|| Love At Second Sight || Kenma x Reader

|| 55. ||

|| Reader ||

-M-Minden rendben?-Kérdezem meg megszeppenten, ahogy lassan visszaölelem Kenmát, aki csak még jobban a vállamba fúrja a fejét.

-...Ezt én kérdezhetném tőled.

-Természetesen. Csak...Meglepett...-Suttogom, még mindig nem igazán felépülve a sokkból, miszerint Iwaizumi Gin szerelmes belém. Ez olyannyira hihetetlen, hogy az agyam egyszserűen nem képes felfogni, a szavak valódi, igaz jelentését.

-Éppen arra sétáltam, amikor megláttalak vele. Először azt hittem, hogy csak...Összefutottatok, vagy valami...De már az nem tetszett, ezért elindultam...Akkor láttam meg, ahogy fellökött téged. Mit mondott?

-Azt, hogy...-Nem tudom, jó ötlet lenne-e elmondanom neki, de nem is hazudhatok, illetve titkolózhatok előtte. Hiszen egy párkapcsolatban nem szabad ilyet. Mert az, akár még végzetes is lehet-Sz...Szerelmes belém.

Érzem, ahogy Kenma egy ideig nem vesz levegőt. A szorítása erősödik, de még mindig nem fáj, s ahogy felpillant rám, hirtelen egy teljesen másik énjét látom magam előtt.

-Hogy bánhatott veled, akibe akkor elvileg annyira szerelmes, hogy miatta lelkileg kikészültél? Ez nem helyes.-Pillant a szemeimbe, olyan közel van hozzám, hogy az orrunk már összeér, s ahogy kiereszti a bent tartott levegőjét, kellemes bizsergés fut végig rajtam-És különben is...Csak még nagyobb bunkóság volt, hogy ezt elmondta neked, holott akkor már tudhatta, hogy együtt vagyunk...

-Igaz. És mondtam is neki, hogy van barátom. És, hogy nagyon szeretem őt.-Mosolyodok el halványan, mire Kenma ad egy picinyke csókot ajkaimra, amit a rövidsége miatt alig bírok viszonozni-Ezen pedig kiakadt. Akkor lökött fel. Viszont, neked nincs semmi bajod?-Nézek végig rajta, már amennyire tudok, mire csak megràzza a fejét.

-Nincs.

-Jól van...Kenma...-Szólítom a nevén, mire kérdőre vàltozik a tekintete-Kicsit...Összebújsz velem?

-Ö-Összebújni?-Telepedik pír a meglepett arcára, de mire bármit is válaszolhatnék, némán bólogatni kezd. A szobàmba vezetem, ott pedig úgy is cselekedünk, ahogy terveztünk. Oldalra fordulok, így Kenmával szemben fekszem.

Kedvesen elnevetem magamat, mikor meglátom rajta, milyen tanácstalan is jelenleg. Közelebb kúszok hozzá, mire karjaiba zár, én pedig mellkasába fúrom a fejemet. Átjár az a különös, bódítóan jó illata, és hogy mégjobban érezhessem, mélyen bele is szippantok. A fiú ajkai megtalálják a nyakamat, de csupán egyetlen puszit ad oda, utána csak homlokát dönti bőrömnek.

Nem tudom, mennyi ideig lehettünk így, azt viszont igen, hogy ez az együtt töltött idő, megnyugtatott minket. A szívem már csak Kenma miatt kalapált eszeveszetten, a szemeim pedig már-már az álmosságtól kezdtek egyre laposabbakat pislogni, ám ekkor, a fiú halk hangja szakított ki a már félig alvó jelenlétemből.

-[Név]...-Suttogja alig hallhatóan a nyakamra, majd egy újabb puszit ad az ottani bőrömre.

-Mi a baj, Kenma?

-Tudom, hogy megbízhatok benned...Te is megbízol bennem?-Motyogja, kérdésére összeráncolom a szemöldökömet.

-Természetesen megbízok. De miért kérdezed ezt így hirtelen?

-Szeretném, hogyha teljesen az enyém lennél.-Mondja ki végül, a tekintetével immàr az enyémet keresve. A szemei izzanak, s mintha teljesen levetkőzte volna az eddigi visszafogott énjét. A szívem elkezd a torkomban dobogni, miközben felfogom szavait, s úgy lepi el arcomat a pír, hogy egy paradicsom elleni versenyben simán győzhetnék, hogy ki a vörösebb.

-M-Mármint...-Alig jutok szóhoz, és tudom, hogy szinte felesleges lenne rákérdeznem arra, mire gondol, hiszen a tekintete mindent elárul. Ahogy lassan teljesen a hátamra dönt, s fölém magasodik, úgy néz rám, mint egy ragadozó a zsákmányára, s ezt az énjét nem tudom hova tenni. Persze, nem arról van szó, hogy nem bízok Kenmában. Csupán meglepetésként ért, ez a hirtelen kérése.

-Természetesen...-Hallom meg újból a hangját-Nem akarom elsietni a dolgokat. Ha most nem akarod, t-tudok várni...-És itt is van a félősebbik énje. Azonban a következő pillanatban megtámasztom magamat egyik kezemmel, míg a másikkal lehúzom magamhoz Kenmát, és csókot lehelek az ajkaira. Ez azt hiszem felbátorítja, így elmélyíti a csókunkat.

-Akarom.-Suttogom mosolyogva, amit viszonoz. Ezután óvatos puszit nyom a homlokomra, majd elkezdi csókokkal behinteni a nyakamat, amikre kicsinyke sóhajokkal válaszolok...

Emy néni pedig most nagyon gonosz lesz, mert nem fogja megírni a 18+-os részt uwu. A fantáziátokra bízom, és bízok benne, hogy ezután nem akartok majd fellógatni valahova.:,3 Szeretlek titeket❤️