|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 10. ||

|| Reader ||

-Kozume-san!-A tömegen keresztül rontottam a fiúhoz. Fogalmam sem volt, miért akartam ilyen hirtelen vele lenni, de a lábaim szinte automatikusan indultak meg, hogy minél előbb elérjék Kenmát, aki kissé értetlen tekintettel nézett-Szia! Hogy-hogy-

-...Szia.-Vágott a szavamba-Hogyha te is azzal jössz, hogy hogy-hogy egy buliban vagyok, akkor kérlek be se fejezd a mondatodat...

-Bocsi.-Mosolyogtam el halványan. Szegény fiú, mégis mennyit kellett eddig ezen az estén elhallgatnia a többiek csodálkozásait, hogy egyből kiszúrja, mit akarok tőle kérdezni?-Hova mész?-Már csak arra eszméltem fel, hogy Kenma a bejárati ajtóhoz lépdel.

-...Haza?-Vonja fel egyik szemöldökét-Nem nekem való egy ilyen hely...De legalább már ezt is biztosra tudom...

-Oh, esetleg elkísérhetlek?-Vetem fel az ötletet anélkül, hogy átgondolnám a dolgaimat.
[Név], az isten álldjon meg téged, nemrég még dühös voltál rá, mostmeg vele akarsz lenni? Mégis milyen viselkedés ez?

-...Nem kell...-Motyogja a választ, mire kisebb szomorúság költözik a mellkasomba. Vállaim alig láthatóan lehanyatlanak, s összecsukom ajkaimat, melyek eddig halvànyan el voltak nyílva egymástól.

-Rendben...Akkor gondolom, majd...Találkozunk, vagy ilyesmi.-Intek, Kenma csak biccent egyet, majd a következő pillanatban már az ajtó túloldalán van.

-Na mi az, Szerencsétlen lány?-Kuroo hirtelen hangjára kicsit megrezzenek, s kapásból majdnem pofon is vágom, de az utolsó másodpercben vissza tudom venni az uralmat a végtagom felett.

-Mi lenne, hogyha nem osonnál így mögém legközelebb?-Mordulok rá. Ahogy felnézek rögtön meglátom enyhén ködös tekintetét, s a szagából is arra következtetek, hogy ezalatt az idő alatt, amíg mi táncoltunk Akane-channal, addig ő már legurított ezt-azt.

Nem felel, csak felröhög, mintha valami ultravicceset mondtam volna. Felvonom az egyik szemöldökömet.

-Na nem mondod, Kuroo! Eláztál?

-Nemmmémsoha!-Most ő mordul rám, alig tudom kivenni a szavait, olyan rossz, szinte orrhangon beszél. Rám mutatt, kicsit megdől, majd elmosolyodik-Tudomm ám, mi vann...

-He?

-Teh...Tetszik neked...!-Csuklik egyet.

-Édes jó istenem...-Forgatom meg a szemeimet. Megfogom egyik vállánál fogva, mire majdnem egész testével rám telepszik-Oi, ne gurulj már rám, te behemót! Agyon nyomsz! Na, gyere, ülj le.

Leültetem az egyik kanapéra, mire szinte azonnal bealszik. Némán figyelem egy ideig, de figyelmemet nem sokáig tudja elvonni ez a cselekvésem, ugyanis gondolataim minduntalan visszatérnek azokhoz a szavakhoz, amiket a fekete hajú mondott, alig néhány perccel ezelőtt.

De...De ez képtelenség! Hogyan tetszhet meg ilyen rövid idő alatt egy fiú? Ráadásul egy olyan, aki elég beszél valamennyit! Konkrétan semmit sem tudok róla!
Na jó, annyit igen, hogy Kuroo a legjobb haverja, szereti a videójátékokat, és hogy benne van a röpi csapatban...Ennyi információ elég lenne?

Ugye Kenma nem tudja? Nem akarom, hogy tudja!

Mindenféleképpen ki kell vernem őt olyan szinten a fejemből, már csak azért is, mert biztos, hogy nem viszonozná. Azonban a legfőbb okom, az a múltam. A múltam, amelyhez Kenma mindig visszasodor engem.

-Hé, [Vezetéknév], te vagy az?

Egész testemben megdermedek. Egész elmémet bejárja a félelmem, érzem, hogy a kezeim elkezdenek remegni, az ismerős hang hallatán.

Felnézek, de bár ne tettem volna, ugyanis egy olyan személy áll előttem, aki szintén azoknak a listáján van, akikkel soha, soha nem akartam újra találkozni.