|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 26. ||

|| Reader ||

Amint az ajkaim elhagyták az utolsó szót is, amelyet ki akartam mondani számára, Akane olyan szorosan ölelt meg, amennyire csak tudott. Abban a néhány másodpercben, amíg láttam a reakcióját az arcát, elkerekedett szemekkel és utólag is érzékelt, szapora lélegzetvételekkel találkoztam.

-[Név]...Sajnálom, nem kellett volna...-Suttogja, kissé megremeg. Megilletődve állok karjai között, miközben kissé esetlenül, de visszaölelek-Nem kellett volna ilyen szörnyű következtetéseket levonnom. Sajnálom.

-Semmi baj, Akane.-Mosolyodok el halványan, megnyugodva a tudattól, hogy sikerült megbékítenem őt. Mikor újból megremeg, kissé értetlenül kezdek rá nézni, miután gyengéden eltolom magamtól-Mi a baj?

-É-én...Nem...Szóval..-Keresi a szavakat, miközben halvány pír telepszik az arcára-Azt hiszem, megtetszett nekem, és nem tudom, hogyan lépjek túl rajta...

Az ajkaim egy kisebb "o" betűt formálnak, bár már sejtettem, sőt, biztosra tudtam, hogy ez a helyzet áll fennt. De mégis hogyan tudnék segíteni neki? Valamit ki kell találnom!

-Figyelj, kitalálunk valamit. Oké?-Billentettem oldalra a fejemet, mire ő csak halványan elmosolyodott, majd bólintott egyet.

-Köszönöm. És [Név], tényleg sajnálom. Nyugodtan "chan"-ozz csak.-Nevette el magát picit keserűen, mire csak egy együttérző pillantást vetettem rá, majd bólintottam. A következő pillanatban azonban becsengettek, így mindketten besétáltunk a terembe. Egész órán magamon éreztem Iwaizumi égető pillantásait, amivel őszintén nem tudtam mit kezdeni, így hát csak próbáltam ignorálni, több-kevesebb sikertel.
Remélem, ezután már békén fog hagyni engem. Nem akarom újból elkezdeni ezt a harcot, amit kisebbként kezdett el. Csak egy normális, középiskolás életet szeretnék, gyomorgörcs nélkül, ennyi az egész.

A tanár beszéde alatt végig azon gondolkodtam, mit lehetne tenni azért, hogy Akane elfelejtse Iwaizumit. Aztán hirtelen beugrott, hogy pár héttel ezelőtt még azt vettem észre, hogy talán Kuroo is tetszik neki. Vagy tetszett. Nem tudom már, nem látom bele a lány gondolataiba.
Mindenesetre talán megkérhetném Kuroot, hogy 'feledttesse el vele Iwaizumit". De először is, meg kell kérdeznem a fiútól, hogy mi a véleménye Akaneról. Nem akarom semmi olyanba belehajszolni, amit nem akar.

Mikor kicsengettek, egyből észrevettem, ahogy Iwaizumi feláll a székéről, és felém veszi az irányt. Én természetesen szinte felugrottam a saját helyemről, és kifele vettem az irányt. Legnagyobb meglepetésemre azonban Kenma ott állt a folyosón, éppen a telefonján bütykölt valamit.

Ezután néhány másodperccel pedig megrezzent az én eszközöm, mely a zsebemben foglalt helyet.

Kenma: Szia, itt vagyok a termed előtt. Ki tudsz jönni?

-Szia Kenma.-Mosolyodtam el halványan, miközben intettem neki. Kicsit megrezzent, azonnal felkapta a fejét felém, látni lehetett a meglepettségtől elkerekedett szemeit, de csak néhány másodperc erejéig.

-H...Hogy jöttel ki ilyen hamar...

-Ah, már azelőtt kijöttem hogy megkaptam volna az smst.-Legyintettem, majd még közelebb léptem hozzá. Azonban most nem tudtam, mit tegyek. Üdvözlő puszi? Igen, azt hiszem, az jó lesz.

Kissé bátortalanul közelebb hajoltam hozzá, mire ő is halványan elpirult, majd egy könnyed puszit nyomtam az arcára.

-...[Név]...-Motyogta miután elhajoltam tőle. Kérdőn felvontam a szemöldökömet-Rossz...Helyre adtad.

Ekkor, mintha kicsit felbátorodott volna, immár ő hajolt közelebb hozzám, és egy óvatos csókot lehelt ajkaimra. Mintha villám csapott volna belém, megremegtem, és azonnal viszonoztam csókját, lehunyva a szemeimet. Vigyázva megnyalta alsó ajkamat, ezzel engedélyt kérve a bejutásra, amit megadtam neki. Belemosolyodtam a csókba, habár csak alig tudtam szélesebbre húzni az ajkaimat.

Mikor résnyire kinyitottam a szemeimet, Kenma csillogó tekintetével sikerült találkoznom, amitől pipacsvörös lett az arcom, és hirtelen a torkomban kezdett dobogni a szívem. Lassan elhúzódtam tőle, amit rögtön észre is vett. Kárpótlásképp még egy gyors puszit adtam ajkaira, majd belekezdtem a mondandómba.

-Kenma, kellene egy kis segítség.

-...Neked is? Nekem is.