|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 32. ||

Sikeresen megírtam egy részt, így a nap végén, hehehee! Még egyszer, innen is köszönöm mindenkinek a "jó nyaralást!" kommenteket, nagyoon jól estek!💟 Illetve woow, meglett az 1K komment! Nem semmi, hehe!! Köszönöm ezt is, szuperek vagytok!<3 Remélem tetszeni fog a rész!

|| Reader ||

Egy hét telt el, mióta Iwaizumi fejen talált a labdával. Azóta Kenma unszolására elkezdtem erről beszélni az osztályfőnökkel, aki, legnagyobb meglepetésemre teljesen felháborodott, és megígérte számomra, hogy mindenképpen be fogja hívni a szüleit is, és elbeszélget velük. Szerintem picit kisiskolás megoldás, de jobb, mint a semmi, amit a legutóbbi osztályfőnökömtől láttam. A fejem egyébként már egyáltalán nem fáj, bár Iwaizumi még a mai napig úgy néz rám, olyan önelégülten, mintha még mindig érezném az általa okozott fájdalmat, s erre büszke lenne. Csak gratulálni tudok.

Kenma azóta folyamatosan szemmel tart, habár másnap, miután megtörtént az incidens, amikor először meglátta Iwaizumit, olyan dolog történt, amelyet én magam is nagyon, de nagyon nehezen hittem el. Az utolsó pillanatban sikerült lefognom őt, akkor is a megérzésem miatt, mely helyes volt, ugyanis neki akart menni. Láttam, ahogy ökölbe szorítja a kezeit, s csak egyetlen egy hajszál választja el végső döntésétől. Ez az egy szál pedig akkor szakadt el, amikor Iwaizumi majdnem elröhögte magát, mikor meglátott engem.

"-Kenma, nem ér annyit...Kérlek. Nem akarom, hogy bajod essen.-Suttogom a szemeibe nézve, melyek most haragosan csillognak a mögöttem állóra, ugyanis a szerelmem útjába kellett állnom -szó szerint- ahhoz, hogy ne keveredjen verekedésbe.

-[Név]...-Motyogja alig hallhatóan, ekkor rám vezeti a tekintetét-Lehet, hogy...Nem látszik rajtam, de...Nem lehet olyan könnyen megverni engem.

-Mégsem akarom, hogy megtedd.

-De...

Az arcára helyezem a kezemet, s gyengéden végigsimítom. Alig érezhetően, de belesimul érintésembe, padlóra szegezett tekintettel, amely kimondhatatlanul aranyossá varázsolja abban a pillanatban, s a lepkéim újból saját útjukra kelnek a hasamban.

-Csak...Menjünk. Jó?"

Nagy nehezen, de el tudtam csalni tőle, habár azóta is szemmel követi Iwaizumi minden egyes mozgását, s tudom, hogyha azt látná Kenma, hogy akár csak az egyik hajszálam meggörbült, rögtön kérdőre vonná a fiút. Sosem gondoltam volna, hogy ez a visszahúzódó, szűkszavú fiú ilyen tettekre is képes lenne, de úgy látszik, sokkal több van benne, mint ami látszik.

A "baleset" napján bevittem Nekomata-senseinek a papírt, Kenmával az oldalamon. Ő is megkérdezte, hogy mégis mi történt az arcommal, de csakis ennyit mondtam; baleset. Nem akartam túlságosan nagy dobra verni, hiszen tudtam, valahogy a lelkem mélyén éreztem, hogy nem kell. Hiszen mindent meg fogunk tudni oldani, ezzel az élen. El fogom intézni Iwaizumit, hogy többet ne tudja tönkre tenni az életemet.

Még aznap elmondta a sensei, hogy menedzser lettem. Majdnem toltam el hátrabukfencet örömömben, és megköszöntem neki a megtiszteltetést, de azt hiszem, nem csak én örültem új tisztségemnek. Kenma arcán is
ott bujkált egy mosoly, mikor később hazakísért engem. A sensei azt is elmondta, hogy jövő héten mennénk az edzőtáborba, tehát még éppen, hogy becsúsztam, szóval mehettem én is. Aminek újból nagyon-nagyon örültem.

Csak akkor még nem is tudtam, mik fognak kiderülni ott...