|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 4. ||

|| Kozume Kenma ||

-Én ismerem ám azt a csajt, akire vigyázni fogsz!-Kuroo perverz hangnemére nem is reagálok semmit sem, élvezem, hogy a kezemben tarthatom újból a nintendomat, és játszhatok-Nagyon dögös bige!

-Kuroo, halkabban már...-Motyogom, fel sem nézve az Animal Crossingból.

-Nézd, ott is van!

Nagyot sóhajtok, és felemelem a fejemet, miután a zsebembe mélyesztettem a játékomat.

A 115-ös terem előtt megállunk, és megvárjuk, míg minden diák kiszállingózik a helyiségből. Egy [H/szín] tincseket viselő lány összegörnyedve, a táskáját szorongatva próbál meg elsétálni a többiek árnyékában, de egy kéz visszarántja.

-A-a, [Vezetéknév]! Neked itt kell maradnod, és vállalnod a tetted következményét!-Az ismerős, feszült és parancsoló hangot felismerem, és egyből Doi-sensei képe ugrik be.

Ahhh...Még mindig semmi kedvem nincs ehhez az egészhez. De úgy látszik, innen már tényleg nem fordulhatok vissza. Amit megígértem, azt be is kell tartanom, még akkor is, hogyha minden porcikám ellenkezik a dologgal kapcsolatban.

|| Reader ||

Meh. Majdnem sikerült eliszkolnom!

-...Rendben...-Motyogom legyőzötten, mielőtt Doi-sensei nagyképűen fel nem kapná a fejét, és ki nem trappolna a teremből. Kiveszem a szükséges eszközöket a szekrényből, mely a terem leghátsó részében van, s már éppen indulnék, hogy a felmosóba vizet engednek a lány mosdóban, amikor is az ajtóban megjelenik két fiú.

Az egyiket jól ismerem, Kuroo az. Pajkos vigyorral az arcán néz le rám, míg a másik teljesen unott tekintettel mered személyemre.

A haja szőkés, tetején egy sötétebbbarna, nem is, inkább feketés folttal. Leginkább egy pudinghoz tudnám hasonlítani most, hogy jobban megnezem.

Várjunk.

Pudingfej!

-Téged láttalak az első napomon a büfénél!-Mutatok rá, mire csak összerezzen, majd értetlen tekintettel kezd bámulni engem-Nabasszus, ez elég rosszul jött ki most, tekintve hogy egy suliba járunk, nem is meglepő...-Jut eszembe hirtelen, és érzem, hogy forrósodni kezd az arcom.

A fekete hajú ekkor hasához kapja kezeit, miközben egy hiénát utánoz nevetésével. Mindketten rá kapjuk a szemeinket, de csak én szólalok meg.

-Ha én így röhögnék, akkor soha nem hagynám az életemben hogy megnevettesenek.-Motyogom.

Olyan fél perc után, mely nekem és Pudingfejnek elég kínosra sikeredett, Kuroo végre abbahagyja, ezt a nevetésnek nevezett hörgèseit.

-Khm, szóval...[Teljes Név], ő Kozume Kenma, és fordítva.-Vigyorog-Kenmát bízta meg a dili a bébicsőszködéseddel~!

-Nagyon vicces...-Morgom, majd egyik kezemet a fiú felé nyújtom, barátságosan rámosolyogva. Amikor a szemeibe nézek, mintha áramütés csapott volna meg, megugrok, és azonnal leeresztem a tekintetemet. Ez itten mi volt ez itten?-Örülök, hogy megismerhetlek, Kozume-san.

-Én is.-Csak ennyit mondd, azt is olyan halkan, hogy minden egyes idegszàlammal oda kell rá figyelnem, hogy megértsem ezt a két rövidke szót. A tenyerét az enyémbe illeszti, és olyan érzésem van, egyetlen egy pillanat erejéig, mintha a kezem pontosan a helyére került volna. Fura, nem?

-Nos, akkor el is kezdem...-Suttogom, majd kilépek ujjai alól, és megemelem a felmosóvödröt-Mindjárt jövök, feltöltöm vízzel...

Nem szól egyikük se semmit, csak némán figyelik, ahogy elsétálok a mosdóig. Még mindig enyhén bizsereg a tenyerem, és fogalmam sincs, hogy miért. Ahogy arra a kérdésemre sincs válaszom, hogy miért is vert le engem a víz, mikor belenéztem Pudingfej szemeibe.

Érdekes...Na de, takarításra fel!