok az arcára-Ezután is adj bele mindent.

Erre nem mondd semmit sem, én pedig Kuroohoz fordulok, aki éppen most akart elhaladni mellettünk.

-OI, Kakas!-Mikor semleges tekintettel hátranéz, ràvigyorgok-Te is jó voltál!-Erre csak halványan elmosolyodik, s mintha a szemeiben meglátnék egy kis hálát is. Csak bólintok, de figyelmemet újból Kenmára szegezem, mikor meghallok felőle valami motyogást.

-Tessék?-Billentem oldalra a fejemet kérdőn, mire észreveszi, hogy figyelem, és elfordítja a fejét-Naa, Kenma, hadd halljam, mit mondtál!-Mosolyodok el halványan, s közelebb hajolok hozzá, mire közelségemtől picit elpirul.

-...Nem fontos. Tényleg.

Csak sóhajtok, majd bólintok-Hát jó...Ha nem akarod elmondani.-Biggyesztem le kicsit az ajkaimat, amivel elérem, hogy ezúttal ő sóhajtson fel egy kicsit. Ekkor a feje picit vörösebbé válik.

-Csak annyit mondtam, hogy...N-Nagyon...Aranyos, ahogy...Támogatsz minket...-Teljesen lehajtja a fejét, én pedig érzem, ahogy minden vérem egyenest a fejembe száll, s már most biztos vagyok benne, hogy ott is marad jó ideig.

"B-BASSZUS KENMA!!"

///

A nap folyamán, legalábbis amíg tartottak az edzések, nem történt sokminden. Elláttam menedzseri teendőimet a lehető legtökéletesebb módon, és magamban szurkoltam a fiúknak minden egyes edzőmeccsen. Végül csak kettőt vesztettek el, összesen pedig vagy tizet játszhattak, szóval a többit mindd megnyerték. Ez pedig egy nagyon, de nagyon jó felállás.

-Csak nem elfáradtál?-Lépek Kenmához, aki fél perccel ezelőtt huppant le a legközelebbi padra, hogy megtörölje a haját a törülközőjével.

-...Miért kellett ennyit játszanunk...?-Motyogja inkább magának, mintsem nekem, bár én ezzel nem foglalkozva forgatom meg a szemeimet, jókedvűen mosolyogva.

-[Név], beszélhetünk?-Hallom meg hirtelen Iwaizumi hangját. Szinte azonnal magunkon érzem Kenma tekintetét, s mikor oda pillantok, a barátom olyan semmitmondóan tekint ránk, mintha nem is lennének érzelmei.

Kérdő pillantást vetettem felé, aminek következtèben tekintetét ràm szegezte, majd egy apró, alig láthatót bólintott. Hálásan elmosolyodtam, majd a tüskés hajú felé fordultam.

-Persze.

///

-Szóval, miért is akartál velem beszélni?-Dőlök neki a legközelebbi falnak.

-Most telefonáltak a szüleimnek, Gin miatt.-Motyogja. Felemelem a szemöldökömet-Az osztályfőnököd volt...Elmondott mindent, amit tőled hallott. Gin komolyan még mindig így viselkedik?-Mikor bólintok, idegesen masszírozni kezdi az orrnyergét-Basszameg...

-Ja.-Nyögöm ki. Miért akar erről most beszélni velem?

-Figyelj, beszélni fogok Ginnel erről. Anyáékra nem igazán hallgat...De meg kell értened, hogy ő nem úgy fejezi ki az érzéseit, mint mások...

Egy pillanatra megdermedek. Talán még levegőt venni is elfelejtek, ami feltűnik az előttem levőnek is, aki a következő pillanatban feldúltan mordul egyet.

-Basszus, nem mondhatom el, jó?!