|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 35. ||

|| Kozume Kenma ||

A videójátékkal a kezemben hallgattam Kuroo hisztériáját, miután engedélyt adtam a mellettem ülő lánynak arra, hogy Kakasfejnek hívja őt.

Hm. Úgyis vissza kell már kapnia azt a sok szivatást, amit azután kaptam miután bevallottam neki, hogy kedvelem [Név]-et. Most legalább valamennyire visszakapja.

Úgy látszik, nagyon belemerültek a "veszekedésbe", mivel észre sem vették, hogy leállítottam a videójátékot. Természetesen még mindig a kezeim között tartottam, hogy ne legyek feltűnő, és hogy minden zavartság nélkül pillanthassak a...Barátnőmre.

A mellkasomban hirtelen kicsit durvábban kezdett verni a szívem, nemcsak erre az egy szóra, hanem azért is, mert...Minden egyes alkalommal el tud kápráztatni engem, amikor csak rá emelem a tekintetemet, vagy csak meghallom a hangját. Most, ahogy csak oldalról tudom megnézni, még így is tisztán látom az őszinte csillogást a szemeiben, amiket aranyosnak találok. Néhány kósza tincse ugyan az arcába tól, de még ez is jól áll neki, habár legszívesebben odahajolnék hozzá, és félresöpörném azt a pár hajszálat, majd utána ráhajolnék az ajkaira. Nem durván, éppen, csak hogy hozzáérnék, hogy újból megérezhessem az ajkainak az ízét.

A gondolataimra akaratlanul is vörös lett a fejem, amit még éppen, hogy el tudtam takarni tőlük, amikor lehajtottam a fejemet, és "folytattam a játékot". Nekomata-sensei ekkor lépett fel a buszra, majd üdvözölt mindenkit. Elmondta a szabályokat, miket lehet, mit nem, majd erre rá pár percre már el is indultunk.

Mikor már kicsit idegesítővé vált Kuroo drámai hangvétele, odahajoltam hozzájuk.

-Kuroo, viselkedj már úgy mint egy végzős, kösz.-Motyogom, majd meg sem várom, mit válaszol. Kicsit remegve, pillangókkal a gyomromban, de közelebb hajolok [Név]-hez, és beteljesítem azt, amit az előbb még annyira nagyon akartam. Ajkaimat az övéinek nyomom, s rögtön libabőrössé válok, amint megérzem az ismerős ízt, és az illatot, mely körbelengi őt. Nem...Nem tudok betelni vele. Milyen jó ötlet volt, hogy megkérdeztem, hogy eljönne-e velünk..!

-Oya oya?-Halljuk meg Kuroo perverz hangját, mire szétrebbenünk-Kenma nem is tudtam hogy ennyire domináns is tudsz lenni-

-Nem kell ilyeneket tudnod rólam.

Visszahajolok a saját ülésembe, majd úgy csinálok, mintha nem zakatolna a torkomban a szívem az előbbi akcióm után. Most tényleg bekapcsolom a játékomat, mintegy elterelésként, de őszintén; igazán nem sokat ér azután, hogy [Név] rádőlt a vállamra. Ahogy megérzem a könnyű súlyt magamon, megállnak az ujjaim, aminek következtében sikeresen megharap egy zombi, de nem érdekel ebben a pillanatban. Odapillantok, s a szívem hatalmasat dobban.

A lány már félálomban van, és olyan édesen szuszog, hogy legszívesebben sosem kelteném fel, s főleg nem azért, mert nem szeretném, hogyha nem érezhetném őt. Nagyon, de nagyon kellemes érzéssel tölt el, hogy itt szundított el a vállamon.

Kuroo csak elmosolyodik, majd visszafordul eredeti helyzetébe.

Én pedig, mielőtt átgondolhatnám a dolgokat, fejemet a lányéra döntöm, éppen úgy, hogy ne keltsem fel. Ezután pedig folytatom a játékomat, és sejtem, hogy azért nem tudnak legyőzni engem, mert [Név] itt van velem, mellettem. Egek, sosem hittem volna, hogy ilyeneken fogok gondolkodni, s most mégis itt vagyok, az edzőtáboros buszunkon, és a fejemet éppen a szerelmemének döntöm.

Természetesen neki nem kell tudnia, hogy milyen becenevekkel illettem a gondolataimban...